Nemcsak Amerikában egyre népszerűbb a hótalpazás

Egy jó hosszú, közepes nehézségű sípályán suhanni már-már olyan, mint a repülés. A gyaloglók azonban erre azt mondják, jó, jó, de a tüdő csak emelkedőn dolgozik igazán.

A téli erdőben barangolni kivételes élmény. Halkan ropog a hó, a fenyvesben valami madárka motoszkál, és ha elég magasra érünk, még hollót is láthatunk.

A téli erdőnek azonban van egy apró hátránya, a mély hó – főleg ha a környező országok magas hegyeiben járunk. Vannak, akik nem élvezik igazán, hogy combig süllyedjenek, ezért aztán nem is csoda, ha külföldön – és főleg Észak Amerikában – egyre nő a hótalpazás népszerűsége. Quebecben például az év első sporteseménye a Mad trapper snowshoe race, vagyis az őrült prémvadász hótalpverseny. Ez ám a kihívás, nem a sífutás!

Sajnos nálunk nemigen kapni hótalpat, de a nagyobb forgalmú osztrák sípályáknál általában azt is lehet bérelni. Így aztán nem ritka, hogy családokkal, nagyobb baráti társaságokkal találkozhatunk olyan helyeken, ahová szegény pályához kötött síelők sosem jutnak el.

Az ember kétféle: az egyiknek az a kenutúra, amikor kocsival felviszik a cuccot a folyó fölső szakaszára, aztán szép lassan lefelé lapátolnak a sodrással. A másik számára az oda-vissza evezés az igazi. Így van ez a hegyjáróknál is. De ne szégyelljük, ha nincs kedvünk a szállásról felkapaszkodni olyan magas hegyre, hogy felnézve leesik a sapka a fejünkről. Erre való a sífelvonó. Az ember szépen beszáll, kitárul a horizont, fönt pedig előbb gerincről gerincre, majd az erdőhatárig ereszkedve a fenyvesben lesétálhatunk a kiindulópontig, esetleg útba ejtve egy-két hüttét, ahol a klasszikus májgombócleves, a leberknödelsuppe ad erőt a további kihívásokhoz.

Arra azonban ügyeljünk, ha a szálloda előtt szélcsend is van, a gerincen csaknem mindig erős szél vár bennünket, és háromezer méter közelében néha egyik percről a másikra megváltozik az időjárás. Megtörtént, hogy olyan vihar tört ki, hogy mire a gerinctúráról visszatértünk, leállították a síliftet és a hütte ajtaját úgy kellett kiásni a hófúvásból.

A hüttés bácsi megkínált a privát, „nicht für kunden” fenyőpálinkájából, majd mivel a szélben már gyalogolni sem lehetett, ratrakkal vittek le a völgybe. De az is nagy élmény volt, akárcsak az alpesi dühöngő hóvihart túlélni.