Múzeumőr robotkutya

Snoopynak hívják, robotkutya, s hivatását tekintve alighanem a múzeumi őr titulus illik rá a legjobban. Kicsinek kicsi ugyan, de számos rejtett technológiai vívmánnyal van felvértezve. Egyrészt különböző szenzorokkal, telekamerával látták el, az elektronikus szemei vezeték nélküli kapcsolatot takarnak, s bár gyorsasága aligha mérhető a valódi kutyákéhoz, a kerekein viszonylag sebesen gurul, s kiváló szimata van a betörők felderítésére.

A robotkutyát jelenleg a torinói Siti (Sistemi Territoriali per l’Innovazione) kutatás-fejlesztési központjának laboratóriumában tesztelik, a projekt az ugyancsak torinói egyetemmel, a Politecnico di Torinóval közösen jött létre, míg az anyagi hátteret a Compagnia di San Paolo biztosította. Snoopy nem hibázik – magyarázza a Siti vezetője, Riccardo Roscelli. A memóriájában az öszszes festményt, szobrot, kiállítási tárgyat képes tárolni, pontosan rögzíti, hogy mi hol helyezkedik el, s ez nem csupán a falon függőkre vonatkozik, hanem a nyitott térben elhelyezkedőkre is. S ha felfedezi, hogy egy tárgy nincs a helyén, rögtön riasztja a rendőrséget. Ezzel azonban korántsem ért véget a „tudománya”. Az orrát különböző szenzorokkal szerelték fel, amelyek érzékelik a levegő hőmérsékletének, a páratartalmának és az összetételének a változását, így például a legkisebb füstnél is rögtön beindítják a riasztót; azonkívül megszűri a hangokat is. Képes érzékelni a mozgást, azaz ha a teremben illetéktelen behatoló van, azonnal leadja a riasztást, míg ha valaki megpróbálja „elpusztítani”, akkor egyre nagyobb lármát csinál. A múzeum értékeit persze nemcsak egy robotkutyus őrzi, hanem „falkákban” közlekednek a különböző szektorokban, képesek egymás között is kommunikálni, így ha valami baj van, akkor egymásnak is leadják a vészjelet.

Snoopy két változatban készült el eddig, az egyik 30 centiméter magas, és a zárt helyek őrzését „vállalja”, a másik ennek a duplája, s a nyitott terekhez készítették. A robotkutya biztonságára is vigyáznak az alkotók: viszonylag lágy anyagokból készítették a külső részt, hogy ha netán véletlenül nekimenne a falnak vagy ajtófélfának, esetleg leesne a lépcsőn, akkor ne sérüljön meg.

A robotok a Siti egy nagyobb projektjének a részét képezik, amely a képzőművészeti alkotások védelmét célozta meg. A megbízás egy alapítványtól, a Fondazione per l’arte della Compagnia di San Paolótól származott, amely maga is számos értékes alkotás birtokában van, ám a fejlesztésben egy műtárgyakra szakosodott biztosító is részt vesz. A biztonságra ugyanis aligha lehetne azt mondani, hogy százszázalékos, a rablók kifinomult módszerei ellen egyre nehezebben lehet védekezni, ráadásul a művek szállítása is számos rizikót hordoz magában.

Snoopy mellett más „ékkövei” is vannak a Sitinek; mint Roscelli fogalmazott: számos innovatív fejlesztésen dolgoznak, amelyek abban is segítenek, hogy az elrabolt műtárgyakat megtalálhassák, követve a szállítás útját. A nanotechnológiának, a miniatűr mikrocsipnek köszönhetően különböző, az emberi szem számára láthatatlan eszközöket próbálnak felhasználni, amelyeket a műtárgyban helyeznének el, így például a szobrok, illetve a festmények hollétét műholdon lehetne nyomon követni. A mikrocsip például úgy nézne ki, mintha a festmény szövetének egy szála lenne, színben is hasonló lenne, így aligha venné észre bárki is – jegyezte meg Roscelli.

Tény, sokat kell még tenni ahhoz, hogy a műtárgyakat biztonságban tudjuk. A felmérések ugyanis meglehetősen lehangoló eredményeket mutatnak: például a mintegy 300 piemonti múzeum közül mindössze 120-nál van biztonságért felelős személy, 179-ben van csak tűzriasztó, 176-ban pedig rendőrséghez bekötött riasztó. Az egyéb, azaz például magán-, alapítványi, egyházi kiállítások – amelyek száma 190 – mindössze a felénél, 95-nél szereltek fel tűzriasztót, s csupán 96-nak van riasztója. (FB)