Dilemmák a világgazdaságban

Tőzsdei zuhanással, rendkívül negatív hangulatban indult az év, de a tavasz meghozta a jobb piaci hangulatot: az alacsony olajárak miatti félelmek enyhültek, a fejlett piacok tőzsdéi pedig emelkedésnek indultak. Az Európai Központi Bank (EKB) márciusi határozott lépései az euró erősödés ellenére meggyőzően hatottak a piacokra, az amerikai jegybank ezt követő a vártnál enyhébb kommunikációja pedig távolabbra tolta a következő amerikai kamatemelés időpontjára adott elemzői prognózisokat.

A globális eszközárak alakulásában továbbra is nagyon jelentős szerep jut a jegybanki műveleteknek és a nagyon alacsony hozamkörnyezetnek. A makrofundamentumok alakulása mellett a világgazdaság teljesítményét 2016-ban a szokásosnál sokkal jobban befolyásolják az egyes országok jegybankjainak és kormányzatainak monetáris és fiskális döntései. A három meghatározó jelentőségű központi bank (Fed, EKB, Bank of Japan) mellett a kisebb feltörekvő gazdaságok is fiskális és monetáris ösztönzőkkel próbálják serkenteni a gazdaságot, mert a világgazdaság lassuló növekedési ütemére nekik is meg kell adniuk a maguk válaszait, miközben azt is sokan vitatják, hogy a nagy gazdaságokban végrehatott élénkítő lépések valóban elérték-e a céljukat.

A legkevesebb dilemma az Egyesült Államokban vetődik fel, hiszen az amerikai gazdaság láthatóan sínen van, egyre erősebben támogatja a pozitív foglalkoztatási dinamika. A Fed megkezdte a rövid kamatok normalizálását, ami a globális növekedési kilátások miatt lassúbb lehet, mint a korábban várt pálya, de a kamatemelési ciklus folytatódni fog. Japán egyelőre nem akarja tovább növelni a monetáris stimulus mértékét: a beígért reformok lassabban haladnak a vártnál, de ha a globális lassulás miatt a jen erősödése folytatódik, akkor kénytelen lesz ismét lépni a japán gazdaságpolitikai vezetés. A feltörekvő piaci kilátások viszont jelentősen romlottak, és ez az, ami most aggasztja a befektetőket. A kínai növekedés lassulása egyértelmű kockázati tényezővé vált az egész világgazdaság számára. Az év eleji részvénypiaci és nyersanyagáresés fő mozgatórugói is a kínai növekedéssel kapcsolatos aggodalmak voltak.

A világgazdaságban a korábban felépült hitelállomány csökkenése folytatódik. A hitelleépülés negatív ciklikus hatása fékezi a világgazdasági, azon belül elsősorban a feltörekvők növekedését, annak ellenére, hogy a jegybanki eszközvásárlási programok mérete minden korábbi rekordot megdöntött. Az alacsonyabb növekedési pályák növelik a deflációs kockázatokat, de globális árcsökkenéssel nem kell számolni, így az alacsony inflációs kockázat több országban utat nyit a fiskális és monetáris élénkítésnek.

Hogy erre melyik feltörekvő országnak milyen lehetőségei vannak, arra többféle mutatóból következtethetünk. A monetáris kondíciók lazításának sok országban gátat szab, hogy devizájuk jelentősen gyengült a dollárral szemben, ami növeli adósságterhüket. A kamatvágás vagy egy eszközvásárlási program ezekben az országokban elmélyítené az adósságproblémákat és a tőke menekülését vonná maga után, így Mexikó és Kolumbia a Feddel párhuzamosan máris a monetáris kondíciók szigorításáról döntött. Úgy látjuk viszont, a nagy feltörekvők közül Oroszországban és Kínában van lehetőség további monetáris élénkítésre. Másoknak az okoz gondot, hogy a potenciálisnál alacsonyabb GDP-növekedéssel néznek szembe, ilyen helyzetben viszont a lazítás jelentős árfolyam-leértékelődést és a vártnál magasabb inflációt vonna mag után. Brazília, a korábban éltanuló feltörekvő piaci gazdaság a növekedési problémák, a reál gyengülése és a korrupciós ügyek miatt már nem nagyon tud tovább lazítani.

Ha monetáris eszközök már nem állnak rendelkezésre, akkor a költségvetési politikák még tovább lazíthatók, és ezen keresztül serkenthetők a feltörekvő gazdaságok. Csakhogy kevés olyan feltörekvő piaci ország van, ahol valóban jelentős tér lenne a fiskális költésekre. Ilyen például Magyarország, Kína vagy Brazília – utóbbi azonban túlságosan sérülékeny. A vártnál alacsonyabb feltörekvő piaci növekedési pályák miatt azonban a meghatározó országok közül nincs mód fiskális élénkítésre Törökországban, Oroszországban, Dél-Afrikában és Indiában sem. Nehéz megmondani, hogy az alacsony növekedési problémákra milyen további gazdaságpolitikai válasz adható. Valószínű, hogy a legnagyobb gazdasági szereplők kénytelenek tovább menetelni a monetáris lazítás alacsony hozamkörnyezettel szegélyezett rögös útján.