Nevesített e-hulladék

Az elektronikai termékek és alkatrészeik gyors és egyszerű azonosítása, valamint annak megállapítása, hogy alkalmasak-e az újrahasznosításra, egyre nagyobb jelentőségű lesz a cégek számára, ha költségtakarékosan akarják követni az európai szabályozást – hívták fel a figyelmet a közelmúltban a Motorola európai központjában.

Az unió elektromos és elektronikai készülékek hulladékainak kezelésére vonatkozó direktívájának (Waste Electrical and Electronic Equipment – WEEE) a betartását segítheti a közvetlen alkatrész-jelölési (Direct Part Marking – DPM) technológia alkalmazása. A cégek már felismerték az elektronikai termékek egyedi jelölésének a fontosságát, ezzel lehetővé vált a gyártás és a szállítás közbeni egyszerű azonosítás – ez vezetett egyébként a csomagoláson szereplő vonalkód elterjedéséhez is.

A fogyasztók a csomagolást a címkékkel együtt azonban eldobják, így a vonalkódnak is nyoma vész. Az azonosító jelölések egyébként is csak a vásárlás pillanatáig töltenek be funkciót, nem alkalmasak a használat közben jelentős kopásnak kitett ipari jellegű termékek, például autóalkatrészek sorsának a nyomon követésére.

A termékek gyorsabb azonosíthatósága lerövidíti a raktározás időtartamát, és lehetővé teszi, hogy a vállalkozások gyorsan áttekintsék, mi az, amit újra kell hasznosítani, mit kell biztonságosan megsemmisíteni, és mi az, ami továbbadható az alkatrészgyártóknak. E problémák egyik lehetséges megoldása a közvetlen alkatrészjelölés, vagyis a DPM.

A DPM során közvetlenül a termék felületére marják, lézergravírozzák vagy fújják az adatmátrixot. Az adatmátrix a termékkel kapcsolatos információkat tároló kód, ezzel az áru sorsa a teljes életciklus során nyomon követhető.

A jelenlegi módszerek, például a vonalkódok sok helyet foglalnak, ráadásul mind több adatot kell tárolniuk, és mivel az elektronikai alkatrészek mérete folyamatosan csökken, ez egyre nagyobb gondot okoz.