Kongatják a vészharangot a BRIC-országok felett, vagy csak a fülünk cseng? Az az elemzői kör, amelyet ez a kérdés foglalkoztat, két táborra szakadt. Akadnak – és közéjük tartozik Guy Laron, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, vagy Nouriel Roubini a New York-i Egyetemről –, akik azzal érvelnek, hogy Brazília hanyatlása, Oroszország súlyos krízise, Kína lassulása, tőzsdei buborékjának kipukkanása és India küszködése a növekedési célok elérésével egyértelműen bizonyítja, hogy ez a mesterségesen összetákolt országcsoport nem létezik többé. Ám a másik tábor, ahová például Thomas Hult, a Michigani Egyetem tanára is tartozik, azt mondja, hogy a ma érzékelhető nehézségek nem szükségképpen taszítják az összeomlás felé ezeket az országokat, megfelelő gazdaságpolitikával, piacosítással és a gazdasági szerkezet átalakításával úrrá lehetnek a bajokon. A világ népességének negyven százalékát képviselve és a globális bruttó hazai termék (GDP) immár húsz százalékát előállítva nagyon is meghatározó szereplők maradnak.
A BRIC alapötlete Jim O’Neilltől, a Goldman Sachs egykori stratégájától származik, aki 2001-ben azt jövendölte, hogy negyven éven belül ez a négy ország megelőzi a jelenlegi hat legnagyobb gazdaságot, vagyis hatalmas lehetőség kínálkozik a hosszabb távon gondolkodó befektetők előtt. A rövidítés az országok angol elnevezésének kezdőbetűiből állt össze, de nem az erősorrendet tükrözve, hanem oly módon, hogy angolul értelmes szót (tégla) takarjon. A nyersanyag-konjunktúrára is épülő befektetési stratégia akkor lett igazán népszerű, amikor kirobbant a pénzügyi válság az Egyesült Államokban, és a jegybank (Fed) a mélybe nyomta le a kamatot. Az olcsón szerzett hitelből másutt, a krízistől kevésbé fertőzött térségben magasabb hozam reményében lehetett pénzt befektetni. Ez persze nem működhet sokáig. És ahányszor a Fed a monetáris feltételek szigorításáról töprengett, ezt a térséget minden esetben „mini pénzügyi válság” sújtotta.
Más lett volna talán a helyzet, ha O’Neill prognózisa más tényezőkre támaszkodik. Például a kormányzásra, az oktatásra vagy az infrastruktúrára, de leginkább a mindhárom tényező minőségében bekövetkezett változásra. Ez valódi átrendeződést jelezhetett volna a világgazdaságban. Így azonban a lufi valóban kidurrant. Brazíliát politikai instabilitás, korrupció fenyegeti, adósságát bóvli kategóriába taszította le az S&P, és idén mély visszaesést él át. A putyini és továbbra is az olajból élő Oroszország a nyersanyagárak összezuhanását szenvedi meg. Kína viszont a beruházás és az export vezérelte növekedési modellt váltaná fel a belső fogyasztás élénkítését és a szociális háló kiterjesztését szem előtt tartó szerkezetre, a gazdaság lassulása voltaképpen szükségszerű és kedvező fordulat. India viszont megelőzheti növekedésben Kínát. Ebből persze az látszik, hogy négy ennyire különböző országot nem lehet egybecsomagolni pusztán a befektetői figyelem felkeltésének érdekében.
A BRIC azonban komolyan vette magát, és miután Dél-Afrika is csatlakozott – sokan felvetik, miért nem Kenya –, csúcstalálkozókat is szerveztek, fejlesztési bankot hoztak létre, lényegében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank ellenében, amely intézmények reformját amúgy hiába sürgetik. A két intézmény által képviselt „neoliberális” nemzetközi rendszer ellen is lázadott a BRIC, ám a központi irányítást magáévá tevő, egyfajta államkapitalista szemlélet meggyengülni látszik most. Erre jó példa a kínai jüan leértékelése, amelyet az IMF fontos piaci reformként ismert el. India is az állami bankok privatizációjára készül.
Érzékelve a BRIC vonzerejének gyengülését, O’Neill is új betűszót talált. Most éppen a MINT (menta) néven Mexikó, Indonézia, Nigéria és Törökország a sláger, bár valamennyit politikai és gazdasági kétségek gyötrik. Ám a lényeg mégis az, hogy pénzügyi válság nyomán a fejlett térség potenciális növekedési kilátásai sokat romlottak, és az átrendeződés folyamata nem állt le. Az IMF már két éve úgy számította, hogy – BRIC ide, MINT oda – a feltörekvők részesedése a globális GDP-ből meghaladta az ötven százalékot, és növekedni fog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.