Rövid életű rövidítések

Kongatják a vészharangot a BRIC-országok felett, vagy csak a fülünk cseng? Az az elemzői kör, amelyet ez a kérdés foglalkoztat, két táborra szakadt. Akadnak – és közéjük tartozik Guy Laron, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora, vagy Nouriel Roubini a New York-i Egyetemről –, akik azzal érvelnek, hogy Brazília hanyatlása, Oroszország súlyos krízise, Kína lassulása, tőzsdei buborékjának kipukkanása és India küszködése a növekedési célok elérésével egyértelműen bizonyítja, hogy ez a mesterségesen összetákolt országcsoport nem létezik többé. Ám a másik tábor, ahová például Thomas Hult, a Michigani Egyetem tanára is tartozik, azt mondja, hogy a ma érzékelhető nehézségek nem szükségképpen taszítják az összeomlás felé ezeket az országokat, megfelelő gazdaságpolitikával, piacosítással és a gazdasági szerkezet átalakításával úrrá lehetnek a bajokon. A világ népességének negyven százalékát képviselve és a globális bruttó hazai termék (GDP) immár húsz százalékát előállítva nagyon is meghatározó szereplők maradnak.

A BRIC alapötlete Jim O’Neilltől, a Goldman Sachs egykori stratégájától származik, aki 2001-ben azt jövendölte, hogy negyven éven belül ez a négy ország megelőzi a jelenlegi hat legnagyobb gazdaságot, vagyis hatalmas lehetőség kínálkozik a hosszabb távon gondolkodó befektetők előtt. A rövidítés az országok angol elnevezésének kezdőbetűiből állt össze, de nem az erősorrendet tükrözve, hanem oly módon, hogy angolul értelmes szót (tégla) takarjon. A nyersanyag-konjunktúrára is épülő befektetési stratégia akkor lett igazán népszerű, amikor kirobbant a pénzügyi válság az Egyesült Államokban, és a jegybank (Fed) a mélybe nyomta le a kamatot. Az olcsón szerzett hitelből másutt, a krízistől kevésbé fertőzött térségben magasabb hozam reményében lehetett pénzt befektetni. Ez persze nem működhet sokáig. És ahányszor a Fed a monetáris feltételek szigorításáról töprengett, ezt a térséget minden esetben „mini pénzügyi válság” sújtotta.

Más lett volna talán a helyzet, ha O’Neill prognózisa más tényezőkre támaszkodik. Például a kormányzásra, az oktatásra vagy az infrastruktúrára, de leginkább a mindhárom tényező minőségében bekövetkezett változásra. Ez valódi átrendeződést jelezhetett volna a világgazdaságban. Így azonban a lufi valóban kidurrant. Brazíliát politikai instabilitás, korrupció fenyegeti, adósságát bóvli kategóriába taszította le az S&P, és idén mély visszaesést él át. A putyini és továbbra is az olajból élő Oroszország a nyersanyagárak összezuhanását szenvedi meg. Kína viszont a beruházás és az export vezérelte növekedési modellt váltaná fel a belső fogyasztás élénkítését és a szociális háló kiterjesztését szem előtt tartó szerkezetre, a gazdaság lassulása voltaképpen szükségszerű és kedvező fordulat. India viszont megelőzheti növekedésben Kínát. Ebből persze az látszik, hogy négy ennyire különböző országot nem lehet egybecsomagolni pusztán a befektetői figyelem felkeltésének érdekében.

A BRIC azonban komolyan vette magát, és miután Dél-Afrika is csatlakozott – sokan felvetik, miért nem Kenya –, csúcstalálkozókat is szerveztek, fejlesztési bankot hoztak létre, lényegében a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank ellenében, amely intézmények reformját amúgy hiába sürgetik. A két intézmény által képviselt „neoliberális” nemzetközi rendszer ellen is lázadott a BRIC, ám a központi irányítást magáévá tevő, egyfajta államkapitalista szemlélet meggyengülni látszik most. Erre jó példa a kínai jüan leértékelése, amelyet az IMF fontos piaci reformként ismert el. India is az állami bankok privatizációjára készül.

Érzékelve a BRIC vonzerejének gyengülését, O’Neill is új betűszót talált. Most éppen a MINT (menta) néven Mexikó, Indonézia, Nigéria és Törökország a sláger, bár valamennyit politikai és gazdasági kétségek gyötrik. Ám a lényeg mégis az, hogy pénzügyi válság nyomán a fejlett térség potenciális növekedési kilátásai sokat romlottak, és az átrendeződés folyamata nem állt le. Az IMF már két éve úgy számította, hogy – BRIC ide, MINT oda – a feltörekvők részesedése a globális GDP-ből meghaladta az ötven százalékot, és növekedni fog.