Költünk kicsit a rezsicsökkentésre

Nagy cégfelvásárlásról állapodott meg a Főgáz azért, hogy mielőbb beindíthassa az országos egyetemes gázszolgáltatást. Igaz, ehhez már megvolt az engedélye, de pénzkidobás lett volna már az induláskor egy akkora a rendszert működtetnie, amekkorára csak később lesz szüksége. Most viszont fokozatosan át kell vennie azoknak a lakossági fogyasztóknak az ellátását, akiknek a kiszolgálására már megszerezte a jogosítványt. Ki kell tehát használni a GDF Suez Zrt. bekebelezésétől várt szinergiát és hatékonyságnövelést, hogy tartóssá lehessen tenni a rezsicsökkentést.

Ám az előnyökből egyelőre csak a kiadások a biztosak. Állami társaság a vevő, végső soron tehát a lakosság dobja majd össze azt a pénzt, amiből tartóssá teszik neki a rezsicsökkentést. Emellé, ha a felvásárlás – amely a Főgáz fennállása óta a legnagyobb lesz – indokolt, akkor a költségeinek is meg kell jelenniük a gáz végfelhasználói árában. Jó nagy „szinergia” kell ahhoz, hogy ne kelljen emiatt árat emelni.

És a további vásárlások? Ha a Főgáz mindenféle rendszerét össze kell hangolni a GDF Suezével, akkor nem kell majd a Tigázéval és az E.ON-éval is? És mi lesz az elosztóhálózatokkal? A Főgáznak csak a saját ellátási területén vannak vezetékei, máshol a gázszállítást szolgáltatásként kell igénybe vennie. Ha ezeket a hálózatokat nem vásárolja meg, akkor ráhatása sincs az elosztás költségeire. Ha megveszi, akkor viszont az állam megint a lakosság zsebébe fog nyúlni, megint szinergiát meg hatékonyságjavítást ígérve.

Persze nem biztos, hogy meg kell vennie a Főgáznak az elosztócégeket. Az energiahivatal szigorúan odafigyel az általa felügyelt társaságok költségeire. Bár odafigyelt korábban is, a döntéshozók mégis úgy gondolták, jobb, ha állami cég az egyetemes szolgáltató. Az lett. Ehhez gyorsan összedobtuk a Főgázra valót.

Viszont végre a kormány szerint jó kezekben van a tevékenység. Igaz, azóta a rezsi csak külföldön csökken. Minden nem jöhet össze.