Eladósodottságban már felvesszük a versenyt Nyugat-Európával

Távolról nézve a viharfelhők már eloszlottak, a 2008. őszén kirobbant pénzügyi válság ugyanakkor vitathatatlanul kitörölhetetlen nyomokat hagy maga mögött, hosszú évekre új trendeket kialakítva a lakosság pénzügyi gondolkozásában. A CIG Pannónia Életbiztosító nemzetközi összehasonlításban vizsgálta a magyar lakosság pénzügyi helyzetét, miszerint a 2002-2008 között uralkodó hitelfelvételi hullámot követően – aminek köszönhetően a magyar lakosság eladósodottsága elérte az európai átlagot - a következő években a megtakarítások és a felelős pénzügyi gondolkodás előtérbe kerülése várható.
 
A könnyen elérhető hitel mámora nagyon gyorsan a nyugat-európai átlag közelébe repítette a magyar lakosság eladósodottságát. 2008-ra a magyar háztartások pénzügyi vagyon arányában kifejezett eladósodottsága már megközelítette az angol szintet és stabilan megelőzte a francia, osztrák, belga, olasz háztartások eladósodottsági mutatóját. Ma már tudjuk, hogy ezen hitelfelvétel ráadásul rendkívül szerencsétlen módon többnyire devizában valósult meg, mely a forint hanyatlásának időszakában hosszú hónapokra sok álmatlan éjszakát eredményezett a hitelfelvevők jelentős részénél.

Egyrészt a jogszabályi környezet szigorodása miatt (ingatlanértékre vetítve limitálásra került a felvehető hitel mértéke), másrészt a lakosság saját negatív tapasztalata miatt egyértelműen arra számíthatunk, hogy a hitelekkel kapcsolatos magatartás sokkal felelősségteljesebb lesz. Ezt támasztja alá, hogy a kereskedelmi bankok által kihelyezett hitelvolumen tavalyi 60%-os csökkenése után a bankszektor idén mindössze 1% bővüléssel számol. A gépjárműértékesítők pedig egyöntetűen úgy nyilatkoznak, hogy a vevők előnyben részesítik a készpénzes vásárlást.
Mindez milyen változásokat eredményezhet? A nemzetközi példák vizsgálatával erre a kérdésre próbál választ adni a CIG Pannónia Életbiztosító elemzése. 
 
A magyar háztartások vagyoni szerkezete jelentős elmozdulást nem mutat. Meghatározó a készpénz és bankbetét állomány közel 40%-os aránnyal. Ugyan növekedett mindhárom komplexebb megtakarítási forma (nyugdíjpénztár, életbiztosítások, befektetési alapok) részaránya, ugyanakkor számottevőn csak a nyugdíjpénztárakban felhalmozott vagyon súlya ugrott meg. Ez elsősorban azonban a magán nyugdíjpénztári megtakarítások kötelező jellegére vezethető vissza; a bruttó bér alapján a munkáltató által kötelezően utalt pénztári hozzájárulás aránya 5%-ról 10%-ra nőtt.
Bár jelentősen nőtt az életbiztosítók aktivitása hazánkban is a vizsgált periódusban, összességében csupán kis mértékben tudott emelkedni a teljes lakossági vagyonon belül a biztosításban fekvő megtakarítások aránya. E mögött azonban éves átlagban 15%-os bővülés húzódik meg, mely 2,7 százalékponttal magasabb a teljes lakossági vagyon átlagos éves növekedésénél. 
 
Regionális és globális kitekintésben egyértelműen jelentősen átlag feletti növekedést mutatnak az életbiztosításokra évente kifizetett összegek. Míg Nyugat-Európába 6,6%-kal nőtt éves átlagban az életbiztosítások éves összege, addig ez Közép-Kelet-Európában 12,5% volt.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a globális átlagot ilyen jelentősen meghaladó növekedést követően lehet-e még tere további bővülésnek az életbiztosítások piacán? Az alábbi ábra alapján a válasz egyértelmű igen; ugyan a nyugat-európai országokban is jelentős szórást mutat az életbiztosításokban felhalmozott megtakarítások aránya a teljes vagyonon belül, de ez az arány átlagban egyértelműen 10% felett van, szemben a hazánkban jellemző alig több mint 5%-kal.
A jelentős mértékben kiugró angol és francia arányszám mögött jelentős részben az a tényező áll, hogy a nyugdíj jellegű megtakarításokon belül az életbiztosítási konstrukció intézményi szinten jelentősebb szerepet kapott a nyugdíjpénztárak rovására.
 
Amennyiben az adott ország gazdasági fejlettségét is figyelembe kívánjuk venni és ennek tükrében kifejezni az életbiztosításokon keresztül felhalmozott lakossági megtakarítást, akkor még nagyobb növekedési potenciál mutatkozik.
„Mára teljes mértékben eltűntek a regionális különbségek Európán belül az életbiztosítási konstrukciókat illetően. Hazánkban ugyanolyan fejlettségű termékek állnak rendelkezésre a hosszú távon megtakarítani kívánók számára, mint Nyugat-Európában. A termék különbségek megszűnését követően, a 2008-as válság fájdalmas tanító erején keresztül növekvő pénzügyi tudatosság révén egyértelműen arra számítunk, hogy a magyar piac az életbiztosítások terén is konvergálni fog a nyugati országokhoz.” – összegezte a CIG nemzetközi életbiztosítás piaci kitekintőjét Gaál Csaba, a társaság vezérigazgatója.