Augusztusi vihar

Régóta visszatérő rémálmunk, hogy a nagy nyári szabadságolások idején a feje tetejére áll a piac, ismét valósággá vált. Hosszú-hosszú évek óta augusztus hava nem nyugalmat ígér, hanem rettentő izgalmakat tartogat. Vajon mikor és kik nyúlnak bele az álmos kereskedésbe, és kavarnak vihart? Ezért aztán igazuk van azoknak az elemzőknek, akik emlékeztetnek rá: amit napjainkban tapasztalunk, az bizony nem példa nélküli, és nem is történelmi esemény.

Ám ami most zajlik, több is, meg kevesebb is a szokásos augusztusi felfordulásnál. Egyrészt szó sincs arról, hogy a nyári melegben irodai fogságra ítélt brókerek próbáltak volna gyors nyereségre szert tenni. De nem tört ki 1997-es mintájú ázsiai válság sem, nem pukkant ki buborék, mint 2000-ben a dotcom lufi, és pénzügyi válság sem robbant ki, mint 2008-ban. Egyelőre annak lehetünk szemtanúi, hogy a befektetők átértékelik a világgazdasági növekedésre adott korábbi prognózisaikat, ami érdemben befolyásolja a vállalatok profitkilátásait, így tőzsdei árfolyamát is. Mára egyértelmű bizonyítékokat szereztek arról, hogy Kína, Brazília és Oroszország lassít, vagyis a globális gazdaság bővülését eddig tápláló motorok leállnak és köhécselnek, miközben az amerikai gazdaság sem élénkül rendkívüli ütemben, Európa és Japán pedig csak vánszorog.

Több elemzőcég, például a UBS, a Barclays vagy a Citigroup az események hatása alá került, és lefelé módosította előrejelzését, mind a feltörekvő országok, mind a fejlettek idei és jövő évi kilátásait illetően. A világgazdaság még így is nagyobb ütemben nőhet 2016-ban, mint idén, de ebben a legfontosabb tényezőnek az látszik, hogy az olcsó olaj miatt a háztartások fogyasztása élénkülhet. Ezzel együtt – ahogy egyes szakértők céloznak is rá – a refláció és a recesszió sajátos elegye alakult ki: a fejlett térségben a fellendülés támogatására és az infláció növelésére meghirdetett jegybanki politikák mérsékelt sikerrel jártak, miközben a fejlődő világ látványosan felzárkózó részében a recessziós folyamatok gyűjtenek erőt. Ha ezek legyűrik a fejlettek reflációs kísérletét, akkor az események recesszióba torkollhatnak. És bár most senki sem beszél még visszaesésről, ennek kockázata egyre növekszik.

Válságra utaló jeleket azonban a nemzetközi intézmények vezetői nem észlelnek. A Nemzetközi Valutaalap egyik ügyvezetője, Carlo Cottarelli például a kínai krízis gondolatát is elhessenti magától, míg Vítor Constânciót, az Európai Központi Bank (EKB) alelnökét az ilyen piaci kilengések nem is érdeklik különösebben. A hivatalos vélekedésekkel szemben független elemzők viszont arra utalnak, hogy igenis jogos az aggodalom, hogy vajon Kína képes-e a beruházás és export vezérelte növekedési modelljét a belső fogyasztásra átszabni. A jüan leértékelése pedig azt tükrözheti, hogy az értékláncban felfelé nagy utat megjáró kínai gazdaság versenytársként jelenik meg, és a nemzetközi erőviszonyokban új helyzetet teremt.

Ez nemcsak Ázsiát vagy az Egyesült Államokat, hanem Európát is érzékenyen érinti abban az időszakban, amikor a jegybankok nagyjából kimerítették a refláció érdekében bevethető fegyvertárukat. Az eurózóna persze maga is a közös valuta árfolyamának gyengítésében bízott. Tavaly az euró átlagosan 1,33 dollárt ért, idén tavasszal már majdnem egy szintre került az amerikai valutával, de most megint erősödik. A márciusi mélypontja óta vagy tíz százalékkal értékelődött fel. Ez pedig rossz hír. Ha az amerikai jegybank a még olcsóbb olaj deflációs hatása és a világgazdasági bizonytalanságok miatt tovább halogatja a kamatemelést, az euró kurzusa még feljebb szökhet. Ismét felbukkan a defláció veszélye, miközben romolhat az export teljesítménye, köztük az eddig jól helytálló németé is. Vagyis megint az a kérdés, hogy tovább lazíthat-e az EKB.

Az európai jegybank a jövő héten ülésezik, csak pár nappal azt követően, hogy az amerikai társintézmény megrendezi a szokásos nyár végi konferenciáját, és csupán pár nappal a húszak csoportjának pénzügyminiszteri értekezlete előtt. A találkozók tétje hirtelen óriási lett: vajon forgószéllé hevül-e az augusztusi vihar, vagy fuvallattá szelídül.