Kérdőjeles lehet az e-egészségügy

Az e-egészségügy szerintem hazánkban még nem igazán létezik, ugyanakkor volt alkalmam látni ilyen rendszert a világ informatikai szempontból mindenképp fejlettebb részén. Mérsékelt szkepticizmussal olvastam a tanulmány azon mondatát, miszerint „a hazai egészségügy helyzete érdemi javításának kulcsa az egészségügyi szolgáltatások átfogó működésszervezési modernizációja”. Ugyanakkor maximálisan egyetértek azzal, hogy az e-egészségügy igen fontos eleme lehet életünknek.

Mit is jelent a vitatott fogalom? A rendszer lényege, hogy az egészségügy ellátás szempontjából kiemelt szereplői (például orvosok, kórházak, mentők és egyéb egészségügyi intézmények, valamint nem utolsósorban a páciensek) elektronikus csatornákon keresztül legyenek képesek adatokat cserélni. Milyen előnyökkel jár ez? Jelenleg egy vidéki kisvárosban a vérvizsgálat rendszerint a következő utat járja be: a helyi orvos leveszi a mintát, elküldi a laborba, majd a vizsgálat visszakerül az orvoshoz, ahol is jelentkezik a páciens és megbeszélik a laboreredményeket. Ez a folyamat igénybe vehet akár egy hetet is, holott a páciens és orvosa érdeke az lenne, hogy a laboreredményeket mielőbb megismerjék. Az e-egészségügyi rendszer összeköti az orvos–labor–beteg közötti adatcserét. A laboreredmény egy megfelelően védett adatbázisba kerül, amelyet az interneten keresztül elérhet mind az orvos, mind a páciens. Természetesen bármilyen vizsgálaton, beavatkozáson, kezelésen esik át a beteg, az ahhoz kapcsolódó adatokat a rendszerek tárolják. Ily módon feleslegessé válik az a gyakorlat, hogy a betegek köteg papírokkal, leletekkel, különböző felvételekkel (pl. röntgen, MRI stb.) keresik fel az orvosukat kezelésük során. Elejét lehet venni annak is, hogy ezek elkallódásából vagy egy húsz évvel korábbi vizsgálat részleteinek a komplett hiányából adódóan bármilyen hátrány érje a beteget.

Az egészségügyi adatok biztonsága kiemelten fontos. Éppen ezért igen erős hozzáférési kontrollok védik azokat, továbbá a rendszerbe az adatelérésre szigorú protokollt építenek be. Ennek alapja lehet egy csipkártyás azonosító alkalmazása, melynek segítségével a páciens képes azonosítani magát, illetve feljogosítani harmadik személyt az adatok elérésére.

Miért van erre szükség? Nyaralás alatt például kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy orvoshoz kell fordulnunk, de távol vagyunk a háziorvosunktól. Ez esetben feljogosíthatunk egy helyi doktort az egészségügyi adatainkhoz való hozzáférésre. Természetesen a feljogosítás nem örök időkre szól, csak a vizit alkalmára. Ugyanakkor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor ilyen feljogosításra nincs lehetőségünk (pl. eszméletvesztés), ilyenkor egy erre az esetre kialakított protokoll szerint például a mentőtiszt azonnal elérheti a kórtörténetünket. Az ilyen eléréseket – csakúgy, mint a standard adateléréseket – a rendszer naplózza. Egy ilyen informatikai megoldás valóban növeli a hatékonyságot az információcserében, költséget takaríthat meg (pl. feleslegessé válik számos nyomtatás, képelőhívás stb.), és nem utolsósorban esetenként akár életmentő is lehet az orvos számára így rendelkezésre álló információ (a korábban említett eszméletvesztési példából kiindulva).

Engem eddig is jól elszórakoztatott, hogy a kormányzati ügyintézési portálon megtekinthetem, hogy a „társadalombiztosítási (tb) kassza mennyit „költött rám” – érdekes a lista összevetése a valósággal. Igaz, ez az információ egyrészt irreleváns számomra, és nem hiszem, hogy a transzparencia itt kezdődne – és azt sem hiszem, hogy a paraszolvencia elleni küzdelemben érdemi érveket szolgáltatna a tb általi kifizetések ismerete. Másrészt az elektronikus egészségügyi szolgáltatás a fent leírt rendszerrel kezdődik.

Az átlátható, a polgárok életét hatékonyan szolgáló kormányzati informatikai rendszerek képesek lehetnek az üzemeltetési költségek csökkentése mellett egyszerűsíteni, gyorsabbá és átláthatóbbá tenni folyamatokat. Ez a polgárok mindennapjaiban kisebb bürokrácia, gyorsabb ügyintézés, interneten elérhető szolgáltatások formájában jelenik meg elsődlegesen.

Előremutató lehet, ha az informatika mint eszköz jelenik meg a polgárok életének szolgálatában. Ennek érdekében egyrészt folyamatokon kell változtatni, másrészt már bizonyítottan működő megoldások migrálását is figyelembe érdemes venni a sokadik újonnan indított fejlesztés helyett.

Különösen az állami szektorban eddig alkalmazott megoldásokat tekintve esetenként úgy tűnik, mintha a szakma érdekeltjei megpróbálták volna feltalálni a csövön a lyukat. Nevezetesen egy máshol már működő rendszer hazai környezetbe történő átültetése helyett nulláról fejlesztett alkalmazások fejlesztésébe öltek nem kevés pénzt és energiát. Így lettünk az ezer informatikai sufnivállalkozás országa. Ezen megoldások karakterisztikája a jelentős költségek mellett a nem kis függőség kialakulása, valamint potenciális talajt ad a korrupciónak.

Akkor, amikor a kormány olyan nagy volumenű megoldásokban gondolkodik, mint az e-egészségügy, érdemesnek tartom megvizsgálni, hogy máshol ezt hogyan csinálják. Ha a kormányzati informatikai program megvalósítása során az átláthatóság és az erős pénzügyi és szakmai kontroll közül bármelyik sérül, eséllyel juthatunk cseberből vederbe. Jobb kétszer kérdezni, mint egyszer hibázni.

A szerző a Deloitte Zrt. informatikai biztonság és adatvédelem üzletágának vezetője

Példa erre: előrelépésnek kellene tekintenünk azt, hogy az interneten foglalhatunk időpontot önkormányzati ügyintézésre olyan ügyekben, melyeket 2011-ben elvárható lenne, hogy teljes mértékben az interneten keresztül intézzünk, az önkormányzat felkeresése nélkül.

Példa erre: előrelépésnek kellene tekintenünk azt, hogy az interneten foglalhatunk időpontot önkormányzati ügyintézésre olyan ügyekben, melyeket 2011-ben elvárható lenne, hogy teljes mértékben az interneten keresztül intézzünk, az önkormányzat felkeresése nélkül.-->