Csak a kis nyaraló kelendő

Takaréklángon üzemel a hazai nyaralóingatlanok piaca. Jóllehet január elsejétől, az illetékek jelentős csökkenése miatt nőtt némileg az érdeklődés, ám ez a megállapítás inkább csak egy-egy közkedvelt övezetre jellemző, így a Római-partra, ahol a parti sávban épültek új társasházak, üdülők, továbbá a Balatonra és környékére, illetve kisebb mértékben a Velencei-tó körzetére – összegzi a pillanatnyi állapotokat Murányi Ákos, a Duna House vezető elemzője.

A helyzet javítása érdekében – és persze bevételnövelési célból – egyes önkormányzatok a közelmúltban is végeztek új parcellázásokat. Más kérdés persze, hogy önálló házépítésbe mostanában kevesebben mernek belevágni, egyrészt az általános gazdasági helyzet, másrészt pedig amiatt, mert gyakran mire elkészül a ház, a költségek az előre tervezettnek akár a többszörösére is emelkedhetnek. Egyébként jó alternatíva lehet majd az üdülőpiacon a készház, noha egyelőre kevéssé ismerte fel a piac a megoldás előnyeit – állítja Murányi Ákos. A telkek iránti érdeklődés az utóbbi években mérsékeltnek mondható, pedig egy-két évtizede ez volt a sláger. A „jó” telkek – főleg Budapesten, illetve a nagyobb üdülőterületeken – pedig már elfogytak.

A Duna House szakembere szerint a vevők azt érzik, hogy a leginkább kedvelt üdülőkörnyék, a balatoni ingatlanpiac árszintje mostanában éri el a tényleges mélypontját. Egyes esetekben előfordul 30-40 százalékos kínálati áresés is. Összességében azonban azok az eladók, akik megtehetik, még mindig a racionálisnak tűnő kivárásra játszanak. A befektetési célú vásárlás egyre ritkább, inkább a saját használat a jellemző. Bár lassan véget ér a nyár, alapvetően nincs érdemi változás a vízpartok ingatlanpiacán. Továbbra is erős a túlkínálat, a vevők pedig csak inkább érdeklődnek, ám ritkán vásárolnak. A leginkább keresett kategória a közvetlen vízparti ingatlan (ebből kevés van), illetve a főút és a tó közötti utcákban található házak, jellemzően 20–40 millió forintos ársávban. Természetesen a kínálat összetétele ettől eltér, és nagyon sokan próbálnak megszabadulni az 1980-as években épült, több száz négyzetméteres, főleg a fizetővendég-látásra optimalizált ingatlanjuktól, 50–60 millió forint között. De meglehetősen nehéz eladni a társasházi, apartmanházakban lévő ingatlanokat is – összegzi a tapasztalatokat a szakértő.

A Velencei-tónál a pénztelenség uralkodik a nyaralóingatlanok piacán – fogalmazott kérdésünkre Lencsés Piroska, a SOL Tours ügyvezető igazgatója. Mind a külföldi, mind a magyar tulajdonosok közül többen próbálkoznak megszabadulni az üdülőktől, hétvégi házaktól. A kisebb nyaralók értékesebbek a főút, a vasútvonal, illetve a tópart közötti részeken. A nagyobb, impozánsabb üdülők inkább a hegyoldalban épültek. Közvetlen vízpart azonban szinte egyetlen kis magánnyaralónál sincs, ugyanis a part menti harmincméteres sáv minden esetben a helyi önkormányzat tulajdonában van, kivéve a nagyobb méretű, önálló stranddal ellátott üdülőket. Lencsés Piroska tapasztalata szerint a kisebb ingatlanok általában 10 millió forint alatt gyorsan új gazdára találnak. A 20-30 milliós épületeknél már nehezebb a helyzet, azokat egyébként is gyakran lakóingatlanná nyilvánítják.

Bár egyre több Balaton környéki ingatlanos állítja, hogy ezen a nyáron talán már élénkül a kereslet a régiós piacon, a tó egyik legszebb részén, Szigliget és környékén tevékenykedő MidiTourist ügyvezető igazgatója úgy véli, az érdeklődés legfeljebb júliustól élénkült meg. Sall Csaba szerint akkor is inkább csak nézegették az érdeklődők az ingatlanokat, adásvételig ritkán jutottak el. A leginkább keresett nyaralók közé a Balatonnál is a 10 millió forint alatti kategóriába tartozók sorolhatók. „Ezek közül többet sikerült is eladni, ám valamennyiük kicsi, régi épület” – sorolta az ingatlanos szakember. „Nyaralót amúgy is csak azok vesznek, akiknek van befektetni való pénzük; az ilyen típusú ingatalanvásárlásra nem szokás hitelt felvenni. A legtöbb vevő készpénzzel fizet” – tette hozzá.