Magyarország már most is a legolcsóbban kapja a gyógyszereket

– Nem csak az egészségügyben dolgozók és a gyógyszercégek, de a nyilvánosság is nagy érdeklődéssel várja az EFPIA transzparencia-kódexének 2015-os hatályba lépését. Ennek nyomán tényleg mindent meg lehet majd tudni a kórházaknak, orvosoknak nyújtott támogatásokról?
– Ez a terv. Mindegyik cég feltűnteti a saját honlapján, hogy kinek, milyen célra, mennyi támogatást adott. Ha pedig a kapott összegeket a kórházak, orvosszövetségek is nyilvánosságra hozzák, akkor lehet látni, hogy honnan, mire érkezik pénz, milyen célok megvalósítására mennyit használtak fel. Ez a jelenleginél sokkal tisztább helyzetet eredményezne.

– Névvel, beazonosíthatóan megtalálhatók lesznek majd a listában a támogatott doktorok?
– Igen. Nagyon sok cég már most kialakította a belső szabályzatát arra, hogy csak azokkal az orvosokkal, kórházakkal dolgoznak együtt a jövőben, akik ehhez a nyilvánossághoz hozzájárulnak. Mivel a kórházaknak, orvosoknak is fontos, hogy hozzáférjenek az erőforrásokhoz, bízunk benne, hogy csak kevesen fognak nemet mondani. Optimista vagyok, hiszen azért tart hosszú ideig az irányelv bevezetése, hogy addig mindenkivel megértethessük és elfogadtathassuk azt.

– Jelenleg mekkora ez az elfogadottság?
– Azt látjuk, hogy az irányelvet minden orvosszövetség támogatja, de az orvosoknak egyenként nagyon nem tetszik. A gyógyszeriparon belül ugyanez a helyzet. Mégis, rendkívül fontos, hogy a kódexet végrehajtsuk. A legnehezebb talán annak megértetése lesz, hogy a továbbképzésekre, a kongresszusokra csak a támogatásokon keresztül tudnak eljutni, mert erre egy intézménynek egyetlen fillérje sincs. Ezért semmi szégyellnivaló nincs abban, ha ezt valaki megfinanszírozza.

– Melyek azok a fejlesztési területek, amelyekre az innovatív gyógyszerek gyártói a legtöbb pénzt és energiát fordítják?
– Két fontos fókusza van napjaink gyógyszerfejlesztésének: az egyik a ma még gyógyíthatatlan betegségekre keres gyógyszert, a másik a krónikus bajokra az eddigieknél hatékonyabb megoldást kutatja. Ami az előbbit illeti, az Európai Gyógyszerügynökség épp a közelmúltban javasolt elfogadásra néhány áttörést jelentő gyógyszerkészítményt. Egy új innovatív gyógyszer megfelelő kombinációban képes gyógyítani a Hepatitis-C-t, és van új készítmény, mely eddig egyedüliként képes felvenni a harcot a multirezisztens tbc-kórokozókkal is. De komoly kutatások folynak a malária-, a Dengee-láz, az autizmus vagy az Alzheimer-kór gyógyítására szolgáló készítményekkel is. Csak az Alzheimer-kutatásra már több mint 30 milliárd eurót áldoztak a gyógyszercégek, ebből is látszik, mennyire összetett betegséggel állunk szemben. A krónikus betegségek területén az eddigieknél is tökéletesebb gyógyszert keressük többek között a cukorbetegségre, a reumatoid artritiszre, az asztmára vagy az olyan pszichiátriai kórképekre, mint amilyen a depresszió

– Ez utóbbi jól mutatja, milyen jelentős feladatot adott saját magának is a gyógyszeripar azzal, hogy készítményei révén nagymértékben hozzájárult a várható élettartam növekedéséhez. Milyen egyéb kihívások várnak még az iparágra?
– Az egyik legnagyobb feladatot napjainkban az jelenti a számunkra, hogy készítményeink minden érintett beteghez eljussanak, és azt az előírásnak megfelelően fel is használják. Kutatások igazolják ugyanis, hogy például a szívrohamon átesett pácienseknek, akinek rendszeresen gyógyszert kellene szedniük, egy évvel a szívroham után átlagban csak a fele szedi az orvosságot, annak ellenére, hogy egyszer már majdnem meghaltak. Ez komoly probléma, mert a gyógyszerek csak akkor hatékonyak, ha megfelelően alkalmazzák őket. Az Egyesült Államokban már egyre inkább terjednek azok megoldások, mobil telefonos applikációk, amelyek figyelmeztetik a beteget az ellenőrző vizsgálatokra, a gyógyszerbevételre. Sajnos az európai egészségügyi rendszerekre nem jellemző az utánkövetés, megvan a diagnózis, az orvos felírja a receptet, de senki nem ellenőrzi, mi történik ez után. A gyógyszercégek egyre inkább felismerik, hogy elemi érdekük részt venni egy, a jelenleginél integráltabban működő egészségügyi rendszer kialakításában, ha azt szeretnék, hogy a készítményeiket optimálisan használják fel, és a kormányoknak legyenek forrásaik az új orvosságok finanszírozására. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert – miként arra egyes onkológiai készítmények esetében már Magyarországon is van példa – egyre inkább jellemző, hogy előre a gyógyszerért nem, csak az általa biztosított eredményért fizetnek a biztosítók. A gyógyszercégeknek jelentős szerepük lehet, mondjuk a diabéteszes vagy asztmás betegek oktatásában. Ha valaki reumás lesz 40 éves korában, de rendszeresen szedi a gyógyszereit, ellenőrizteti az állapotát, hosszú ideig munkaképes marad és az életminősége sem romlik drasztikus mértékben, azzal az egyén és a társadalom is csak jól jár.

– A gyógyszercégeknek ma még olyan problémákkal is meg kell küzdeniük, hogy még Európán belül sem egyformák a betegek esélyei az új terápiákhoz való hozzáférésben.
– Ez egy valós és jelentős probléma. A különbség a hozzáférésben egyre nagyobb. A gazdasági válság miatt, a rövid távú kiadások megugrásától tartva sok helyen inkább nemet mondanak az új készítményekre, bármennyire is meggyőzőek a szakmai érvek. A kormányoknak azt kell megérteniük, hogy egy dollár tízmilliókból kifejlesztett készítmény bizony drága lesz. Ugyanakkor, ha azért cserébe a jelenleginél sokkal tovább munka- vagy legalábbis önellátóképesek maradnak az Alzheimer-kórban szenvedő emberek, nagyon sokat meg lehet spórolni más kiadásoknál.

– De hogyan engedheti meg magának ezt például majd Magyarország?
– Mindenki számára egyértelmű, hogy a magyar betegek már a most kapható gyógyszerekhez is olcsóbban jutnak hozzá, mint például a svédek vagy a norvégok. A nagy áttörést jelentő készítmények esetében pedig még sokkal hangsúlyosabb lesz, hogy minden érintett hozzájuthasson Európában.

– Mennyire lehet országonként eltérő az árpolitika? Magyarországról már vontak ki gyártók készítményt azért, mert nem voltak hajlandók a végtelenségig letörni az árat.
– Az eltérő árazás egyik nagy veszélye a reexport. A Görögországban vagy Romániában forgalomba kerülő gyógyszerek egyharmada jut vissza így az unió más országaiba. Ez nyilván nem tartható. Magyarország már most is a legalacsonyabb áron kapja a gyógyszereket, ennél lejjebb nem mehetünk az árakkal. Nyilván nem szeretünk nemet mondani, mert azzal, ha indirekt módon is, de útjába állunk annak, hogy a betegekhez eljusson a gyógyszer. De a cégeknek rendkívül fegyelmezettnek kell lenniük az árpolitikában.