A nyár egyik kedvezőtlen makrogazdasági adata volt, hogy a GDP-arányos bruttó államadósság az idei első félév végén ismét megközelítette a 80 százalékot. A 79,6 százalékos arány 2 százalékponttal volt magasabb az első negyedévi, és 2,7 százalékponttal a 2014 véginél.
Ráadásul ha visszagondolunk arra, hogy a Széll Kálmán-terv alapján 2011-ben kidolgozott – az államadósság elleni harcot középpontba állító – konvergenciaprogram a 2010. évi 80 százalék körüli arány után 2015-re 64 százalékos adósságrátát prognosztizált, a helyzet még elszomorítóbb. Hiszen ezek szerint idén félévkor alig álltunk jobban, mint 2010 végén, miközben szinte eltűnt a GDP 8-9 százalékát kitevő, államosított magánnyugdíjpénztári vagyon.
Mivel az idén tavasszal elfogadott konvergenciaprogram 2015-re a GDP-arányos államadósság 74,9 százalékra való csökkentését irányozza elő, a 2011-es tervhez képest – még kedvező esetben is – több mint 10 százalékpontos lesz az elmaradás.
Kétségtelen, hogy az adósságráta éven belüli ingadozása nem szokatlan jelenség, a mostani féléves romlás az év során még bőven korrigálható. Tavaly például az első fél év végi ráta 82,7 százalék volt, ami 5,4 százalékponttal magasabb volt a 2013 véginél, de az év egészében mégis 0,4 százalékpont volt a javulás. A szezonalitás részben természetes, mivel az államháztartás bevételei nem időarányosak. Az évközi emelkedésben azonban nagyobb szerepe szokott lenni a kormányzat likvid tartalékai évközi emelésének, pontosabban az év végi mérési időpontra mesterségesen leszorított tartalékok normális szintre emelésének. Fontos a forint negyedév végi árfolyama is, hiszen a devizaadósság forintban kifejezett értéke jelentősen függ ettől.
Az államadósság mostani megugrását is sokan a forint gyengülésével magyarázzák, mivel június végén – a görög válsággal is összefüggésben – a 315 forintos euróárfolyam alakult ki. Ez a gyengülés azonban csak a március végi 303 forintos árfolyamhoz viszonyítva igaz, 2014 végén azonban szinte pontosan ugyanilyen gyenge volt a forint. Az államadósság rátájának emelkedésében tehát a döntő az államadósság (a számláló) egyéb elemeinek növekedése, illetve a GDP (a nevező) dinamikájának lassulása volt. Így az államháztartási hiány júniusban érezhetően emelkedni kezdett, emellett sor került a Budapest Bank megvásárlására, és növekedtek a kincstári tartalékok.
Az államháztartás adóbevételei idén igen kedvezően alakulnak, de egyre több, a deficit emelkedésével fenyegető jelenség tapasztalható. Még mindig homályos az állami vagyonbevételekből várt közel 170 milliárd forint forrása, és aggasztó az idei EU-finanszírozás elapadása azokhoz az ügyekhez kapcsolódóan, amelyekben a kormány vitában áll az Európai Bizottsággal. Mivel eközben a kormány a kedvezményezetteknek teljesíti a kifizetéseket, ez a pénzforgalmi hiány – lehet, hogy csak átmeneti – növekedését jelenti. A maastrichti hiányt nem, az adósságot viszont ez a tétel növeli. Emellett a nyár elején törvénybe iktatott többletkiadások, az új – például a migrációval összefüggésben – elhatározott ráfordítások, egyes adófajták EU általi felfüggesztése további feszültségeket valószínűsít. Kezelni kell egyes egészségügyi és oktatási intézmények, önkormányzati cégek magas tartozásállományát, amely esetenként már alaptevékenységüket is veszélyezteti.
Sajátos problémát jelent a kincstári tartalék optimalizálása. Az év végi mérési időpontban mesterségesen leszorított állományt év közben szükségképpen emelni kell. Emellett a kormányzat célja a külföldieknek való eladósodás csökkentése. A külföldiek (különösen Magyarország fő hitelezője, a Franklin Templeton) – nem utolsósorban az alacsony magyar kamatszínvonal következtében – spontán is elkezdték magyar állampapír-portfóliójuk leépítését.
Az MNB önfinanszírozási programjának – így a kereskedelmi bankok állampapír-vásárlás felé terelésének – célja a belső finanszírozás biztonságossá tétele. Könnyen lehet azonban, hogy ez utóbbi az idén „túl jól” sikerül, ami veszélyeztetheti a 2015 végi adósságállomány leépíthetőségét, miközben jövőre – amikor jelentős devizaadósság-lejáratok lesznek – jól jönne ez a finanszírozás. Emiatt az Államadósság Kezelő Központ idén a devizahitelek egy részénél előtörlesztést is tervez.
A 2015 második negyedévi GDP-dinamika markáns lassulása, ennek várható folytatódása – amit csak fokoz a kínai folyamatokkal összefüggő bizonytalanság – megkérdőjelezi a kormány 3,1 százalékos növekedési prognózisának realitását. Az első félévi 3,1 százalékos dinamika után a második fél évben 2-2,5 százalékra csökkenő, éves szinten 2,7 százalék körüli növekedés valószínű.
Magyarország 2015–2018-ra szóló konvergenciaprogramja az idei évre tervezett 2,4 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány folyamatos, 2018-ra már 1,6 százalékra csökkenését tartalmazza. Az elérés módja azonban még az adócsökkentési ígéretek elfelejtése esetén is teljesen homályos, nem beszélve a különböző „költségvetési bombák” ketyegéséről, Pakstól az olimpia szervezésén át a férfiak korkedvezményes nyugdíjba vonulásáig. Ráadásul a következő években átlagosan csaknem 3 százalékra tervezett GDP-növekedés is igen optimistának látszik.
A Széll Kálmán-terv nagyrészt papíron maradása, a jelenlegi feszültségek természete arra utal, hogy a fő gond a gazdaságpolitika egészével van. Miközben a kormányzat szavakban a hiány kinövésében látja az üdvözítő megoldást, valójában csak a megszorításban jeleskedik, a növekedést pedig – azt is az EU-források felhasználásával – csak átmenetileg tudja felpörgetni. Az államadósság tartós csökkentéséhez mindenekelőtt a befektetési-üzleti környezet markáns javítására, az EU-szabályok betartására, a gigantomán és soha meg nem térülő beruházások elfelejtésére lenne szükség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.