„Napozva” és vezeték nélkül

Vannak egyfelől a mobiltelefonok, digitális fényképezőgépek, kamerák, laptopok és még számtalan elektronikus ketyere, amelyek időről időre feltöltődésre vágynak. Másfelől vannak a felhasználók, akik a szükségszerű áramellátás kapcsán legalább három dologra áhítoznak: 1. az akkumulátorok minél könnyebbek legyenek, 2. minél kevesebbet kelljen a zsinórjaikkal bíbelődni, 3. ne csak a konnektor legyen az egyedüli áramforrás. Ezen óhajaik a fejlesztők jóvoltából egyre inkább meghallgatásra találnak. Az amerikai iSuppli Corp. előrejelzése szerint a következő években tucatszám jönnek a piacra például olyan elektronikai termékek, amelyek már vezeték nélkül is feltölthetők. Ezekből az elemzők számításai szerint az idén 3,6 millió kel el, míg 2014-ben már közel 235 millió. A vezeték nélküli tápellátó rendszer többnyire egy vevőegységből és egy „töltőpadból” áll.

Főként a mobilkészülékekre tervezett töltőket gyártók számolhatnak majd átlagon felüli kereslettel, de az ebbe az üzleti szegmensbe beszállók számos kihívással is szembenézhetnek, mielőtt széles körben elfogadottak lesznek ezek a megoldások – véli az iSuppli szakértője. A gyártóknak fontolóra kell venni, hogyan integrálják a vezeték nélküli töltés technológiáját a nyomtatott áramköri lapkákra, és ahhoz, hogy igazán megérje ezeket piacra dobni, mielőbbi nagymértékű elfogadottság szükséges. Csak megfelelő volumennel lehet ugyanis csökkenteni a költségeket.

Sokat lendítene a dolgon, ha az iparágban hamar szabványosítanák a szükséges technológiákat. A jelenleg piacon lévők mindegyike egyedi megoldás, vagyis az egyik gyártó vevőegysége nem kompatibilis a másik töltőegységével. Emiatt a potenciális vevők egyelőre vonakodnak ezen eszközök megvásárlásától. Pedig ezzel egy csapásra megoldódhatna a vezetékes töltés alapproblémája is, vagyis az ahány telefon, annyiféle töltő kérdése is – emiatt nem is olyan régen Kína szigorú elvárásokat támasztott a piacán megjelent mobilkészülék-gyártókkal szemben. A vezeték nélküli töltést illetően várhatóan az elektromágneses indukción alapuló megoldások terjedhetnek a leggyorsabban, a technológiát széles körben támogatja a félvezetőipar, a készülékeket és a kiegészítőket pedig a gyártók.

Ebben a kategóriában egy tavaly alakult amerikai cég, a Powermat érte el eddig a legnagyobb eredményeket: már az indulás évében 62 százalékos részesedést tudott felmutatni. Vannak egyéb technológiák is – köztük a mágneses rezonancián alapulók –, de a mai állás szerint azok biztonsági és egészségügyi kockázatokat is jelenthetnek, emiatt ez utóbbiakból legfeljebb teszttermékek készültek. A régi nagy nevek közül többen is jelezték, komolyan érdeklődnek a vezeték nélküli töltés iránt, idesorolható egyebek mellett a Texas Instruments, az ST-Ericsson, a Nokia, a RIM, illetve a kiegészítők egyik legnagyobb gyártójának számító Logitech is.

Eközben a fejlesztők egyre intenzívebben dolgoznak azon, hogy a készülékek a szükséges energiaforrást ne csak a konnektorból nyerhessék, hanem alternatív módon is. Az órákhoz hasonlóan a mobiltelefonoknál is megoldhatónak vélik a mozgási vagy a napenergiát. A Nokia a közelmúltban dobott a piacra egy töltőegységet, amely a biciklizés közben veszi fel az áramot.

Más fejlesztők hisznek abban, hogy a gyaloglás, a futás, sőt a tánc is termel annyi „alternatív áramot”, amennyi elegendő a mobiltelefonok, MP3-lejátszók feltöltéséhez. Az Orange ehhez még speciális energiafelvevő gumicsizmát is kifejlesztett, amelyet a napokban mutatott be Nagy-Britanniában. Ennek az áramtermelő képessége azonban csak igen rövid időre elegendő: 12 órányi sétával lehet egyórányi mobiltelefonos feltöltést elérni.

A kinetikus energiát használó – már piacon lévő – töltők ára azonban ma még meglehetősen borsos. Az egyik amerikai gyártó terméke – amellyel az iPhone-ok, a Blackberryk és a HTC okos telefonok tölthetők – 150 dollárba kerül, nem beszélve arról, hogy a súlya kétszer annyi, mint az említett mobilkészülékeké.

Napelemes töltőket vásárolni jobban megéri, a már kapható modellek többségének az ára 80 dollár alatti, a legolcsóbb nem éri el az 50 dollárt. Kilencórányi „napozás” után tízórányi telefonbeszélgetésre elegendő szuflával tölti fel a telefonokat.