Az olajfronton bekövetkezett drasztikus átrendeződések komolyságát és a jövőre vonatkozó hatásait ékesen bizonyítják az OPEC-országok és Oroszország közötti tárgyalások. Igaz, a kiszivárogtatott információk inkább a teljes bizonytalanságot tükrözik, mintsem azt, hogy ténylegesen módosíthatnák a globális kőolajpiac rövid és hosszabb távú helyzetét. A kitermelés jelenlegi szinten való befagyasztása nem ígér átütő sikert részint bizonytalan megvalósíthatósága miatt, részint mert csak lassan korrigálhatja a túlkínálati piac egyensúlytalanságát.
Természetesen nem lehetetlen, hogy átmenetileg kikényszeríthető kisebb-nagyobb áremelkedés, de a korábbi 140 dollár/hordós csúcs megközelítése reménytelennek tűnik. Egyik magyarázó tényező épp a szövetség kiszélesítésében keresendő. Egyrészt a közös fellépés a piaci részesedéseket érdemben nem befolyásolja, másrészt az arab és a nem arab OPEC-országok közötti harmónia a túlkínálati piac kialakulása óta felbomlóban van. Végül: a szíriai háború egyre mélyíti a leginkább versenyképes arab országok közötti politikai, vallási és gazdasági feszültségeket. Ráadásul az oroszok számára a kőolajnak a költségvetésben betöltött meghatározó szerepe miatt a drasztikus árcsökkenés időszakában a termelés befagyasztása, pláne csökkentése öngyilkosságnak tűnik.
Az erőviszonyok alapvető módosulásánál nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni az USA jövőbeni kulcsszerepét. Az ország ma már kőolaj-exportáló, viszont a korábbi, masszív importjának eltűnése a globális kőolaj-kereskedelmét jelentősen befolyásolta. Azon túl, hogy az USA-t aligha képzelhetjük el a kibővített „szövetség” tagjaként, a termelésbe bevonható hatalmas nem hagyományos olajkészletek és azok viszonylag gyors beléptetése a kőolajár ismételt elszabadulását erősen korlátozzák. A szűkösség, mint valós globális fenyegetettség az olajpiac távlati megítélésében ma már nem igazán játszik szerepet. Egy évtizede még a kőolajkincs kifogyását a megbízható becslések 35-40 évre prognosztizálták, a nem hagyományos készletek figyelembevétele után a becsült élettartam jóval száz év fölé került, vagyis több mint megháromszorozódott.
Nagy valószínűséggel a nem hagyományos kőolajkészletek kiaknázhatósága az a legfontosabb tényező, amely a mostani, de a hosszabb távú áralakulásban is perdöntő szerepet játszik. Ugyanakkor a már most is jelentős arányt képviselő bioüzemanyagok és a nagy jövőt ígérő villamos és gázmeghajtású közlekedési eszközök térnyerése a kőolajszármazékok iránti keresletet tovább mérsékelhetik. Bár a terjedő különböző helyettesítő megoldások gazdaságossága, különösen a mostani lecsökkent árak esetében vitatható, a gyors technikai fejlődés garantálja a jövőbeni gazdasági és környezeti célszerűségüket.
A kőolajpiac kínálati oldalán beindult korszakalkotó fejleményekkel azonos fontosságúak a keresleti oldalon kibontakozó trendek. A fejlett országokban a kőolajfogyasztás az utóbbi években csökkenésnek indult, és módosult a termelési szerkezet is. A technikai fejlődés hatásaként a különböző fejlettségű országokban az egységnyi GDP-hez felhasznált energia mennyisége látványosan csökkent. A most kibontakozó új növekedési pálya e trend folytatódását vetíti előre.
Bár a jövőbeni változások iránya és annak intenzitása bizonytalanságokkal terhes, nagy a valószínűsége annak, hogy az évtized elején irreálisan magasra szökött kőolajárak inkább a gazdasági és technikai feltételek által diktált fő trendektől való eltérésnek ítélhetők, mintsem a jövő kiindulópontjaként. A kőolaj-exportálók útkeresése „a régi szép időkhöz” való visszatéréshez nagyon érthető, de tartós sikerre aligha számíthatnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.