A bizonytalanságban továbbra is biztos pont az arany

Immár több mint 10 éve a bika az úr az arany piacán. A nemesfém jegyzése a tavalyi évben újabb és újabb történelmi csúcsokat döntött, unciánkénti rövid időre egészen 1900 dollár fölé ugrott az érték. Ahogy ilyenkor lenni szokott, megjelentek a potenciális összeomlásról szóló forgatókönyvek, és a további száguldást – az akár 5000 dolláros árat – előrevetítő prognózisok is. Az igazság – mint mindig – a két véglet között volt: mára a sárga fém jegyzésára 1700 dollár környékére korrigált, de sem az összeomlást, sem pedig az árfolyamok triplázódását jelző forgatókönyvek nem váltak valóra. Annak ellenére, hogy az elmúlt napokban kissé visszacsúszott a jegyzésár, a jövő évre vonatkozó előrejelzések az arany árának fokozatos további emelkedését vetítik előre, s ezt a kereslet-kínálati viszonyok és az árfolyamot befolyásoló egyéb tényezők is alátámasztják.

A nemesfém ára az 1970-es évek eleje, a Bretton Woods-i rendszer összeomlása óta egy emelkedő trendben mozog, de az arany bika piacának kezdetét 2001 áprilisára teszik. A 80-as évek elején az Irak és Irán közötti háború, később Afganisztán szovjet megszállása, korábban pedig a második olajválság (amely a fejlett országokban az infláció megugrásával járt) hajtotta fel a keresletet. A 2001 óta tartó drágulás mögötti legfontosabb tényezők a viszonylag gyengébb kínálati oldal, a kitermelési költségek jelentős emelkedése, a szeptember 11-i események után felerősödő geopolitikai kockázatok voltak. Ezenfelül a keresleti oldalon megjelenő új és nagy piaci szereplők, a növekvő félelmek a globális egyensúlytalanságokkal kapcsolatban, a legutóbbi időszakban pedig a globális pénzügyi és gazdasági válság, illetve ennek következményei hatottak támogatólag az arany árfolyamára.
Úgy tÛnhet, bármi is történik a világgazdaságban, a politikában vagy a globális pénzügyi rendszerben, legyen az jó vagy rossz, az arany profitál belőle.

Nem véletlen, hogy az elmúlt években szinte exponenciálisan emelkedett a befektetési célú aranykereslet, amelyet a diverzifikációs igény, az infláció és a dollár gyengülése elleni védelem, valamint a biztonságos menedék keresése motivál. Az arany volatilitása alacsonyabb, mint a legtöbb más árupiaci terméké, negatívan korrelál nagyon sok más eszközzel, a legtöbb árupiaci termékekkel viszonylag gyenge a kapcsolata, így kitűnő diverzifikációs lehetőséget jelent. Ráadásul a befektetői kereslet gyors növekedése ellenére a portfóliókban még mindig rendkívül alacsony az arany részaránya, az intézményi befektetők kezelésében lévő vagyon kevesebb, mint egy százalékát jelenti az arany. A kereslet esetében tehát a következő években is folyamatos emelkedés várható, de a kínálati oldalt vizsgálva sem mutatkoznak az arany árfolyamának összeomlása irányába mutató kockázatok.

Az arany az árupiaci termékek között is különleges, mert lényegében az egyetlen olyan cikk, amelynek piacán meghatározó szereplők a jegybankok. A központi bankok és más szupranacionális szervezetek már több mint 100 éve jelentős nagyságrendben birtokolnak aranyat. Mindeközben új szereplők jelentek meg a vételi oldalon. A gyorsan növekvő ázsiai országok, de néhány latin-amerikai ország is komoly devizatartalékokat halmoztak fel, ezek meghatározó része dolláreszközökben áll. A tartalékok exponenciális emelkedésével párhuzamosan mind erősebbé vált a diverzifikációs igény a válság kirobbanását követően, így a központi bankok is értelemszerÛen az arany felé fordultak.

A jegybankok tehát nettó eladókból az utóbbi években nettó vevőkké váltak a piacon. A globális pénzügyi rendszerben még mindig rengeteg a bizonytalanság és a kockázat, így a fejlett jegybankok nem valószínű, hogy tovább csökkentenék aranytartalékaikat, míg Ázsiában a továbbra is dinamikusan emelkedő tartalékállomány diverzifikációja, valamint óvatossági motívumok játszhatnak szerepet a vételekben - vagyis a jegybankok immár tartósan a keresleti oldal szereplőivé válhatnak.Az elmúlt időszakban a globális piacokon az euróövezet perifériájának válsága és a görög helyzettel kapcsolatos bizonytalanság erőteljesen befolyásolta a hangulatot.

A görög – és ezzel összefüggésben az európai – kilátások továbbra is rendkívül bizonytalanok, bármi is lesz azonban a végkifejlet, az európai események kicsi eséllyel okozzák az arany iránti kereslet és ennek megfelelően az arany árfolyamának zuhanását. Amennyiben a katasztrófát (az euróövezet összeomlását) vizionáló forgatókönyvek valósulnak meg, a jegybankok részéről jelentősen megnő az igény az alternatív tartalék eszközök iránt, és a kockázatkerülés erősödése, valamint a biztonságos eszközökbe való menekülés a befektetési célú keresletben is érdemi emelkedést okozna.

Amennyiben egyik pillanatról a másikra minden európai probléma megoldódna, az pozitívan hatna a globális növekedésre, az ékszercélú és az ipari felhasználás emelkedhetne, de a jegybanki kereslet sem omlana össze: a folyamatosan növekvő ázsiai tartalékokat látva világos, hogy a diverzifikációs igény folyamatos marad. Természetesen rövid távon a hangulati elemek, a piaci pozícionálás és más, rövid távon ható tényezők az árfolyam akár további lemorzsolódását okozhatják, közép- és hosszú távon drasztikus árcsökkentést nem indokolnak a fundamentumok. Több mint négy évvel a globális gazdasági és pénzügyi válság kirobbanása után még mindig nem beszélhetünk arról, hogy a világ túljutott a krízisen, a globális rendszerben továbbra is rengeteg a feszültség és a kockázat. Így a jelenlegi bizonytalan körülmények között egy jól diverzifikált portfólióban továbbra is helye van az aranynak, legyen szó fizikai aranyról vagy olyan befektetési alapokról, amely mögött a sárga nemesfém áll.

Trippon Mariann, a CIB Bank vezető elemzője Trippon Mariann,A szerzÕ a CIB Bank vezetÕ elemzÕje Trippon Mariann -->