Andor-Reding: Négy fő érv van, amiért segítenünk kell a nőket

A nők foglalkoztatási aránya az 1997-ben mért 55 százalékról 62-re nőtt. A friss diplomások 60 százalékát ők teszik ki. Ehhez az Európai Unió jogszabályai és pénzügyi támogatása is hozzájárult. Az előrelépés ellenére szembetűnő egy jelentős hiányosság is: a nők hiánya a vállalatok vezető beosztásaiban. Számos megfelelő képesítéssel rendelkező nő nem tudja áttörni az „üvegplafont”, ahogy minél feljebb halad a vállalati ranglétrán. Európa vezető vállalataiban az igazgatósági tagok közül mindössze minden hetedik, az igazgatósági elnökök közül pedig csupán minden harmincadik nő. Magyarországon a helyzet még rosszabb, itt az igazgatósági tagok 5,3 százaléka nő.

Az elmúlt években csekély előrehaladás történt. A mostani ütem mellett még 40 évig tartana a nemek közötti megfelelő egyensúly elérése. A testületek elnöki székében ülő nők aránya ráadásul csökkent: a 2010. évi 3,4 százalékról 2012 januárjára 3,2-re. A jelenlegi nehéz gazdasági időkben fontosabb, mint valaha, hogy az öszszes szakképesítéssel rendelkező személyt igénybe vegyük. A nők azonban uniószerte 16,4 százalékkal kevesebbet keresnek, mint a férfiak. A munkaerőpiacon jelen lévő nők arányának javításához csökkentenünk kell ezt a különbséget. Négy fő érv van, amiért segítenünk kell a nőket, hogy végül áttörjék az üvegplafont a igazgatótanácsokban.

Az első a gazdaság: a munkát vállaló nők számának növelése jelentősen javítja Európa versenyképességét. Segíti továbbá az EU azon célkitűzésének elérését is, hogy a felnőtt korú lakosság foglalkoztatási rátája legalább 75 százalék legyen. A piramist erős alapokra kell építeni.

A második: a női igazgatósági tagok által nyújtott üzleti előnyök: egyre több tanulmány igazolja, hogy összefüggés van a vezető beosztású nők száma és a vállalatok pénzügyi teljesítménye között.

A McKinsey egy jelentésében például megállapította, 56 százalékkal magasabb az üzemi nyereség azoknál a vállalkozásoknál, ahol a nemek közötti egyensúly megvalósul. Az Ernst & Young a tőzsdén jegyzett 290 legnagyobb vállalatot vizsgálta meg. Úgy találták, a nyereség jóval magasabb volt azoknál a cégeknél, ahol legalább egy nő ült az igazgatóságban.

Harmadszor, számos uniós tagállam megkezdte az igazgatóságokra vonatkozó kötelező kvóták bevezetését. Az első néhány ilyen tagállam Belgium, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Spanyolország. Dánia, Finnország, Görögország, Ausztria és Szlovénia az állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsaira vonatkozóan fogadott el kvótákról szóló törvényeket.

Negyedszer, az európaiak támogatják a nemek közötti megfelelőbb egyensúlyt. Egy új, egész Európára kiterjedő közvélemény-kutatás szerint az emberek 88 százaléka véli úgy, hogy ugyanazon képességek megléte esetén a nőknek azonos arányban kellene képviseltetniük magukat a vezető beosztásokban. Magyarországon ez az adat 86 százalék volt. Merre tovább? Egy évvel ezelőtt az Európai Bizottság, az Európai Parlament és számos tagállam miniszterei arra szólították fel a tőzsdén jegyzett cégeket, hogy vállalják önként: 2015-ig 30, 2020-ig pedig 40 százalékra növelik a nők számát a vállalatok vezető testületeiben.

Mostanáig mindössze 24 cég tett erre irányuló kötelezettségvállalást.
Az Európai Bizottság ezért nyilvános konzultációt kezdeményezett arról, hogy esetleg uniós szinten szabályozzák a kérdést. Az üvegplafon áttörése a igazgatóságokban ülő nők esetében Európa egész gazdasága számára kihívás. Nem engedhetjük, hogy a nők tehetsége továbbra is kárba vesszen. Most kell cselekednünk.