Széll-lel szemben

A nyár egyik kedvezőtlen makrogazdasági adata volt, hogy a GDP-arányos bruttó államadósság az idei első félév végén ismét megközelítette a 80 százalékot. A 79,6 százalékos arány 2 százalékponttal volt magasabb az első negyedévi, és 2,7 százalékponttal a 2014 véginél.

Ráadásul ha visszagondolunk arra, hogy a Széll Kálmán-terv alapján 2011-ben kidolgozott – az államadósság elleni harcot középpontba állító – konvergenciaprogram a 2010. évi 80 százalék körüli arány után 2015-re 64 százalékos adósságrátát prognosztizált, a helyzet még elszomorítóbb. Hiszen ezek szerint idén félévkor alig álltunk jobban, mint 2010 végén, miközben szinte eltűnt a GDP 8-9 százalékát kitevő, államosított magánnyugdíjpénztári vagyon.

Mivel az idén tavasszal elfogadott konvergenciaprogram 2015-re a GDP-arányos államadósság 74,9 százalékra való csökkentését irányozza elő, a 2011-es tervhez képest – még kedvező esetben is – több mint 10 százalékpontos lesz az elmaradás.

Kétségtelen, hogy az adósságráta éven belüli ingadozása nem szokatlan jelenség, a mostani féléves romlás az év során még bőven korrigálható. Tavaly például az első fél év végi ráta 82,7 százalék volt, ami 5,4 százalékponttal magasabb volt a 2013 véginél, de az év egészében mégis 0,4 százalékpont volt a javulás. A szezonalitás részben természetes, mivel az államháztartás bevételei nem időarányosak. Az évközi emelkedésben azonban nagyobb szerepe szokott lenni a kormányzat likvid tartalékai évközi emelésének, pontosabban az év végi mérési időpontra mesterségesen leszorított tartalékok normális szintre emelésének. Fontos a forint negyedév végi árfolyama is, hiszen a devizaadósság forintban kifejezett értéke jelentősen függ ettől.

Az államadósság mostani megugrását is sokan a forint gyengülésével magyarázzák, mivel június végén – a görög válsággal is összefüggésben – a 315 forintos euróárfolyam alakult ki. Ez a gyengülés azonban csak a március végi 303 forintos árfolyamhoz viszonyítva igaz, 2014 végén azonban szinte pontosan ugyanilyen gyenge volt a forint. Az államadósság rátájának emelkedésében tehát a döntő az államadósság (a számláló) egyéb elemeinek növekedése, illetve a GDP (a nevező) dinamikájának lassulása volt. Így az államháztartási hiány júniusban érezhetően emelkedni kezdett, emellett sor került a Budapest Bank megvásárlására, és növekedtek a kincstári tartalékok.

Az államháztartás adóbevételei idén igen kedvezően alakulnak, de egyre több, a deficit emelkedésével fenyegető jelenség tapasztalható. Még mindig homályos az állami vagyonbevételekből várt közel 170 milliárd forint forrása, és aggasztó az idei EU-finanszírozás elapadása azokhoz az ügyekhez kapcsolódóan, amelyekben a kormány vitában áll az Európai Bizottsággal. Mivel eközben a kormány a kedvezményezetteknek teljesíti a kifizetéseket, ez a pénzforgalmi hiány – lehet, hogy csak átmeneti – növekedését jelenti. A maastrichti hiányt nem, az adósságot viszont ez a tétel növeli. Emellett a nyár elején törvénybe iktatott többletkiadások, az új – például a migrációval összefüggésben – elhatározott ráfordítások, egyes adófajták EU általi felfüggesztése további feszültségeket valószínűsít. Kezelni kell egyes egészségügyi és oktatási intézmények, önkormányzati cégek magas tartozásállományát, amely esetenként már alaptevékenységüket is veszélyezteti.

Sajátos problémát jelent a kincstári tartalék optimalizálása. Az év végi mérési időpontban mesterségesen leszorított állományt év közben szükségképpen emelni kell. Emellett a kormányzat célja a külföldieknek való eladósodás csökkentése. A külföldiek (különösen Magyarország fő hitelezője, a Franklin Templeton) – nem utolsósorban az alacsony magyar kamatszínvonal következtében – spontán is elkezdték magyar állampapír-portfóliójuk leépítését.

Az MNB önfinanszírozási programjának – így a kereskedelmi bankok állampapír-vásárlás felé terelésének – célja a belső finanszírozás biztonságossá tétele. Könnyen lehet azonban, hogy ez utóbbi az idén „túl jól” sikerül, ami veszélyeztetheti a 2015 végi adósságállomány leépíthetőségét, miközben jövőre – amikor jelentős devizaadósság-lejáratok lesznek – jól jönne ez a finanszírozás. Emiatt az Államadósság Kezelő Központ idén a devizahitelek egy részénél előtörlesztést is tervez.
A 2015 második negyedévi GDP-dinamika markáns lassulása, ennek várható folytatódása – amit csak fokoz a kínai folyamatokkal összefüggő bizonytalanság – megkérdőjelezi a kormány 3,1 százalékos növekedési prognózisának realitását. Az első félévi 3,1 százalékos dinamika után a második fél évben 2-2,5 százalékra csökkenő, éves szinten 2,7 százalék körüli növekedés valószínű.

Magyarország 2015–2018-ra szóló konvergenciaprogramja az idei évre tervezett 2,4 százalékos GDP-arányos államháztartási hiány folyamatos, 2018-ra már 1,6 százalékra csökkenését tartalmazza. Az elérés módja azonban még az adócsökkentési ígéretek elfelejtése esetén is teljesen homályos, nem beszélve a különböző „költségvetési bombák” ketyegéséről, Pakstól az olimpia szervezésén át a férfiak korkedvezményes nyugdíjba vonulásáig. Ráadásul a következő években átlagosan csaknem 3 százalékra tervezett GDP-növekedés is igen optimistának látszik.

A Széll Kálmán-terv nagyrészt papíron maradása, a jelenlegi feszültségek természete arra utal, hogy a fő gond a gazdaságpolitika egészével van. Miközben a kormányzat szavakban a hiány kinövésében látja az üdvözítő megoldást, valójában csak a megszorításban jeleskedik, a növekedést pedig – azt is az EU-források felhasználásával – csak átmenetileg tudja felpörgetni. Az államadósság tartós csökkentéséhez mindenekelőtt a befektetési-üzleti környezet markáns javítására, az EU-szabályok betartására, a gigantomán és soha meg nem térülő beruházások elfelejtésére lenne szükség.