Árfolyamvihar készül - bajban lehet a forint is
A második negyedév egyik legszembetűnőbb trendje az volt, hogy a devizapiacból – legalábbis az árfolyammozgásokat tekintve – mintha eltűnt volna az élet. Ezt mutatta a japán jen devizapárjainak szokatlan „trend nélkülisége”, vagy az, hogy a fő devizaopciók árfolyamának ingadozása történelmi mélypontra zuhant annak ellenére, hogy az Európai Központi Bank (EKB) júniusi ülését követően jelentős lazításba kezdett. Ennek hátterében alapvetően két tényező állhat. Egyrészt, a befektetők hozzászoktak, és azzal számolnak, hogy bármi lesz is, a központi bankok majd úgyis a piac „hóna alá nyúlnak”. Másrészt, mindenki tényként kezeli azt a feltételezést, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) fokozatosan tovább csökkenti eszközvásárlását, a pénzpiaci enyhítést, amelyet végül lassú kamatemelési időszak követ majd.
Meggyőződésem, hogy a harmadik negyedévben a devizapiacon határozott árfolyam-ingadozás kezdődik, hiszen ahogy telik az idő, a világ jegybankjainak politikái egyre kevésbé lesznek szinkronban egymással, illetve felerősödhet a bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a Fed intézkedései valójában mennyire időszerűek. Ráadásul, a legégetőbb geopolitikai és energiaellátási kérdésekre egyelőre nem létezik megnyugtató válasz, miközben a feltörekvő piacokkal kapcsolatos befektetési kockázatok egyre nőnek.
De mi dönti el, hogy mit hoz a harmadik negyedév? A Fed Nyíltpiaci Bizottságának júniusi ülését követően az iránymutatás visszafogott volt: ennek alapján nem várható, hogy a közeljövőben bármilyen megszorításra vagy kamatemelésre kerül sor. A piac azonban találgat, és gyors reakcióra készül, nehogy az inflációs vagy a foglalkoztatási mutatók hatására módosuló Fed-politika miatt lépéshátrányba kerüljön. Legutóbb a hagyományosan mérsékelt Fed-elnök, Janet Yellen kiemelte az esetleges irányváltás „kettős kockázatát”, amelyből a piac arra következtet, hogy ez a lépés már nincs messze: a harmadik negyedév gazdasági mutatóira a Fed szükség esetén gyors, határozott fellépéssel fog reagálni.
Eközben Európában az EKB jelentős, új intézkedésekkel kíván likviditást teremteni. A negatív betéti kamatoktól a forráskihelyezéstől függővé tett kedvezményes finanszírozásig egy sor olyan lépést kezdeményezett, amelyek célja, hogy újraindítsák a válság idején befagyott vállalati hitelezést és vele a gazdasági növekedést. A nagy kérdés az, hogy ezek az intézkedések hoznak-e eredményt, illetve hogy az EKB milyen intézkedésekkel képzeli el az eszközfedezettel rendelkező értékpapírok piacának bővítését. Addig azonban, amíg az eszközállományok minőségének EU-szintű felmérése és a kapcsolódó stressz-tesztek lezajlanak, a bankok mindenképpen kivárnak.
Japán gyakorlatilag rádiócsendet tart azóta, hogy a korszakalkotónak szánt, de értékelhető eredményeket nem produkáló új gazdaságpolitika – amelyet Abe Sinzó miniszterelnök után „Abenomicsnak” is neveztek – fénye jelentősen megkopott. Meglepő módon a japán jent nem vágta földhöz sem ez, sem a pénzpiacok „önelégültsége”, sem az egyes országok kamatszintjeinek különbözetére építő carry trade ügyletek iránti lelkesedés, sem az erősödő dollár, sem pedig a japán jegybank eddigi legnagyobb léptékű enyhítési politikája. Ez mindenképpen jelent valamit, feltehetően a jen rövid távú erősödését.
Az angol font esetében a piac szinte már tényként számol a jegybank novemberi ülését követően várható pénzpolitikával, amelyet a negyedéves inflációs mutatók „beárazása” követ majd. A helyzet ugyanis továbbra is kedvező az erős font számára, feltéve, hogy nem fogyunk ki a brit gazdasággal kapcsolatos pozitív hírekből. Az ausztrál dollár szempontjából lényeges fejlemény, hogy június végére a kétéves ausztrál-amerikai kamatszint különbözet rendkívüli módon lecsökkent. Az ausztrál dollár-amerikai dollár devizapár árfolyama mégis közel áll ahhoz, hogy 2014-es rekordot döntsön. Mindez normális körülmények között nem történhetne meg, így elképzelhető, hogy az árfolyamot a központi bankok tartalékkezelési gyakorlata mozgatja. Az ausztrál jegybank ezt nem fogja szó nélkül hagyni, és enyhítési politikát helyez kilátásba, ha a gazdasági mutatók továbbra sem javulnak, miközben az árfolyam magas marad.
Az olajárkockázat pedig nem csak a nagy devizákra van hatással. A közelmúltban az iraki konfliktus miatt az az olajárak megugrottak, de ez az emelkedés százalékban kifejezve még mindig aránylag szerény. Ráadásul, az olajárakat tekintve példátlanul nyugodt időszak végén járunk, így jelentősebb elmozdulás kell ahhoz, hogy a hatása a devizapiacra is begyűrűzzön. Az olaj árának további, hirtelen emelkedése azon országokat érintené a legérzékenyebben, amelyek energiaszükségleteiket nagyrészt importból fedezik, és amelyek egységnyi bruttó össztermék növekménye a leginkább energiaigényes. A szerencsések közé tartozik az importfüggőségét 6-7 év alatt egyharmadával csökkentő Egyesült Államok, illetve az euróövezet és Japán, tekintve, hogy a magas olajárak miatt csökkenő kockázatvállalási hajlandóság időszakaiban a könnyen forgatható euró és jen kedvelt menedéknek számít. Ezzel szemben energiaigény szempontjából India, Dél-Korea és Dél-Afrika tűnik a legveszélyeztetettebbnek, míg az importfüggőséget leginkább a török líra, a lengyel zloty és a magyar forint szenvedheti meg.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.