Kinek éri meg a csődvédelem?

A hónap elején lépett hatályba a családi csődvédelemről szóló törvény, amelynek elsődleges célja, hogy a családok a jelzáloghitel-tartozásaik miatt ne veszítsék el lakásukat.

A pénzügyi intézményeknél nagyságrendileg 110 ezer olyan hitellel terhelt lakóingatlan van, amelyeknél a lejárt tartozás miatt a hitelintézetek kezdeményezhetnék a kényszer-értékesítést. Ez azt mutatja, hogy a probléma valós. Sőt súlyos. Éppen ezért üdvözlendő minden olyan kezdeményezés, amely ennek a kezelését célozza meg. Kérdés azonban, hogy az elfogadott jogszabály – elismerve a jogalkotó minden jó szándékát – a gyakorlatban is alkalmas-e a probléma kezelésére.

A joganyag rendkívül bonyolult, ezért a cikk szűk keretei miatt csak néhány dolgot emelek ki. Az első probléma éppen a bonyolultsággal kezdődik. A több mint száz oldalas törvényhez 17 végrehajtási rendelet kapcsolódik, amelyek közül több még nem is jelent meg. Ezeket értelmezni, alkalmazni egy jogásznak is jelentős kihívás, nemhogy egy átlagos hiteladósnak. Ez azért is különös jelentőségű, mivel az eljárást magának az adósnak kell kezdeményeznie, a kötelezően alkalmazandó formanyomtatvány útján. Az adósnak jogi szaktudásra lenne szüksége csak azért, hogy eldönthesse, érdemes-e belekezdenie az eljárásba.

Az első, 2016. szeptember 30-ig tartó szakaszban kizárólag azok kezdeményezhetik az eljárást, akiknek a kölcsönszerződését már felmondták, vagy a lakóingatlanát végrehajtás alá vonták. Őket az idő is sürgeti, mert a devizaalapú elszámolásban érintettek október végéig, míg a deviza- és forint-kölcsönszerződések elszámolásában érintettek az elszámolásról szóló tájékoztató kézhezvételétől számított 60 napig jelentkezhetnek az eljárásba, ha ezt elmulasztják, akkor legközelebb 2016. októberben élhetnek a csődvédelem lehetőségével.

A bankok már eddig is átstrukturálták a háztartások hiteleinek 30 százalékát, amelyeknek több mint fele ennek ellenére is újra késedelmes lett. Ez a tény arra enged következtetni, hogy nem sok olyan tartalék lehet a rendszerben, amelynek révén tömegével lehetne számolni az ügyfelek és a bankok közötti sikeres, bírósági peren kívüli csődegyezségekre. A bankok hozzáállását az is elbizonytalanítja, hogy az értelmezési nehézségek és a tapasztalat hiányában kockázatos olyan csődegyezséget kötni, amelyet a későbbiekben más szervek eltérő értelmezés miatt (Csődvédelmi Szolgálat, bíróságok) megkérdőjelezhetnek.

A törvény végrehajtásának sikeressége sokban függ attól, hogy az adósok, a bankok, a bíróságok és az egyik legfontosabb szereplő, a Családi Csődvédelmi Szolgálat munkatársai mit hogyan értelmeznek. Vajon empatikusak lesznek-e az ügyfelekkel? A mintegy 100 fős csődvédelmi szolgálat munkatársainak kiképzése is csak most indul el. Ha a sokszereplős eljárás résztvevői másképp értelmeznek dolgokat – márpedig a jelen állapot szerint sok a tisztázatlan kérdés –, annak az adósok lesznek a szenvedő alanyai.

A fizetési gondokkal küszködők számára az is probléma, hogy ha bejelentkeznek az eljárás alá, onnantól kezdve kötelező havonta törleszteni a törvény által előírt minimális törlesztőrészletet, és befizetni a 30 ezer forintos költségátalányt. Ez utóbbinál nagyobb probléma, hogy a minimális havi törlesztőrészlet a lakóingatlan forgalmi értéke 7,8 százalékának egytizenketted része. Egy nyolcmilliós lakásnál ez havi 52 ezer forint, ami a fizetési gondokkal küszködők számára nehezen vállalható kötelezettség.
A törvény kommunikációjában kiemelték (a Csodvedelem.gov.hu weboldalon), hogy az jelentős segítséget nyújt a rászorulóknak, és több tízezer adósnak segíthet. Ennek némileg ellentmond, hogy a törvény csak azokat a „rászorulókat” célozza meg, akiknek van bevonható vagyonuk és az előírt törlesztésre jövedelmük.

Vélhetően az eladósodott, a válság alatt leszakadó alsó középosztálynak a családi és egyéb vagyontartalékok bevonásával a törvény lehetőséget nyújt az adósságcsapdából való kilábalásra. Ezzel a céllal nincs is semmi probléma, van benne ráció, csak így kellene a jogszabály kommunikációját kezelni. Ugyanakkor továbbra is kérdés, hogy mi lesz a több tízezer ténylegesen rászoruló és fizetési problémákkal küszködő adóssal.