Tőzsdei zuhanással, rendkívül negatív hangulatban indult az év, de a tavasz meghozta a jobb piaci hangulatot: az alacsony olajárak miatti félelmek enyhültek, a fejlett piacok tőzsdéi pedig emelkedésnek indultak. Az Európai Központi Bank (EKB) márciusi határozott lépései az euró erősödés ellenére meggyőzően hatottak a piacokra, az amerikai jegybank ezt követő a vártnál enyhébb kommunikációja pedig távolabbra tolta a következő amerikai kamatemelés időpontjára adott elemzői prognózisokat.
A globális eszközárak alakulásában továbbra is nagyon jelentős szerep jut a jegybanki műveleteknek és a nagyon alacsony hozamkörnyezetnek. A makrofundamentumok alakulása mellett a világgazdaság teljesítményét 2016-ban a szokásosnál sokkal jobban befolyásolják az egyes országok jegybankjainak és kormányzatainak monetáris és fiskális döntései. A három meghatározó jelentőségű központi bank (Fed, EKB, Bank of Japan) mellett a kisebb feltörekvő gazdaságok is fiskális és monetáris ösztönzőkkel próbálják serkenteni a gazdaságot, mert a világgazdaság lassuló növekedési ütemére nekik is meg kell adniuk a maguk válaszait, miközben azt is sokan vitatják, hogy a nagy gazdaságokban végrehatott élénkítő lépések valóban elérték-e a céljukat.
A legkevesebb dilemma az Egyesült Államokban vetődik fel, hiszen az amerikai gazdaság láthatóan sínen van, egyre erősebben támogatja a pozitív foglalkoztatási dinamika. A Fed megkezdte a rövid kamatok normalizálását, ami a globális növekedési kilátások miatt lassúbb lehet, mint a korábban várt pálya, de a kamatemelési ciklus folytatódni fog. Japán egyelőre nem akarja tovább növelni a monetáris stimulus mértékét: a beígért reformok lassabban haladnak a vártnál, de ha a globális lassulás miatt a jen erősödése folytatódik, akkor kénytelen lesz ismét lépni a japán gazdaságpolitikai vezetés. A feltörekvő piaci kilátások viszont jelentősen romlottak, és ez az, ami most aggasztja a befektetőket. A kínai növekedés lassulása egyértelmű kockázati tényezővé vált az egész világgazdaság számára. Az év eleji részvénypiaci és nyersanyagáresés fő mozgatórugói is a kínai növekedéssel kapcsolatos aggodalmak voltak.
A világgazdaságban a korábban felépült hitelállomány csökkenése folytatódik. A hitelleépülés negatív ciklikus hatása fékezi a világgazdasági, azon belül elsősorban a feltörekvők növekedését, annak ellenére, hogy a jegybanki eszközvásárlási programok mérete minden korábbi rekordot megdöntött. Az alacsonyabb növekedési pályák növelik a deflációs kockázatokat, de globális árcsökkenéssel nem kell számolni, így az alacsony inflációs kockázat több országban utat nyit a fiskális és monetáris élénkítésnek.
Hogy erre melyik feltörekvő országnak milyen lehetőségei vannak, arra többféle mutatóból következtethetünk. A monetáris kondíciók lazításának sok országban gátat szab, hogy devizájuk jelentősen gyengült a dollárral szemben, ami növeli adósságterhüket. A kamatvágás vagy egy eszközvásárlási program ezekben az országokban elmélyítené az adósságproblémákat és a tőke menekülését vonná maga után, így Mexikó és Kolumbia a Feddel párhuzamosan máris a monetáris kondíciók szigorításáról döntött. Úgy látjuk viszont, a nagy feltörekvők közül Oroszországban és Kínában van lehetőség további monetáris élénkítésre. Másoknak az okoz gondot, hogy a potenciálisnál alacsonyabb GDP-növekedéssel néznek szembe, ilyen helyzetben viszont a lazítás jelentős árfolyam-leértékelődést és a vártnál magasabb inflációt vonna mag után. Brazília, a korábban éltanuló feltörekvő piaci gazdaság a növekedési problémák, a reál gyengülése és a korrupciós ügyek miatt már nem nagyon tud tovább lazítani.
Ha monetáris eszközök már nem állnak rendelkezésre, akkor a költségvetési politikák még tovább lazíthatók, és ezen keresztül serkenthetők a feltörekvő gazdaságok. Csakhogy kevés olyan feltörekvő piaci ország van, ahol valóban jelentős tér lenne a fiskális költésekre. Ilyen például Magyarország, Kína vagy Brazília – utóbbi azonban túlságosan sérülékeny. A vártnál alacsonyabb feltörekvő piaci növekedési pályák miatt azonban a meghatározó országok közül nincs mód fiskális élénkítésre Törökországban, Oroszországban, Dél-Afrikában és Indiában sem. Nehéz megmondani, hogy az alacsony növekedési problémákra milyen további gazdaságpolitikai válasz adható. Valószínű, hogy a legnagyobb gazdasági szereplők kénytelenek tovább menetelni a monetáris lazítás alacsony hozamkörnyezettel szegélyezett rögös útján.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.