BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Monitor-túra: CRT vagy LCD?

Ha monitor-vásárlás előtt állunk kézenfekvőnek tűnik, hogy a „lapos” LCD-k között válogassunk, pedig a döntés közel sem ilyen egyértelmű. Főleg akkor, ha multimédiás alkalmazásokhoz (videó-állományok, DVD-filmek, játékszoftverek futtatása) szeretnénk ideális megjelenítőt találni. A Világgazdaság Online segítséget kínál a választáshoz.

A mai LCD-k többsége ugyanis csak messziről közelítik azt a képminőséget, amit régi jó katódsugárcsöves (CRT) monitorok nyújtottak. Professzionális alkalmazásokra nem is nagyon használják őket, grafikai stúdiókban, nyomdákban mérnöki tervező-irodákban többnyire a régi nagytestű készülékekkel találkozunk.

A hagyományos megjelenítők majdnem minden jellemzőjükben felülmúlják „vékony” társaikat, és jóval olcsóbak is. Színhűségük sokkal jobb, pontosabb és részletgazdagabb képet mutatnak – igaz, jóval nagyobb területet foglalnak el az íróasztalon, ráadásul a képernyő teljes méretének csak egy részét láthatjuk (egy 17” képátlójú CRT-monitor hasznos felülete csak 16”), áramfogyasztásuk is nagyobb, mint az LCD-megjelenítőké, és 50 centinél közelebbről nézve számolni kell káros sugárzással is.

Mielőtt mégis az LCD-monitorok között böngésznénk, le kell szögezni: ha elsősorban mozgókép-megtekintésre és -feldolgozásra, igényes multimédiás és grafikai alkalmazásokhoz kívánjuk használni a megjelenítőt, akkor inkább csináljunk helyet az íróasztalon és egy 17, 19, vagy még nagyobb CRT-monitort válasszunk. Tény, hogy néhány gyártó (például: Eizo, ViewSonic, Dell) kínál professzionális alkalmazásokra is tökéletesen használható LCD-monitorokat, de azok ára szinte megfizethetetlen ha otthoni, kisirodai célra szánjuk, ráadásul a tökéletes színhűséghez kalibrálni is kell a monitort, ami komoly szakértelmet és drága eszközöket igényel.

LCD-szempontok

Az egyik legfontosabb paraméter a maximális felbontás: úgy tűnhet, hogy ennél a szempontnál a nyugodtan követhetjük a „minél nagyobb annál jobb” elvet – ám ez nem teljesen igaz. Érdemes már előre megtudni, hogy milyen felbontással dolgozunk majd, mert az LCD képernyők csak a maximális felbontással használva adnak tűéles képet – kisebb felbontást beállítva arra kényszerítjük a készüléket, hogy egy képpontot több pixelen jelenítsen meg, ami a kontúrok elmosódásához vezet. 17 inch képátlójú panel esetén az 1280 x 1024-es felbontásnál nagyobb érték választása még a nagyon jó szeműeknek is fárasztó lehet, nem is szólva a szemüveges felhasználókról.

A képfrissítés értékét (amelyet szoftveresen állíthatunk be) érdemes magasra állítani, de 70-75 Hz fölött már szinte mindegy, melyik értéket választjuk (nagyobb értékeket csak a CRT-megjelenítőknél érdemes beállítani a vibrálás csökkentésére).

A készülékek fő paraméterei között szereplő válaszidő azt mutatja meg, hogy az LCD-panel milyen időközönként képes feldolgozni a számítógépből érkező jeleket. 5-6 ms alatti válaszidő alatt már gyorsan elmozduló képeknél (video-felvételek vagy játékprogram) sem látunk majd szellemkép-jellegű, elmaszatolódó „elhúzódásokat”.

A kiválasztott LCD-monitor fényereje legalább 500 cd/m2 legyen, ellenkező esetben a fehér felületek „kopottas”, szürkés megvilágításúnak látszanak – és lehetőleg olyan modellt válasszunk, amelynek kontrasztaránya legalább 500:1 értékű. A minél nagyobb látószög főként a szélesvásznú (16:9, vagy 16:10 oldalarányú) képernyőknél fontos, mivel ott a képek jobb- és bal szélét már közel sem merőlegesen látjuk, ezért legalább 170 fokos vízszintes és függőleges látószögű készüléket válasszunk.

Példák, szélsőértékek

Ha nem ragaszkodunk az ismert márkanévhez, akkor 40 ezer forint környékén már igen jó képességű, szélesvásznú (16:10) és multimédiás (azaz: beépített hangszórókkal rendelkező) monitort vehetünk. Jó példa a MIRAI DML-519W100 WS jelű modell, amely 19"-es (48 cm) képátlóval, 1440x900 pixel felbontással, maximum 76 Hz-es képfrissítéssel büszkélkedhet, paraméterei közül egyedül a 8 ms-os válaszidő kritizálható.

A vezető gyártók (Acer, Belinea, Benq, LG, Philips, Samsung) ugyanebben az árkategóriában „csak” 17” képátlójú, és többnyire normál (4:3) képarányú készüléket kínálnak.

Nézzük egy ideális ár/teljesítményű „óriásképernyős” jellemzőit: a Benq E900 már 55500 forintért beszerezhető, a 24"-es képátlójú (61 cm) LCD legnagyobb felbontása 1920x1200, kontrasztaránya 1000:1, fényereje 500 cd/m2, látószöge 178 fok – ami összességében kifejezetten csábító.

Egyetlen paraméter rontja le a készülék értékelését: a válaszidő 16ms – ami mozgóképeknél biztosan „maszatolódásal” jár, a számítógépes játékok pedig szinte élvezhetetlenek lesznek. Ha azonban csak állóképekhez (fotók, szövegek, táblázatok) kívánjuk használni, akkor kiváló megjelentőt helyezhetünk íróasztalunkra. A 518 x 324 mm-es látható képméret, és az igen nagy felbontás ugyanis lehetővé teszi, hogy egyidejűleg több munkaablakot is jól kezelhető méretben helyezhessünk el a képernyőn.

Ugyanebben az árkategóriában találjuk például a Acer X221WA jelű szélesvásznú LCD-monitorát. A 22”-es képátló (55 cm), az 1680 x 1050 pixeles felbontás, a 60Hz-es képfrissítés, a magas (800:1) kontrasztarány mellé 5 ms-os válaszidő társul, ami a grafikai alkalmazásokhoz, filmekhez, játékokhoz is bőven elegendő.

Fontos partner a videokártya is

Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy önmagában az LCD-monitor paraméterei csak „lehetőségek”. A számítógépünktől érkező információkat a beépített videokártya képességei határozzák meg, így az is előfordulhat, hogy olyan monitort vásárolunk, amelynek adottságait (felbontás, képfrissítés, stb.) egy közepes videokártyával nem is tudjuk majd kihasználni. A számítógép alaplapjára integrált video-chipeket ugyanis általános felhasználásra tervezték, ezért igényesebb feladatokhoz (játék, grafikai munkák, video-vágás, DVD-filmek megtekintése) ajánlatos speciális videokártyával bővíteni a PC-t, és ahhoz választani megjelenítőt. Ha a videokártyának van DVI (Digital Video Interface) csatlakozási lehetősége, akkor feltétlenül használjuk ki digitális jelátvitellel elérhető sokkal jobb képminőséget, tehát olyan megjelentőt válasszunk amely képes a DVI-jelek fogadására.

Végül egy jó tanács: a frissen vásárolt megjelenítő mellé adott illesztő-szoftvert (driver) még akkor is érdemes feltelepíteni, ha az operációs rendszer automatikusan felismeri az új eszközt (Plug and Play), hiszen a monitorgyártó meghajtó-programja általában pontosabban és egyszerűbben végrehajtható beállításokat biztosít, sőt, gyakran egyedi szolgáltatásokat is felkínál.


Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.