A költségesebb építkezések és a szakemberhiány

Az ingatlanpiac élénkülése és az új állami támogatási formák – a családi otthonteremtési kedvezmény és a lakásépítés áfájának csökkentése – hatására a bankszektor is egyre kedvezőbb hitelkonstrukciókat nyújt az építkezők, felújítók számára, ami a válság óta mélyrepülésben lévő építőiparban is pozitív tendenciákat indított el, s befejeződni látszik a kényszerfelújítások piaca. Sokan az ingatlan- és telekárak 10-30 százalékos drágulása után az építőanyag-piacon is áremelkedésre számítanak, de ez nem – vagy csak kivételes esetekben – lesz igaz.

Az emberek 2010 óta először újra ingatlanba kezdtek fektetni, ezzel párhuzamosan a piac ismét az értéknövelő felújítások felé fordult. Már nemcsak meghibásodás esetén, szükségből nyúlunk például a tetőnkhöz, hanem hőszigetelési és energiatakarékos szempontok miatt is. Az iparágban azonban továbbra is döntően, háromnegyed részben a felújítások vannak többségben, de megkezdődött egy lassú növekedés az új építések terén is. A korábbi évekkel szemben jelenleg a nagyobb méretű, hetven négyzetméter feletti ingatlanokra van igazán kereslet, az igényeket pedig csak új építéssel lehet kiszolgálni. Ezzel a tendenciával számolva 3-5 éven belül a felújítások-építések aránya 65-35 százalékra javulhat a mostani 75-25-ről.

A válság elmúlásának nyomai az építőanyagok piacán is kezdenek megjelenni: az emberek az alacsony árkategóriás anyagok helyett ismét elkezdték a hosszú távon megtérülő megoldásokat keresni. A vásárlók ma már komplexebb szempontok alapján döntenek, és az olcsó, de gyors konstrukciók helyett sokan választanak időtálló, de drágább eszközöket. Ezt a percepcióváltást jól mutatja, hogy a környező országokban már hosszú évek óta energiahordozóként működő rendszerként tekintenek a lakásra. A lakosság napjainkban például inkább többet fizet egy nyílászáróért, ha az jó minőségű, hiszen tudják, hogy a befektetett pénzük nem is olyan sok idő alatt megtérül. Ebben most az segít, hogy az emberek jövedelmi helyzete érdemben javult az elmúlt években, s a devizahitelek törlesztőrészletéből adódó bizonytalanság is megszűnt.

A keresleti oldal tehát láthatóan megmozdult, de kérdés, hogy vajon van-e megfelelő szakembergárda itthon, amely ki tudja elégíteni az igényeket, vagy az építőiparban is a tavalyi balatoni vendéglátós jelenség üti majd fel a fejét. Nehéz helyzetből indul az ipar: a válság alatti pangó piac hatására sok építőipari dolgozó szakmát váltott megélhetésének érdekében, és jövedelmezőbb állásra cserélte kétkezi munkáját. Nyugatra és a környező országokba is sokan elmentek, ahol az itteni fizetés többszörösét is megkereshetik ugyanazzal a munkával. Kimondhatjuk, hogy szakemberhiány van az országban, ami pedig komoly problémát okozhat a hétköznapokban, hiszen minőségi alapanyagok ide, igényesedő vásárlók oda, a végeredmény magas minőségének szavatolásához a kiváló szakmunkások nélkülözhetetlenek. Hiba lenne azonban ez egész problémát a válságnak tulajdonítani.

Valójában már tíz éve folyamatosan csökken a végzett szakmunkások száma, főként a kétkezi munka alacsony megbecsültsége miatt, a szakemberállomány viszont mindeközben lassan elöregszik. Mindezek miatt nem meglepő módon hozzávetőlegesen 20-30 százalékos drágulással számolhatunk az élőmunkában, amíg az ipar ebben is képes követni a megnövekedett mennyiségi igényeket. A helyzet megoldását ideiglenesen segítheti a jelenlegi mesteremberek át- és továbbképzése, de ennél többre van szükség: az iparosszakma presztízsét kellene visszanyerni.

Bizakodásra ad okot, hogy a tendenciák alapján valós igény mutatkozik a kiváló építőipari megoldások és a magasan kvalifikált szakemberek iránt – ha most jól reagál a piac, akkor egy prosperáló, a minőségre épülő korszak veheti kezdetét az építőiparban.