Kevés dologban uralkodott gazdaságpolitikai konszenzus az elmúlt évtizedekben Magyarországon, és e kevés dolog egyike a feldolgozóipari multinacionális nagyvállalatoknak a magyar gazdaságban betöltött pozitív szerepére vonatkozott.
Ezt az álláspontot többnyire még azok a szakpolitikusok és véleményvezérek is osztották, akik amúgy egyáltalán nem rajongtak a külföldi tőke térnyeréséért, és például a kiskereskedelemben vagy a szolgáltató ágazatokban kifejezetten károsnak ítélték a multinacionális cégek meghatározó piaci súlyát.
Néhány kiemelkedően teljesítő feldolgozóipari ágazat biztosította a magyar gazdaság export-versenyképességét, és elsősorban a járműgyártás, kisebb mértékben pedig a gyógyszeripar és az elektronika alapvető fontosságúnak bizonyult az ország makropénzügyi stabilizációja szempontjából is. A globális gazdasági válság folyamatainak közkeletű értelmezése ráadásul felerősítette az exportorientált feldolgozóipari ágazatok egyértelműen pozitív szerepével kapcsolatos vélekedést. 2009 óta a magyar gazdaság, illetve általában a kelet-közép-európai gazdaságok versenyképessége éles kontrasztként mutatkozott a feltörekvő Európa másik régiójával, a mediterrán térséggel szemben.
A szolgáltató szektor expanziójára épülő déli EU-tagországok ugyanis jórészt versenyképtelen ipari termelési kapacitásaik miatt tartós recesszióval és elhúzódó válsággal szembesültek, miközben a német gazdaság összeszerelő és beszállító övezetévé váló visegrádi térség országai lényegesen kevésbé sínylették meg a globális pénzügyi krízis, majd a rákövetkező európai adósságválság periódusát.
Az elmúlt években Németország súlya gazdasági és politikai értelemben is nőtt – praktikusan Németország lett az Európai Unió túlélésének záloga. Jó ideje lényegében a német gazdaság pénzügyi segítőképességén és a német állampolgároknak a különböző pénzügyi mentőcsomagokban történő financiális részvételi hajlandóságán múlik, hogy meddig támogatják a nemzetközi intézmények a bajba jutott görög gazdaság (és potenciálisan más dél-európai gazdaságok) talpra állításával kapcsolatos kiadásokat. A német politikai hitelesség pedig döntően a német gazdaság erejére, ezen belül is a német ipari termékek kiemelkedő minőségi presztízsére, megbízhatóságára támaszkodott. És most itt a Volkswagen-botrány; ha úgy tetszik, az egész építmény megrendülhet.
Nem világos még, milyen következményei lesznek ennek a botránynak. Rossz forgatókönyv esetén nemcsak a Volkswagen termékeinek eladása eshet vissza az európai, az amerikai és az ázsiai piacokon, hanem a vásárlók német termékekbe vetett bizalma általában is megrendülhet. A Volkswagen központosított kommunikációval igyekszik elejét venni a botrány elharapózásának, így egyelőre igen kevés információ szivárog a botrány mechanizmusairól.
Azt viszont tudjuk, hogy az Audi itteni jelenléte révén Magyarország közvetlenül is érintett, és az Audinak számos magyarországi beszállítója is van. Ráadásul a cég gyárt dízelmotorokat Magyarországon, ami a Volkswagen-csoport hazai szereplőjének specifikus érintettséget is jelenthet. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján az Audi részesedése a teljes magyar exportban megközelítette a 9 százalékot, és a járműipar súlya folyamatosan növekedett az elmúlt fél évtizedben.
Ha tehát a Volkswagennel együtt a magyarországi Audi termelése is borul, akkor azok a versenyképességgel és exportpotenciállal összefüggő pozitívumok, amelyek nagyban segítették a magyar gazdaságot a válság negatív hatásainak átvészelésében, könnyen tovatűnhetnek. Kedvezőtlen esetben most fizethetjük meg a túlságosan egyoldalúvá váló termelési szerkezet árát. Van miért izgulnunk – legfeljebb abban bizakodhatunk, hogy a német vállalati szektor nemcsak a múltban teljesített jól, de a válságmenedzsmentben is hatékonynak, kommunikációjában is meggyőzőnek bizonyul. Mindez azonban ezúttal sem a magyar gazdasági szereplőkön múlik.
VG-Páholy-tagok: Ablonczy Balázs, Bartha Attila, Bod Péter Ákos, Hegedűs Miklós.
Megjelenés minden szerdán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.