Az őszi kampány legnagyobb meglepetését nem a politikusok okozták

Jó volt az idő pénteken, Falus Ferenc bemutathatta a főpolgármester-jelölti programját. Pontosabban azt, amit annak neveztek el. Jelen pillanatban, öt héttel a választás előtt így áll Budapest: van egy főpolgármesterünk, aki azt mondja, hogy nem ad ki programot, mert 2010-ben sem csak négy évre tervezett, és van egy kihívója, aki szépen összegyűjtötte, hogy mi mindennel van baj a fővárosban, a megoldások felkínálásáig viszont már nem nagyon sikerült eljutnia.

Az őszi kampány legnagyobb meglepetését számomra eddig nem a politikusok okozták. Sokkal furcsább, hogy hány, a politikához értő embertől hallom azt: a baloldalról valakiket a Fidesz támogat, csak hogy ne legyenek komolyan vehető alternatíva. Nem valami 70-30 megállapodásról van itt szó, hanem szerencsétlenkedésről és bizonyos emberek békén hagyásáról terjed a pletyka. Nem hiszek az ilyen elméletekben, de valahol megértem azt, aki így gondolkozik. Itt ugyanis két lehetőség van: vagy szándékosságot látunk az események mögé, vagy azt gondoljuk, hogy azok, akik szeretnének a főváros, majd az ország következő vezetői lenni, tényleg ennyit tudnak. Félelmetes alternatívák, valljuk be.

A jelölteknek pedig még csak nem is volna bonyolult dolguk. Néhány értelmes összetett mondatra volna szükség első körben, például arról, hogy szeretnék-e a Városliget beépítését, hogy mit akarnak kezdeni a kerékpáros közlekedéssel, a 3-as metróval, vagy hogy miképp próbálnának uniós fejlesztési pénzeket szerezni. Ehelyett a jobboldal inkább a választási törvény minden demokratikus játékszabályt felrúgó átírásával megy a közgyűlési többségre, a baloldal pedig hosszú hónapok munkájával talált egy jelöltet, aki a második mozdulatával komolytalanná tette a kampányát. Pedig Budapest izgalmas is lehetne: a tavaszi 1 százalékpontos Fidesz-győzelem nagy őszi meccset ígért. Csak ahhoz jó volna tudni és akarni kampányolni.