Tech celebre fel!

Kiáltvány, platform, műhely, mennyi kifejezés mögé rejthető el a cél – ugyan kezdjünk már valamit magunkkal és a fejünkben lévő tudással, erre a múltunk is kötelez. Már eleget soroltuk a nagy neveket, akik beírták magukat a technológiai ipar történelmébe. Nem is kell ahhoz nagy embernek lenni, hogy maradandót alkossunk, a lényeg az ötletességben, az újszerűségben és nem utolsó- sorban az eladhatóságban rejlik, amelyre – hogy üzletet is csináljunk belőle – majd felfigyel a világ.

Vannak a szkeptikusok és a pesszimisták, akik szerint a rendszerváltást követő években a globalizáció lerombolta a magyar technológiai ipar „bástyáit”, elnyelte tehetségeit, s emiatt mára a partvonalra szorultunk. Való igaz, az elektronikai cégek hazai világában a régi nagy nevek vagy megszűntek, vagy gyökeresen átalakultak, és a kutatók egy része sem itthon keresi a boldogulást. A másik oldalon azonban szerencsére ott vannak az optimisták is, akik szerint nemcsak az általános gazdasági válságból van kiút, hanem az „alkotói krízisből” is. Számos mostanában született hazai találmány, nemzetközi tudásolimpiákon szerzett előkelő hely is ezt bizonyítja. A természettudományos ismeretek nem rendszerfüggők, nincs politikai hátszelük, s a kétszer kettő is csak a hazai filmgyártásban lehet néha öt. Manapság azonban kevésbé vonzó a reálpálya, egy-egy jó szoftverfejlesztő még a mostani álláshiányos világban is válogathat az ajánlatok között.

A felfogás megváltoztatásában sok mindenki segíthet, megtalálhatja a maga megfelelő szerepét, így az elektronikus és a nyomtatott média is. Ha másban nem, abban mindenképp, hogy a mostani fiatalok legalább any-nyit láthassák, hallhassák a tévében, rádióban vagy az újságokban a technológiai ipar „celebjeit”, mint a divatvilágét vagy a sportét. Hátha az ő (boszorkány)konyhájukban is akad díjazható „jó falat”.