Vágta a zsákutcában

Innováció az egész világ – hirdeti a Világgazdaság áprilisi konferenciájának címe. Megfogalmazásakor az volt a cél, hogy hangzatos, vonzó, figyelemfelkeltő legyen, ám azóta e cím „megfertőzte” a gondolataimat. Érzékenyen figyelem, mennyire határozza meg a jövőt az újdonság, a kreativitás, s e folyamatban hol van Magyarország.

A helyzet lehangoló. Akkor is így van, ha sok innovatív cég jutott el az anyagi sikerig, nemcsak itthon, de külföldön is. Akkor is így van, ha Budapestet sokan amolyan startupközpontnak látják, vagy legalábbis annak láttatják, s elképesztő ötletekre jönnek létre vállalkozások. Vagyis úgy látszik: Magyarország dinamikusan él, gondolkodik, lüktet, s boldogan hódítja meg a világot, vagy inkább annak egy-egy kis szegletét. De ez is nagyon jó. Lenne.

Csakhogy az ilyen típusú innovatív vállalkozások éltető közege az innovatív társadalom, amelynek alapja a demokratikus irányítás, a nyitott, átlátható, tisztességes működés. A valódi üzleti eredménynél alaptétel, hogy csak saját teljesítménnyel lehet kitűnni, és a sikerhez vezető utat nincs miért eltitkolni. Bárki megnézheti, nem bűvészkedés, susmus, pláne nem mutyi eredménye a siker. S mert a teljesítmény adott, a büszkeség is magától értetődő, kirakatba való. Ha kicsiben lényeges a nyitottság, akkor nagyban, azaz a köz ügyeinél ez követelmény.

Az állam működésének módja s eredménye hozza létre ugyanis a vállalkozásokat is az éltető közeget. Ha a közpénzek költése zűrös, vagy annak látszik, ha túl sok a gyanús közbeszerzés, ha látható és ellenőrizhető teljesítmény nélkül látványos a gazdagodási koncentráció egy viszonylag szűk körben, az kihat az egész társadalom lelkére, megfertőzi a gondolatokat, s adott esetben torz, fejlődéstől elforduló pályára visz. Ne higgyük, hogy a korrupcióval terhelt közeg ösztönző lehet a teljesítményorientált vállalkozásoknak. Legfeljebb abban aktivizálja a kreativitást, hogyan lehet ebből kitörni, távol maradni vagy eltávolodni. Az új, kezdő vállalkozások még tele vannak erővel, ötletekkel, lelkesedéssel, ám a magyar gazdaság egészére ez már nem jellemző. Magyarország az Európai Unióban nem tartozik az innovatív országok közé.

Hogy miért nem? Erre valószínűleg a gazdaságon kívül, a kormányok munkájában van a magyarázat. Az iskolapélda ott van az orrunk előtt. Oktatási szakemberek vallják, hogy az iskolákban kompetenciát, készségeket kell fejleszteni, s az alaptudást megadni a tehetségek kibontakozásának. Az alaptudás ma két területhez mindenképpen kötődik: az egyik az informatika, a másik a nyelvtudás. Ez a kettő alap, ehhez jönnek még az egyéb szakismeretek. S mi a magyar iskolarendszer két nagyon gyenge pontja (sok egyéb mellett)? A hatékony nyelvoktatás és az informatikai képzés.

„Programozás hétévesen” – olvasható a Figyelő egy cikkének címében. Észtországról szól a történet, persze, ahol például az adóbevallás évek óta abból áll, hogy a hivatal megküldi az előre kitöltött dokumentumot, amit csak át kell nézni és elfogadni. Digitálisan persze. Mert az e-kormányzás ott megvalósult. A digitális tudást hétévesen, játékosan szerzik meg a gyerekek, a ma felnőtteit meg képzik. Állandóan, tudásuknak megfelelően. Magyarországon van e-kormányzás, de az ügyfélkapu használata valódi kihívás, néha totális kudarc, az adóbevallást ugyan elkészíti az adóhivatal, de csak akkor, ha nincs kedvezményre jogosító tétel benne. Mondjuk, ha nincs önkéntes nyugdíjpénztári tagság. Amire egyébként elvileg ösztönözne a kormány, de az adóbevallásnál a hivatal számára még nem kezelhető e tétel.

De talán ez a kisebb baj. Itt legalább jó az irány, egyszer úgyis elérjük az észtek jelenlegi szintjét. A kormányzás egyéb területein azonban tetten érhető az irányvesztés. A múltba fordulás, a centralizáció zsákutcájába. Akkor is, ha vágtatunk benne előre. A gazdaság nem erre halad. Ott dübörög az innováció. Más országokban a társadalommal együtt zajlik a megújulás. Az oktatás, egészségügy fontos segítőtársak. Nálunk meg? Az erkölcstanórán osztályoznak. Aki azt írta, semmit nem jelent neki március 15., egyest kapott. Nehogy már őszinte legyen az a gyerek! Kivétel lenne e rémtörténet? Lehet. Sok hasonló kivételből áll össze a teljes kórkép. Ennek az oktatási rendszernek kellene kinevelnie a jövő innovátorait. Innen szép nyerni!