Soros György: A nyerő stratégia Ukrajna támogatására

Az év elején egy olyan stratégiát javasoltam Ukrajna ügyében, amely elismeri, hogy az Oroszországgal szembeni szankciók nem elégségesek. A szankciók mellett egy olyan politikai kötelezettségvállalásra is szükség van Ukrajna szövetségeseinek a részéről, amely szerint mindent megtesznek azért, hogy az ország ne csak túlélje a mostani válságot, hanem Vlagyimir Putyin orosz elnök törekvései ellenére is sikerüljön végrehajtania a széles körű politikai és gazdasági reformokat.

A szankciók önmagukban megerősítik azt a putyini narratívát, miszerint Oroszország egy nyugati vagy angolszász összeesküvés áldozata, amelynek célja Oroszországot megakadályozni abban, hogy az USA-val azonos szintű nagyhatalom lehessen. A Kreml propagandagépezete szerint Oroszország összes gazdasági és politikai nehézségét az ellenséges Nyugat okozza.

Ezen narratíva leküzdésének egyetlen módja az, ha a szankciók alkalmazásán kívül Ukrajna megfelelő támogatást is kap. Ha Ukrajna prosperál, miközben Oroszország hanyatlik, akkor semmilyen propaganda nem lesz képes elfedni azt, hogy valójában a putyini politika felelős Oroszország helyzetéért.

Sajnos Európa vezetői más utat választottak. Ukrajnát egyfajta másik Görögországként, pénzügyi gondokkal küzdő országként kezelik, amely mindennek tetejébe még nem is az EU tagja. Ez egy elhibázott politika. Az európai vezetők nem ismerték fel Ukrajna fontosságát. Azzal, hogy Ukrajna magát védi, valójában az EU-t is védelmezi. Ha Putyin sikerrel jár Ukrajna destabilizálásával, akkor talán ugyanezt a taktikát alkalmazza majd az EU megosztására is.

Ha Ukrajna elesik, akkor az EU-nak magát kell majd megvédenie. Ennek a költsége pénzügyi és emberi értelemben is jóval nagyobb lenne, mint az az ár, amit Ukrajna megsegítésének érdekében kellene megfizetni. Ebből adódóan a pénzügyi források csepegtetése helyett az EU-nak és tagállamainak védelmi kiadásként kellene kezelniük az Ukrajnának nyújtott támogatást.

A probléma az, hogy az EU és tagállamai a költségvetések helyzete miatt pénzügyileg nincsenek abban a helyzetben, hogy olyan mértékben támogassák Ukrajnát, amely a túléléséhez és a prosperálásához lenne szükséges. Ezt a pénzügyi nehézséget azonban fel lehet számolni, ha átalakítanák a Makropénzügyi Támogatás (Macro-Financial Assistance, MFA) eszközét. Az MFA-t már alkalmazták, hogy mérsékelt szintű támogatást adjanak Ukrajnának, azonban egy új keretmegállapodásra van szükség, hogy ki lehessen használni az MFA-ban rejlő potenciált.

Az MFA egy vonzó pénzügyi eszköz, mivel nem az EU költségvetéséből használja fel a szükséges forrásokat. Ehelyett az EU, kihasználva az AAA-szintű adósbesorolását, a piacról szerzi be azt a forrást, amelyet az EU-n kívüli országoknak kölcsönöz. Csak akkor van szükség az EU-büdzséből forrásokra, ha kölcsönt felvevő ország csődbe jut. Ezen kockázat fedezésére a jelenlegi szabályok szerint csak az adott hitel 9 százalékát kitevő összegre kell a költségvetésben elkülöníteni forrásokat.

Egy új keretmegállapodás lehetővé tenné az MFA szélesebb körű, illetve rugalmasabb használatát. Jelenleg az MFA-t az ukrán költségvetés támogatására lehet használni, de a politikai kockázatok biztosítására, valamint a magánszektornak nyújtandó egyéb beruházási ösztönzőkre nem. Továbbá, minden egyes forráskihelyezést jóvá kell hagynia az Európai Bizottságnak, az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek is, illetve minden egyes tagállamnak.

Az az Ukrajna-stratégia, amelyet az év elején javasoltam, három akadályba ütközött. Először is az adósságátstrukturálás terén kevés előrelépés történt. Másodsorban az EU még hozzá sem kezdett az új MFA-keretmegállapodás kidolgozásához. Harmadsorban az EU vezetői nem mutatták annak jelét, hogy készek lennének „bármilyen szükséges lépést” megtenni Ukrajna megsegítésének érdekében.

Az ukrán gazdasági reform kulcskérdését jelenti a gázszektor. Annak radikális átalakítása biztosítaná az Oroszországtól való energiafüggetlenséget, megszüntetné a korrupció legnagyobb károkat okozó formáit, felszámolná a költségvetés jelentős kiadási tételét.

A reformerők elkötelezettek abban, hogy minél hamarabb bevezetik a piaci árazást. Ez szükségessé teszi a rászoruló háztartások közvetlen támogatását még a következő fűtési szezon kezdete előtt. Az érintett háztartások számbavételének, regisztrációjának terén fellépő hibák és késlekedések panaszáradatot zúdíthatnak a kabinet nyakába, illetve lerombolhatják a kormányerők esélyeit a közelgő helyhatósági választásokon.

Ezt a veszélyt el lehetne hárítani azzal, ha biztosítják a közvéleményt arról, hogy a szubvencióra jelentkező összeskérelmet automatikusan jóváhagyják egy fűtési szezonra vonatkozóan, ez azonban költségvetési pluszforrásokat tesz szükségessé.

A romló külső helyzet alapján elmondható, hogy az ukrajnai reformlendület visszaesése valószínű, ha az EU továbbra is a jelenlegi politikáját folytatja. A gázszektor radikális reformja zátonyra futhat, illetve nehéz lesz elkerülni egy újabb pénzügyi krízist, valamint a kormányzó koalíció is veszíthet támogatottságából.

Valójában a legrosszabb szcenáriót, a fegyveres felkelés lehetőségét sem lehet kizárni. Jelenleg több mint 1,4 millió embernek kellett elhagynia az otthonát az országhatárokon belül, illetve több mint kétmillió ukrán menekült áraszthatja el Európát.

Másfelől az „új” Ukrajna újra és újra meglepetést okoz kitartásával, és ez a jelenség akár tovább is folytatódhat. Ukrajna szövetségeseinek – különösen az EU-nak – azonban többet kellene tenniük. Politikájuk módosításával biztosíthatnák, hogy az új Ukrajna sikeresen elboldoguljon.