A magyar gazdaságban sok az állatorvosi lónak számító kötvényportfólió

Ez minden bizonnyal visszaveti a honi vállalati kötvénypiacot, amely pedig eddig sem muzsikált valami fényesen: a piacon jelenleg mintegy 500 milliárd forint vállalati kötvény van, ami nem mondható soknak, ha összevetjük a 7000 milliárd forintnyi vállalati hitelállománnyal.
Hitelt felvenni általában olcsóbb, mint kötvényt kibocsátani. Érthető tehát, hogy a gazdasági vezetők hajlanak a hitelek felé. Ám más szempontokat sem árt mérlegelni.

A hitelkapcsolatban banktitok védi az ügyfelet attól, hogy bármiféle információ kikerüljön a nyilvánosság elé. A vállalati kötvények ezzel szemben exhibicionistább műfajba tartoznak, a kötvények tulajdonosai a bankok mellett a lakosság, az állam, egyéb intézmények lehetnek, széles kör számára kell tájékoztatást adni. A hitel és a kötvény között így valójában nem csak a gazdasági vezetők, hanem a piaci befektetők is döntenek.

Magyarországon a hitelportfolió összetétele romlik, a nemfizető vállalati adósok száma nő, már 20 százalék körüli a 90 napon túl tartozók aránya. De név szerint nem tudjuk, hogy kikről is van szó. A tőkepiacon forgalomban levő kötvényeknél a helyzet más, és ha probléma merül fel, az jó időre elriasztja a befektetőket. Elég emlékeztetni a 90-es évek Globex kötvényeire, a mesés hozamígéretre, majd a fokozatosan eltűnő vagyoni fedezetre. A hosszan elnyúló büntetőügyben a valódi vesztesek a befektetők voltak, több milliárd forint bukással. Ma is nyögi ennek ódiumát a soproni és néhány fővárosi kerületi önkormányzat.

A nemfizető kötvény a legrosszabb reklám egy cég számára is. A CFO-k feje fájhat, ha olyan helyzetbe keverednek, mint az említett E-Star. És ennek a történetnek még nincs vége, később esedékes kötvénytartozások is vannak. Ha tehát a „hitel kontra kötvény” döntést kell meghozniuk a pénzügyi vezetőknek, jól gondolják meg a tőkepiaci megjelenést. Csak akkor válasszák, ha bombabiztos üzlettel, nagy tartalékkal rendelkeznek, ha tudnak nyitott könyvként működni.

A jelenlegi helyzetben ez a tanács inkább lebeszélés, mert épp elég kötvényportfolió van a magyar gazdaságban, amely az állatorvosi ló minden betegségét magán viseli. A 2008-2009-ben kibocsátott önkormányzati devizakötvények (zöme svájci frankban) a forintgyengülés következtében jelenleg nagyjából 30 százalékkal magasabb fizetési kötelezettséget testesítenek meg. Jelentős részüknél a kibocsátás időpontjában is kétséges volt a visszafizetés fedezete. E kötvényeket azonban zártkörű kibocsátás keretében a lebonyolító bankok jegyezték le, így nélkülözik azt a nyilvános megméretést, hogy az önkormányzatok tudnak-e fizetni esedékességkor vagy sem.

Az egyik önkormányzati portál még ma is büszkén sorolja a kötvények „előnyeit”. Legnagyobb erényüket a hitellel szemben a közbeszerzés elkerülésében, az ellenőrizetlen forrásfelhasználásban és a spekuláció lehetőségében látja (http://www.magyarpolgarmester.hu/?site=102&c=115&menu=c01). A cikk szerzője kiemeli, hogy a svájci frankban kibocsátott kötvényből befolyt pénzt magasabb kamatozású, garantált forintalapú eszközökbe fektetve addicionális bevételre lehet szert tenni. Ma már látjuk, hova vezetett a fenti gondolatmenet.
A miniszterelnök által 2012. október 27-én bejelentett állami adósság-átvállalásba a kötvényfizetési kötelezettségek nagy része is vélhetően bekerül.

Lehet fogadásokat kötni az erőviszonyok változásáról és a megtérülésről: a bankok az eladósodott egyedi önkormányzatok helyett az állammal találhatják magukat szemben. Még az is előfordulhat, hogy a jövőben a kötvények miatt már nemcsak a vállalati, hanem a banki CFO-k feje is megfájdul.

Mindössze 35 százalékos árfolyamon válthatták be a befektetők az E-Star magyar energetikai vállalkozás kötvényeit, mert elmaradtak a tervezett üzleti eredmények, nem folytak be időben a cég kintlévőségei. Riedl Zsuzsa, az IFUA Horváth & Partners Kft. szakértője-->