A válság előtt 250 plusz/mínusz néhány forint volt az euró éveken át – hozzászoktunk. Aztán jött úgy 2009 és 2011 között a nagyjából 280 forintos euró korszaka, mostanában pedig már kezdjük megszokni, hogy 300 forint fölött alakul az árfolyam. Tegnap is éppen kétéves mélyponton volt a magyar valuta az euróval szemben, a kurzus súrolta a 314,5-öt.
Lerágott csont már, hogy a forint gyengülése mögött nagyrészt nemzetközi tényezők állnak. A Fed kötvény-visszavásárlási programjának csökkentése az amerikai állampapír-piaci hozamok emelkedését hozta, emiatt a feltörekvő piacok felől a fejlett piacok irányába indultak meg a pénzmozgások világszerte. A folyamatra csak ráerősítenek az olyan konfliktusok, mint amilyenek Ukrajnában vagy Törökországban zajlanak.
Ezek ellen idehaza nem sokat tehetünk, elgondolkoztató ugyanakkor, hogy más régiós valuták, például a zloty vagy román lej a forintnál sokkal ellenállóbbnak bizonyultak az utóbbi hónapokban, ezek a fizetőeszközök alig 1 százalékot gyengültek az év eleje óta. Ez azt jelzi a forint sérülékennyé vált, ami a magas külső adósság, és az erőltetett kamatcsökkentések miatt nem is különösebben meglepő.
A szakértők arra figyelmeztetnek, ha még tovább gyengül a forint, az már árt a gazdaságnak. A devizahitelek törlesztése egyre nagyobb terhet ró a lakosságra, ez visszavetheti a fogyasztást, és az államadósságunk több mint 40 százaléka is devizában van, amit így szintén nehezebb törleszteni.
El kellene tehát gondolkozni azon, nem lenne-e mégis jobb most már erősíteni a fizetőeszközünket. A jegybankot viszont a gyenge forint nem különösebben zavarja, 310 forintos euró mellett is rendületlenül vágja tovább a kamatot. Ha ez így megy tovább, a jövőben még gyengébb árfolyamhoz kell hozzászoknunk. Megszokhatjuk azt is, legfeljebb sokba lesz nekünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.