Miért szeretik még mindig az amerikai befektetők Németországot?

Erről tanúskodik az a felmérés is, amelyet  jó egy héttel ezelőtt tett közzé a németorsági Amerikai Kereskedelmi Kamara (Amcham in Germany). E felmérés eredményéből egyértelműen kitetszik, hogy a Németországban jelenlévő amerikai cégek – túlnyomórészt az Egyesüllt Államokban alapított anyavállalatok leányvállalatai - üzleti forgalma tavaly is némileg növekedett, jelentős számú német munkakerőt foglalkoztatnak, s a jövő évben is további bővülésre számítanak.

E felmérés szinte válasz volt arra a tanulmányra, amelyet ez év nyarán jelentetett meg az Európában működő amerikai kereskedelmi kamarák brüsszeli csúcsszerve, a The European Council of American Chambers of Commerce – AmChams in Europe).  Ennek szerzője, Joseph Quinlan, a New York-i Center for Transatlantic Relations, John Hopkins és a German Marshall Fund kutatója, arra figyelmeztetett, hogy az euróövezet válsága ellenére Európa  régió tömérdek üzleti lehetőséget kínál az amerikai cégeknek. Sőt, továbbra is a legnyereségesebb régió a világon az amerikai üzleti élet számára. Szerinte a válság Európa-szerte olyan strukturális reformokat idézett elő, amelyek hosszabb távon erősebbé és nem pedig gyengébbé teszik Európát. Az Európai Unió pedig továbbra is a legnagyobb és leggazdagabb piac marad.

Az amerikai szerző szerint semmi sem lehet távolabb az igazságtól, mint az a jóslat, hogy a világgazdaság jövője az olyan feltörekvő piacokon múlik, mint Kína, egyben azt sugallva, hogy Európa egyre kevésbé számit. Joseph Quinlan ezért egyértelműen rámutatott, Európa a 2011-ben tapasztalt gazdasági nehézségei ellenére még mindig a külföldi amerikai leányvállalatok tavalyi teljes jövedelmének több mint a felét – 53 százalékát adta. Ez – írd és mondd – 156 százalékkal nagyobb volt, mint az Ázsiából származó jövedelem. Európa együttes gazdasága pedig nagyobb, mint az Egyesült Államoké, ugyanakkor Európa a globális személyi fogyasztás mintegy 30 százalékát adja, ami meghaladja az USA-beli 27,7 százalékot és kétszerese az úgynevezett BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kina) 13,6 százalékos együttes adatának.

A tanulmány szerint az Európában való amerikai üzleti jelenlét számos egyéb előnnyel is jár. Például Európának 210-ben és 2011-ben 25 százalékos volt a részesedése a kutatásra és fejlesztésre fordított globális kiadásokból, és ugyancsak globálisan a természettudományos végzettségű szakemberek 18 százalékát adja. Idézi a National Science Board  számítását, amely szerint az Európai Unió 2008-ban 1,5 millió kutatónak adott otthont, szemben az Egyesült Államokban mért 1,4 millióval. Továbbá: a Világbank szerint 12 európai ország gazdasága a top 25 között szerepel, ami az üzletbarát környezetet illeti, ezzel szemben Kína a 91., Oroszország a 120., Brazília a 126. és India a 132. helyen szerepel e listán.  Ráadásul –  a szerző az amerikai anyavállalatok európai befektetései mellett érvelve  - arra is nyomatékkal felhívja a figyelmet, hogy Európa perifériáján található a Közel-Kelet, Oroszország, Törökország és Észak-Afrika, amelyek kulcsfontosságú fontosságúak a növekedés és fogyasztás szempontjából. Európa kereskedelmi kapcsolatai pedig az utóbbi évtizedben elmélyültek ezekkel az országokkal, az Európában működő amerikai vállalatok hasznára. 

Az amerikai szerző végül kivágja az adut: “Minél nyereségesebbek az amerikai leányvállalatok Európában, annál nagyobb nyereség áll az (USA-beli) anyavállalatok rendelkezésére ahhoz, hogy dolgozókat vehessenek fel, otthon fektessenek be, magasabb béreket fizessenek az amerikai dolgozóknak és magasabb osztalékokat az USA-beli részvényeseknek.”

Lássuk az Amcham in Germany top 50 amerikai cég körében végzett és néhány nappal ezelőtt közzétett felmérésének néhány eredményét. Eszerint e leányvállalatok tavaly némileg növelni tudták németországi értékesítési forgalmukat – mutat rá a jelentés.  A legnagyobb értékesítési forgalmat a Ford autógyár bonyolította le, 18,750 milliárd euró összegben. Utána az Esso következett 12,8 milliárd euró összegű üzleti forgalommal, majd az Opel következett,  12,5 milliárd euróval. A negyedik helyen a Philips 66 Continental Holding GmbH szerepelt, becslések szerint 11,2 milliárd euró összegű forgalommal.

A GE Germany az ötödik helyen szerepelt (9,55 milliárd euró, becslés), majd a hatodik helyen az IBM csoport (9,4 milliárd euró). A hetedik helyre a Hewlett Packard került 6,38 milliárd eurós forgalommal, a nyolcadik helyre a Philipp Morris, 6,28 milliárd eurós értékesítéssel, A Dow Gruppe Deutschland a kilencedik helyen végzett, 5,6 milliárd euróval és a tizedik helyen a Procter and Gamble Germany, 4,9 milliárd eurós értékesítéssel. 

De talán fontosabbak azok az adatok, amelyek a németországi amerikai leányvállalatoknál dolgozók számát mutatják.  A legtöbb dolgozót a McDonald’s Deutschland Inc. foglalkoztatja, 64.000 főt. A további sorrend: Ford-Werke GmbH: 24.490 fő, Burger King GmbH: 23.500 fő (becslés), Opel: 22.723 fő, IBM csoport: 22.000 fő (becslés), ManpowerGroupő Deutschland GmbH? 22.000 fő,. Jophnon Controls: 20.000 fő (becslés), UPS Deutschland Inc: 16.000 fő, Procter and Gamble Germany: 14.000 fő és TRW Automotive Deutsche Gruppe: 10.940 fő.

Ehhez kiegészítőleg a Germany Trade and Investment német kereskedelemfejlesztő és befektetésösztönző szervezet megjegyezte, hogy a Németországban működő top húsz amerikai vállalat összességében több mint 300.000 dolgozót foglalkoztat. S az Egyesült Államok messze a legnagyobb befektető az FDI-t (foreign direct investment) tekintve.  Az utóbbi öt évben több amerikai vállalat fektetett be Németországban, mint a következő három országban: Svájcban, Nagy-Britanniában és Kínában együttvéve a közel 850 FDI-projektjével túlszárnyalva őket - emelte ki a Germany Trade and Investment. A felmérésbe bevont amerikai cégek többsége pedig jelezte, hogy továbbra is befektetésre készül többek között a németországi csúcstechnológiai ágazatba.         

Itt azonban álljunk meg egy pillanatra. Vélhetően az első és a második világháborús kedvezőtlen emlékeire tekintettel figyelmeztetett annak idején a néha brit miniszterelnök: Sir Winston Churchill, akit kivételesen ezúttal angolul is idézünk: „There are no people in the world who are so slow to develop hostile feelings against a foreign country as the Americans, and there are no people who, once estranged, are more difficult to win back.” („Nincs a világon még egy olyan nép,  amelyben olyan lassan alakulnak ki ellenséges érzések egy külföldi országgal szemben, mint az amerikaiak, ám nincs még egy olyan nép, amely ha egyszer (valakikkel szemben) elhidegült, mind nehezebb visszanyerni”. (Lásd: „Churchill by Himself – The Life, Times and  Opinions of Winston Churchill in his Own Words”, 121. oldal, Ebury Press, a Random House, Group Company, United Kingdom).

És a németeknek a II. világháború  után sikerült  nagyon gyorsan visszaszerezniük  az  amerikaiak baráti érzését. Ezzel kapcsolatban a német külügyminisztérium dokumentuma a politikai-gazdasági vonatkozásokon kívül figyelemre méltóan arra is rámutat, hogy különösen sokrétűek Németország és az Egyesült Államok társadalmi és kulturális kapcsolatai. „Németország sokat köszönhet az Egyesült Államoknak. A II. világháború után az USA a Marshall-segéllyel támogatta Németországot. Németország újraegyesítésénél is döntő szerepet játszott.” 

Évente turistaként százezrek látogatnak az Egyesült Államokba,  onnan Németországba. Számos művész, tudós, diák vesz részt amerikai-német csereprogramokban.  Sok százezer amerikai dolgozik német vállalatok Egyesült Államokban létesített cégeinél és fordítva. „A II. világháború óta kereken 17 millió amerikai katona élt Németországban a családjával együtt.”  És az Egyesült Államokban 2010-ben tartott népszámlálás során több mint 50 millió, azaz az összes ott élő amerikai 15,2 százaléka számolt be német gyökereiről származásáról.

 „A német szövetségi kormány, a Bundestag, a pártok és az alapítványok szoros kapcsolatokat tartanak fenn az Egyesült Államokban lévő zsidó szervezetekkel. Nagy súlyt helyeznek a velük való párbeszédre, a kölcsönös megértés előmozdítására. Rendszeresen kerül sor találkozókra magas rangú szinten. Szoros és bizalomteljes viszony alakult ki. Az utóbbi években pedig az amerikai-zsidó szervezetek érdeklődése is jelentősen megnőtt Németország iránt. Ez az érdeklődés egyben a szoros német-izraeli viszonynak elismerése” – olvasható 2012 őszén a német külügyminisztérium dokumentumában, amely hangsúlyozza Németországnak az Egyesült Államokban élő mintegy hatmillió zsidó amerikaihoz fűződő viszony fontosságát.

De térjünk vissza Joseph Quinlan a New York-i  kutatónak az Amchams in Europe által közzétett és a széles közvélemény által alig ismert idei nyári tanulmányára, amely hangsúlyozza: az amerikai befektetések Európában – és persze Németországban – továbbra is éppúgy kényszerűség maradnak, mint voltak az elmúlt fél évszázadban. És ez a jövőben sem lesz másképp. Sokatmondó e New York-i tanulmány címe: Van élet az adósság után. Ehhez  nagyon halkan és szerényen csupán annyit tennénk hozzá: Legyen Európa e részében is élet az adósság után.