Az ukrán energia jövője

A mindenáron történő diverzifikációra még mindig „ezüsttöltényként”, vagyis minden probléma megoldásaként tekintenek, ha Ukrajna energiabiztonságáról esik szó.

A közvélekedés szerint a Gazpromtól való függés leküzdése az ország első számú nemzetbiztonsági kihívása, miközben Ukrajnát jelenleg a hatékonyság hiánya, a reformcsomagok hibás alkalmazása és a keleti határszéleken dúló háború fenyegeti leginkább.

Az energiaexporttól való függés a hatalmon lévő kormány egyik legfontosabb témája, amelyet rendszerint a nemzet biztonságát fenyegető tényezőként említenek. Már korábban is számtalan kísérletet tettek arra, hogy lecseréljék jelenlegi forrásaikat, például a szlovák kétirányú interkonnektor vagy a visszagázosító terminál megépítésével, de folyamatos az új csővezeték-útvonalak után folyó kutatás is.

Mindezek ellenére egyelőre csak az EU irányából érkező gázimport tekinthető megoldottnak. Az Ukrtransgaz ukrán vázforgalmazó vállalat adatai szerint az ellentétes irányú (reverz) szállítások 2013-ban 2,13, 2014-ben pedig 5,1 milliárd köbmétert tettek ki. Az európai piacokon fellépő túlkínálat és az ennek köszönhető versenyképes árak tették eddig lehetővé a reverz szállításokat, de az olaj világpiaci árának jelentős csökkenése módosította az európai gázkereskedelem dinamikáját.

Az idei év második negyedévére Ukrajna ezer köbméterenkénti 247 dolláros áron kapta a gázt, ami jelentős versenyelőnyt biztosít a reverz irányú importtal szemben. A jelenlegi helyzet jelentős csökkenéshez vezetett az ukrán ipari gázfogyasztásban. Tavaly az ország teljes gázfelhasználása 50,3 milliárd köbméterről 42,6 milliárd köbméterre, ezzel párhuzamosan a gázimport 27,8 milliárdról 19,6 milliárd köbméterre esett vissza, melyből Oroszország 14,5 milliárd köbméterrel vette ki a részét.

Ez természetesen Ukrajna gázimportszámlájára is hatással volt, a végösszeg 8,8 milliárd dollárra csökkent a 2013-as 12 milliárdhoz képest. Ezek következményeként az ukrán állami energiacég, a Naftogaz deficitjének is csökkennie kellett volna, ám a vállalat vesztesége kétmilliárd dollárról csaknem 7,6-ra nőtt, ami akkor is nehezen magyarázható, ha figyelembe vesszük a nem fizető ügyfelek tartozásait és az ukrán valuta leértékelődését.
Kijevnek hosszú utat kell bejárnia, még akkor is, ha az első reformintézkedések már megtörténtek, például bevezették az EU harmadik energiacsomagjával összhangban lévő szabályozási keretrendszert, ami megtörte a Naftogaz monopolpozícióját.

Az új törvényeket már a mindennapi gyakorlat szintjén is be kell tartatni, például a jelenlegi pénzügyi irányítás egyértelműen a nagy piaci szereplőket favorizálja, aláásva a „független” cégek növekedését és a belső piac liberalizációját. Egy új adórendszer könnyen megölheti az aranytojást tojó tyúkot, és megfoszthatja jövőjétől az ukrán gázkitermelést. Egy biztos lábakon álló, versenytámogató szabályozási rendszer felállítása belpolitikai stabilitással párosítva alapul szolgálhat a belföldi energiaipar fenntartható és hosszú távú fejlődéséhez. Az energiareform nem pusztán szakpolitikai intézkedések következménye, legalább annyira függ a béke és a kiszámíthatóság megfelelő jelenlététől. Csak a belső feszültségek békés rendezése segíthet az ukrán energiaipar feltámasztásában.

Kizárólag üzleti szempontból az orosz–ukrán együttműködés megalapozott, főként, ha a két ország közti kölcsönös gazdasági függést vesszük figyelembe. Másrészről viszont a jövőbeni gázipari kooperáció politikai kérdés, amelyben a legfontosabb elem, hogy milyen álláspontot képvisel Kijev.

Tisztán közgazdasági nézőpont alapján még sosem volt ennyire versenyképes és életszerű a két ország közti együttműködés, mint most, az alacsony energiaárak időszakában, ami felülír minden diverzifikációs kísérletet. Ennek érdekében az ukrán üzleti és civil szféra vezetőinek meg kell akadályozniuk a politikusokat, hogy a vésztervek zsákutcájába vezessék a gazdaságot, és fel kell hívniuk a figyelmet egy politikamentes energiavitára, amely kizárólag üzleti és technikai szinten kezeli a problémát.

(A cikket először az Orosz Külpolitikai Tanács publikálta.)