Az európai pánik haszonélvezője a dollár

Az elmúlt héten látott nagy esésen amúgy nincs mit szépíteni. Még csak váratlannak sem mondható az elhúzódó korrekció, hiszen minden érv ellenére, amely az arany és az ezüst mellett szólna, mind fundamentális, mind technikai oldalról érzékelhető volt már egy ideje a szembeszél a nemesfémekkel szemben. Némi értetlenség azért ennek ellenére uralkodik az elemzők körében, végtére is egy a mostanihoz hasonló makrókörnyezetben eddig kiszámíthatóan az aranyba menekült a tőke.

Nem kevesebbről van ugyanis szó, mint hogy Spanyolország kapcsán küszöbön áll az euróválság újult erővel történő visszatérése,és a Franciaországban és Görögországban megtartott választások sem kecsegtetnek semmi jóval az eurózóna monetáris fegyelmére vonatkozólag. Amiről pedig korábban tabu volt beszélni, azt ma már a legfelsőbb politikusi körökben is bátran felvállalják, és nem tartják lehetetlen jövőképnek Görögország sem kilépését valutaunióból. Két évvel ezelőtt ez a hír önmagában is már kirobbanó aranyárat eredményezett volna.

Az európai viharfellegek besűrűsödésének legfőbb haszonélvezője a dollár. A „zöldhasú” ereje nem a kicsattanóan jó amerikai gazdasági, államháztartási, vagy pénzügyi adatoknak köszönhető, hanem mindössze viszonylagos az euróhoz képest. A dollárerősség szinte törvényszerű következménye azonban, hogy csökken a dollárban elszámolt nyersanyagok árfolyama. Nem utolsó sorban igaz ez a kőolaj esetében, amelynek az utóbbi napokban különösen meredeken esett vissza a jegyzése, és ez enyhíti a nemesfémek piacára nagy hatással lévő inflációs várakozásokat.

A dollár mellett még a technika ördöge okolható a negatív fejleményekért. Azzal, hogy a dollárerősség miatt lejtőre került aranyár kiütött fontos támaszszinteket, automatikusan életbe léptek bizonyos stop loss megbízások a veszteségek minimalizálására. Ez a technikai kereskedésnek nevezett jelenség képes öngerjesztően felerősíteni egy már csökkenő trendet, ami az arany esetében ahhoz vezetett, hogy az árfolyam kiesett az eddig érvényben lévő 1.600 és 1.800 dollár közötti csatornájából. Az ezüst hasonlóan viselkedett a 30 dolláros lélektani szint elesésének hírére. Megállót egyelőre mindkét nemesfém számára új trendvonalak jelenthetnek.

Egy harmadik ok, ami a nemesfémek erőtlenségét legutóbb mérhető veszteségbe fordította, az arannyal és az ezüsttel szemben növekvő kiábrándultságban, a romló piaci szentimentben keresendő. Az elemzők az év elején még szinte kivétel nélkül új történelmi rekordokat jósoltak az idei évre. Míg az efféle jóslatok mostanra elcsendesedtek, annál hangosabban hallatják hangjukat a kritikai észrevételek megfogalmazói. Élükön a sztárbefektetőnek számító Warren Buffettel, akinek véleménye szerint az arany „egy nem produktív eszköz, amelyet a részvények és még a termőföld is tú