Az amerikai makrogazdasági adatok javultak, a fejlett országok kiemelt cégei igen nyereségesek maradtak, Kína és más felzárkózó államok gazdasága csak kismértékben lassult, és csökkent annak kockázata, hogy az euróövezet néhány tagállama távozni kényszerül vagy rendezetlen csődbe megy. Az Európai Központi Bank új elnöke – Mario Draghi – láthatóan kész bármit megtenni, hogy csökkentse az európai bankrendszerre, illetve a kormányokra nehezedő súlyos nyomást, és emellett csökkentse az irányadó kamatokat. A központi bankok – a fejlett és a feljövő államokban egyaránt – masszív likviditásinjekciókat alkalmaztak. A volatilitás mérséklődött, a bizalom javult, a kockázatokkal szembeni ódzkodás pedig enyhült – legalábbis egyelőre.
Van azonban négy lefelé mutató kockázat, amely az idén valósággá válhat, aláásva a globális növekedést és a befektetői bizakodást. Az első az, hogy az euróövezet mély recesszióban van, főleg a perifériáin, de a legfrissebb statisztikák már a magrégiókban, Franciaországban és Németországban is a kibocsátás zsugorodását jelzik. A hitelszűke az egész bankrendszerben súlyosabbá válik, ahogy a bankok az eszközeik eladásával és a kihelyezések visszafogásával leépítik az adósságaikat, s ezzel valójában elmélyítik a visszaesést.
Az euróövezet perifériáin nemcsak a fiskális megszorítások váltották ki a gazdasági szabadesést, hanem a versenyképesség tartós csökkenése is. Ez utóbbit súlyosbítja, hogy a rendezetlen csődök elmaradása most épp erősíti az eurót. Ezen országok versenyképességének és növekedésének helyreállításához az egységes valutának gyengülnie kellene a dollárral szembeni, paritásos szint felé. Bár a rendezetlen görög összeomlás kockázata kisebb, a bajok az idén még visszatérnek, amint a politikai instabilitás és nyugtalanság, illetve az erősödő fiskális megszorítások nyomán depresszióba fordul a görög recesszió.
Másodikként: világos jelek utalnak arra, hogy gyengül a gazdaság teljesítménye Kínában és Ázsia más részein. Kínában a lassulás félreérthetetlen, a kivitel növekedése hirtelen lassult, sőt negatívvá vált az euróövezet perifériái viszonylatában. A bevitel növekedése szintén lassult, csakúgy, mint a lakásépítés és a kereskedelmiingatlan-szektor expanziója, amit az árak csökkenése váltott ki. Az infrastruktúra-beruházások csökkennek, számos gyorsvasútprojekt függőben van, a helyi kormányzatok nehezebben jutnak finanszírozási forrásokhoz, mert szigorodnak a hitelfeltételek, és kisebb a bevétel a földeladásokból.
Ázsiában másutt – például Szingapúrban – a gazdaság 2011 végén immár a második negyedévben mutatott zsugorodást az utolsó három negyedévből. Az indiai kormány 6,9 százalékos GDP növekedést jósolt 2012-re, ez 2009 óta a leggyengébb ütem lenne. Tajvan gazdasága technikai recesszióba esett 2011 utolsó negyedében, Dél-Korea ugyanebben az időszakban csak 0,4 százalékos növekedést tudott felmutatni, ez két éve a leggyengébb ütem. A japán GDP a vártnál erősebben, 2,3 százalékkal csökkent, mert az erős jen visszafogta a kivitelt.
Harmadikként: az USA fölöttébb bátorító adatai ellenére az ottani növekedés lendülete szemlátomást tetőzött. A fiskális szigorítás eszkalálódik 2012 és 2013 során, ami hozzájárul a lassuláshoz, csakúgy, mint a tőkeberuházásokat 2011-ben élénkítő adókedvezmény megszűnése. Mivel pedig a hitel- és a lakáspiac bajai nem szűnnek, a magánfogyasztás is nyomott marad. Erre utal az is, hogy a tavalyi utolsó negyedév 2,8 százalékos növekedési adatából 2 százalékpontnyi inkább a készletek növekedéséből adódott, semmint a tényleges eladásokból. A külső keresletet az általában erős dollár és az európai lassulás fékezi, a változatlanul magas olajárak pedig az importszámlát tartják magas szinten, tovább fékezve az amerikai növekedést.
Végezetül: egyre növekednek a közel-keleti, geopolitikai kockázatok, főleg az iráni nukleáris törekvésekre adandó izraeli katonai válasz lehetősége miatt. Bár a nyílt fegyveres összetűzés kockázata alacsony, a szavak háborúja eszkalálódik, Izrael és az USA máris burkolt akciókba bocsátkozott Iránnal szemben. Vannak további geopolitikai feszültségek, amelyek nem enyhültek a térségben. Az „arab tavasz” ugyan viszonylag kedvező kimenetellel zárult Tunéziában, a fejlemények azonban még fölöttébb bizonytalanok Egyiptomban, Líbiában és Jemenben. Szíria a polgárháború küszöbére érkezett. A politikai stabilitást illetően alapos aggályok állnak fenn Bahreint és Szaúd-Arábia olajban gazdag keleti tartományait illetően, de potenciálisan Kuvait és Jordánia tekintetében is, ahol jelentős a síita vagy nyugtalankodó lakossági hányad.
Irakban az amerikaiak kivonulása után feszültség támadt a síiták, a kurdok és a szunniták között, ami nem sok jóval kecsegtet az olajtermelés növelését illetően. Emellett ott van a folytatódó konfliktus Izrael és a palesztinok között, illetve a Törökország és az Izrael közötti feszültség. Más szavakkal, számos olyan dolog van a Közel-Keleten, ami rosszul sülhet el. A fejlett országok gazdaságainak gyenge teljesítménye és számos felzárkózó ország növekedésének lassulása ellenére az olaj ára máris a hordónkénti 100 dolláros szint körül van (már jóval felette jegyzik - a szerk.), s ezt az erősödő félelem jelentősen magasabb szintre viheti fel, a globális gazdaságra megjósolható, negatív következmények kíséretében.
Tekintettel a nagyszámú kockázatra, egyáltalán nem meglepő, hogy a befektetők előnyben részesítik portfóliójukban a likvid eszközöket. Ez pedig újabb ok annak feltételezésére, hogy a globális gazdaság távol van a kiegyensúlyozott, fenntartható növekedés állapotától.
Copyright: Project Syndicate, 2012 www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.