Az első női profi golfjátékos

- A versenyeken sikereket elért klasszisok nagyon fiatalon elsajátították a sportág rejtelmeit. Önnek hogyhogy harmincévesen alakult ki a golf iránti vonzalma?

- Amerikában, Kalifornia államban egy családi látogatáson jártunk, amikor életemben először golfütőt fogtam a kezembe. Ott ötven mérföldes körzetben közel százharminc golfklub létezett akkoriban, és minden második ember golfozott. Egy véletlen során alakult így a helyzetem, már az első ütésem „helyből” száz méterre repült. Erre természetesen felfigyelt az ottani vezetőedző, Gary Hopkins is, olyannyira, hogy mindenféle honorárium nélkül egy hónapig együtt edzhettem vele. Segített a helyes technika elsajátításában.

- Kiknél tanulta a „szakma” rejtelmeit?

- Az idén is Gary volt a rövid játékom edzője, de a swing kialakításában Bill Harmon vezetőedző segített. Bill az amerikai Golf Digest magazin legjobb száz golfedzőjének ranglistáján évek óta megtalálható. Leghíresebb tanítványa a Palm Desert-i Nicole Castrale, aki LPGA-bajnokságot nyert, és 2007-ben a pénzdíjainak összege már meghaladta az egymillió dollárt.

- Egy edzőtáborban komoly fizikai megterhelést jelent a napi gyakorlás, ha nem sportol rendszeresen az ember.

- A Testnevelési Egyetemen végeztem szakedzőként, és most a golf edzéselméletét tanulom a magyar Profi Golfozók Egyesületének szervezésében, tehát jól vettem az akadályokat. Az edzőtáborban általában reggel hatkor volt az ébresztő, és már hét óra tájban kezdődött a bemelegítés. Az edzés első részében 300 labdát kellett kiütni 30-50 méteres távolságra. Utána kezdődött a swinggyakorlás, amelyen végigvettük a rövidebb vasaktól a fákon keresztül a driverig valamennyi ütőt. Ez mintegy ezer labda kiütését jelentette naponta. Az ebédet követően az edzők kiértékelték a látottakat, és elmondták az észrevételeiket. Délután került sor a rövid játék gyakorlására. Itt is több száz labdát kellett lyukba gurítani meghatározott távolságról. Az amerikai női klubban is versenyeztem Kaliforniában (Palm Desert Resort Country Club), és egy év után elnyertem az Év Golfozója díjat.

- Céltudatos életet igényelt öntől ez a felkészülés, a sport és a versenyek...

- A kezdetekben is napi nyolc-tíz órás munkát igényelt tőlem, öt hónap közös edzést Gary Hopkins vezető oktatóval és napi 1000-1200 elütést. Már akkor eldöntöttem, hogy nagyon komolyan veszem a golfot, és valóban komoly célokat tűztem magam elé. Elindultam a következő évben harminc amatőrversenyen, ezekből húszat megnyertem. A következő célom az, hogy profi versenyző legyek, és hosszú távon oktassak.

- A harmincévesen elkezdett villámkarrier során nagyon sok sikeres eredmény született, melyek a további versenycéljai?

- 2004 tavaszán még 36-os volt a hendikepem, mára nullára csökkentettem. Nagy vágyam és egyik fő célom tavaly teljesült: az első magyar női profi golfjátékos lehettem. A sikerek mögé szervezett támogatói csoport a 2008-as szezonban már eljuttat kiemelkedő nemzetközi versenyekre, de támogatták a két hónapos amerikai edzőtáborozásom is. A támogatásoknak köszönhetően a 2008-as szezonban az európai vagy az amerikai hölgyek profi versenysorozatába szeretnék bekerülni. Példátlan lenne, hogy harminc felett valaki nemzetközi szinten is fel tudná venni a versenyt a legjobbakkal.

- Ebben az évben indította, a Női Önképző Kört, ahol közel százhúsz hölgy gyűlik össze azért, hogy golfozhasson. Milyen céllal hozta létre a klubot?

- Egyrészt Magyarországon még nem volt ilyen, másrészt óriási ismertség és kikapcsolódás ez a hölgyek számára. Sok külföldi jár hozzánk, akik azt mondják, hogy „az üzletek a golfpályán köttetnek”. Egy négyórás játék alatt valamelyest ki lehet ismerni a másik felet: mennyire etikus a játéka, milyenek a reakciói vagy a jelleme, hogyan reagál nehéz helyzetekben. Az életben és az üzletben sem működik ez másképp. Azt mondják sokan, hogy jobb egy rossz nap a golfpályán, mint egy jó az irodában.