Roubini: Újra beköszönt 2008?

Mostanában leggyakrabban azt kérdezik tőlem, hogy ismét eljön-e 2008, és beköszönt-e egy újabb globális pénzügyi válság, illetve recesszió. Határozott nem a válaszom erre, azonban a globális pénzpiaci zűrzavarok mostani epizódja várhatóan súlyosabb lesz, mint a 2009 óta megtapasztalt bármelyik volatilis időszak, illetve kockázatmentes eszközök vásárlásával jellemzett periódus. Ennek az az oka, hogy jelenleg legalább hét forrása van az alacsony valószínűségű sokkeseményeknek (tail risk), ellentétben azokkal a különálló tényezőkkel – az eurózóna válsága, a Fed mennyiségi lazításának kivezetésével kapcsolatos heves piaci reakciók, az eurózónából való esetleges görög kilépés, illetve Kína kemény földet érése –, amelyek az elmúlt években fűtötték a volatilitást.

A hét kockázati forrás közül elsőként az kell kiemelni, hogy Kína kemény földet érésével, illetve annak a tőzsdékre és a jüan értékére gyakorolt várható hatásával kapcsolatos aggodalmak ismét felerősödtek. Miközben egyre valószínűbb, hogy Kína nem kemény, hanem inkább egy hepehupásnak nevezhető földet érést tapasztal meg, a befektetők még mindig nyugtatgatásra szorulnak a növekedés lassulása és a folyamatos tőkekivonás miatt.

Másodsorban a feltörekvő piacok súlyos gondokkal küzdenek. Globális ellenszél éri őket a kínai lassulás, a nyersanyagpiaci ciklus befejeződése, illetve a Fed kamatemelése miatt. Sok feltörekvő országban egyensúlytalanságok épültek ki – mint a folyó fizetési mérleg és a költségvetés egyszerre jelentkező hiánya (ikerdeficit) –, valamint növekvő infláció és lassuló növekedés alakult ki. A legtöbb feltörekvő nem hajtott végre strukturális reformokat a potenciális növekedés erősítésére. Továbbá valutáik gyengülése növelte az elmúlt évtizedben felhalmozott több ezer dolláros adósságuk reálértékét.

Harmadsorban, a Fed talán tévedett, amikor decemberben véget vetett a zéró kamatpolitikájának. Most ugyanis a gyengébb növekedés, az olajárak csökkenése miatti alacsonyabb infláció, az erősebb dollár, a korrigált tőzsdék és a növekvő kamatfelárak révén feszesebbé váló pénzügyi feltételek veszélyeztetik az amerikai növekedési és inflációs várakozásokat.

Negyedrészt, sok forrongó geopolitikai kockázat már a robbanáshoz közelít. Talán a bizonytalanság legközvetlenebb forrásának az a kilátás számít, hogy a Közel-Kelet regionális hatalmai, különösen a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán között elnyúló – a szövetségeseik helyi konfliktusaival tarkított – hidegháború tör ki.

Ötödrészt, az olajárak esése az amerikai és globális részvényárak csökkenését és a kamatfelárak megugrását okozza. Ez talán a gyenge globális keresletet tükrözi, ahogy Kína, a feltörekvő piacok és az USA is lassul. A gyenge olajárak szintén károsan hatnak az USA energiatermelő cégeire, amelyek az amerikai tőzsde jelentős részét teszik ki, valamint potenciális csődhelyzetet okoznak a nettó energiaexportőr országokban.

Hatodrészt, a globális bankok bevételei csökkentek a 2008 óta bevezetett új szabályozások, illetve az új pénzügyi technológiák megjelenése miatt, amelyek a már amúgy is kihívásokkal küzdő üzleti modell felszámolásával fenyegetnek. A banki bevételek csökkenésének további okai közé tartozik a negatív kamatok egyre elterjedtebb alkalmazása, valamint a rossz eszközökön realizált növekvő hitelveszteség és az az európai irány, amely a bankok hitelezői feltőkésítésére irányul az állami mentőcsomagok helyett.

Végezetül az EU és az eurózóna idén a globális pénzügyi válság gyújtópontja lehet. Az európai bankok kihívásokkal küzdenek, a migrációs válság pedig Schengen végéhez vezethet, s ez a belpolitikai gondokkal együtt az Angela Merkel vezette német kormány bukását is okozhatja.

Továbbá Nagy-Britannia EU-ból való kilépése egyre valószínűbb. Miután a görög kormány és hitelezői ismét szembekerültek egymással, Görögország kilépésének kockázata ismét felerősödött. Emellett a jobb- és baloldali populista pártok szerte Európában egyre erősebbek. Ebből adódóan Európában mind nagyobb a felbomlás kockázata. És még Európa szomszédságában is a bizonytalanság az úr: nemcsak a Közel-Keletet, hanem Ukrajnát is háború sújtja, miközben Oroszország egyre agresszívebbé vált Európa határai mentén.

A múltban az alacsony valószínűségű sokkok jóval esetlegesebben fordultak elő, az azok kezelésére meghozott intézkedések hatásosak voltak. Ebből adódóan a kockázatmentes eszközök preferálásának időszaka rövid ideig tartott, és az eszközárak is a korábbi magasságokba vagy még magasabbra emelkedtek. Ma a világgazdaság a vérszegény expanzióból a lassulás felé tart, ami a kockázatos eszközök árainak további csökkenését fogja kiváltani világszerte.

Mindamellett azok az intézkedések, amelyek felszámolták a reálgazdaság és a kockázatos eszközök közötti ördögi kört, kezdik erejüket veszteni. A politikai mix nem megfelelő a monetáris politikára való túlzott támaszkodás miatt. Ezek egyre inkább nem konvencionálissá válnak, ami abban is tükröződik, hogy néhány központi bank a negatív reálkamatok irányába mozdult el. Az ilyen nem konvencionális politikák azzal a kockázattal járnak, hogy több kárt, mint hasznot hoznak, mivel gyengítik a bankok és más pénzügyi cégek profitabilitását. A pénzpiacok két lehangoló hónapja után a március talán egy ralit hoz a különböző eszközök számára, így például a globális részvénypiacon, miután néhány jelentős központi bank (a kínai, a japán és az európai jegybank) tovább lazít, míg mások (a Fed és az angol jegybank) pedig tartják az irányvonalat. Az alacsony valószínűségű globális sokkok hét forrása közül némelyek ismételt kitörése azonban – ellentétben az elmúlt hét évvel – az idei év hátralévő részét elronthatja a kockázatos eszközök számára és a vérszegény globális növekedés szempontjából is.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org