Kína és a nyersanyagárak jövője

Semmi kétség, hogy Kína növekedési lassulásának messzemenő következményei vannak a világgazdaság számára. A hagyományos nézetekkel szemben azonban a kínai lassulásnak korlátozottabb szerepe van a nyersanyagárak 2014 óta zajló erőteljes esésében, ami igen érzékenyen érinti a nyersanyagexportőr országokat, köztük az egykor dinamikusan növekvő feltörekvő gazdaságokat. Valójában a kínai lassulás csak egy részét adja a nyersanyagársztorinak.

Természetesen egyértelmű korreláció áll fenn a kínai GDP növekedése és a nyersanyagárak alakulása között. A 2000-es évek elején, amikor a kínai növekedés felgyorsult, a nyersanyagárak erőteljesen emelkedtek. Kína 2011-ben kezdődött lassulása óta az energiaárak 70, a fémek árai 50, míg a mezőgazdasági nyersanyagok árai 35 százalékkal csökkentek.

Az a nézet azonban, amely szerint Kína lassulása a fő kiváltója a nyersanyagárak összeomlásának, a legjobb esetben sem nevezhető teljesen helytállónak. Az Ázsiai Fejlesztési Bank friss kutatásai azt mutatják, hogy bár Kína jelentős szerepet játszik a nyersanyagpiacokon – például a fémek, a szén és a sertéshús terén a globális fogyasztás mintegy felét fedi le –, megközelítőleg sem olyan domináns ez a szerep, mint sokan gondolják. Kína a globális cukor-, búza-, baromfi- és marhafogyasztás kevesebb mint egyötödét, a kőolajfogyasztás 12, míg a földgázfogyasztás 5 százalékát fedi le. Valójában a legnagyobb mértékű áresést produkáló nyersanyagok némelyikénél – leginkább a 73 százalékkal csökkent árú kőolaj és az 55 százalékkal csökkent földgáz esetében – Kína viszonylag kis fogyasztónak számít.

Kína nyersanyagfogyasztásának jelenlegi mértéke jóval alacsonyabb annál, mint amit az adatok mutatnak. A hagyományos statisztikák – ahelyett, hogy figyelembe vennék a határon átnyúló termelési láncokat – egyszerűen úgy határozzák meg a nyersanyagfogyasztás szintjét, hogy az ország termelési adatait összevetik a nettó nyersanyagimporttal. Kínában azonban a nyersanyagok egy jelentős részét valójában olyan termékek gyártásánál használják fel, amelyeket aztán exportálnak. Kína fémek iránti keresletének közel egyharmada az exportigényeket szolgálja ki. Ha nem vennénk figyelembe az ország által exportált feldolgozóipari termékek gyártásához felhasznált nyersanyagokat, akkor jelentősen csökkenne Kína szerepe ezeken a piacokon.

Megerősíti ezt a következtetést az is, ha megvizsgáljuk a nyersanyagárak fluktuációját. Gondoljunk a rézárak alakulására: 2001-től 2006-ig az árak nagymértékben ingadoztak, egyes években 30 százalékos csökkenést, más években pedig 150 százalékos növekedést lehetett látni. Eközben a kínai ipari termelés növekedése és a réz iránti kereslet viszonylag stabil mértékű, 15, illetve 20 százalékos volt. Egyértelmű, hogy más tényezők is – kezdve a kínálatoldali tényezőktől és a globális kereslettől a spekulatív keresletig és a készletek alakításáig – jelentős szerepet játszanak a nyersanyagpiac alakulásában.

Akkor miként is hat Kína lassulása a nyersanyagárakra? Bár a kínai növekedés 2011 óta lassul, az ország nyersanyagfogyasztásának növekedése még mindi meghaladja a világ többi részén mért bővülési ütemet. Ennek eredményeképpen a globális nyersanyagfogyasztásban betöltött részesedése emelkedik.

Ezen nem is kell meglepődni, hiszen a kínai GDP növekedésének mértéke – bár jelentősen elmarad a két számjegyű csúcspontoktól – továbbra is 6 százalék feletti. A beruházásvezéreltről a fogyasztásvezérelt növekedési modellre való áttérés ugyan csökkenteni fogja a fémek és az energiaforrások iránti keresletet, azonban az az élelmiszer-ipari termékek és szolgáltatások, így a mezőgazdasági nyersanyagok iránti keresletet növelni fogja.

A konklúzió egyértelmű: a változó kínai gazdasági helyzet nem jelent katasztrófát a nyersanyagexportőrök számára. Éppen ellenkezőleg, még akkor is, ha Kína gazdasági növekedése tovább lassul – ahogy attól sokan tartanak –, annak a nyersanyagárakra gyakorolt hatása korlátozott lesz.
Tovább javítja a nyersanyagárakkal kapcsolatos kilátásokat az az előrejelzés, hogy más nagy feltörekvő gazdaságokban – így Indiában és Indonéziában – a kereslet növekedni fog a következő években. A Kínán kívüli ázsiai fejlődő gazdaságok mérete jelenleg mintegy 4 százalékkal nagyobb, mint Kína gazdasága, és kétszer akkora, mint a kínai gazdaság 2000-ben volt, amikor az ország nyersanyagok iránti keresletének növekedése elkezdett felgyorsulni. Ha a többi ázsiai feltörekvő gazdaságban a következő másfél évtizedben folytatódik a stabil növekedés, akkor az legalább olyan mértékű nyersanyagkeresletet eredményez, mint Kína a saját gazdasági boomjának éveiben.

Nem vitás, hogy a kínai növekedés lassulása fékező hatással bír a nyersanyagárakra, azok erőteljes és általános csökkenését azonban nem egyedül Kína okozza. Az ország még mindig jelentős mértékben importál nyersanyagokat, és a többi ázsiai fejlődő gazdaság újabb erőteljes lökést ad majd a nyersanyagok iránti keresletnek, ezért talán fontosabb arra felhívni a figyelmet, hogy egyáltalán nem rosszak a nyersanyagárak újbóli emelkedésére vonatkozó kilátások.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org