Az ingatlanpiac élénkülése és az új állami támogatási formák – a családi otthonteremtési kedvezmény és a lakásépítés áfájának csökkentése – hatására a bankszektor is egyre kedvezőbb hitelkonstrukciókat nyújt az építkezők, felújítók számára, ami a válság óta mélyrepülésben lévő építőiparban is pozitív tendenciákat indított el, s befejeződni látszik a kényszerfelújítások piaca. Sokan az ingatlan- és telekárak 10-30 százalékos drágulása után az építőanyag-piacon is áremelkedésre számítanak, de ez nem – vagy csak kivételes esetekben – lesz igaz.
Az emberek 2010 óta először újra ingatlanba kezdtek fektetni, ezzel párhuzamosan a piac ismét az értéknövelő felújítások felé fordult. Már nemcsak meghibásodás esetén, szükségből nyúlunk például a tetőnkhöz, hanem hőszigetelési és energiatakarékos szempontok miatt is. Az iparágban azonban továbbra is döntően, háromnegyed részben a felújítások vannak többségben, de megkezdődött egy lassú növekedés az új építések terén is. A korábbi évekkel szemben jelenleg a nagyobb méretű, hetven négyzetméter feletti ingatlanokra van igazán kereslet, az igényeket pedig csak új építéssel lehet kiszolgálni. Ezzel a tendenciával számolva 3-5 éven belül a felújítások-építések aránya 65-35 százalékra javulhat a mostani 75-25-ről.
A válság elmúlásának nyomai az építőanyagok piacán is kezdenek megjelenni: az emberek az alacsony árkategóriás anyagok helyett ismét elkezdték a hosszú távon megtérülő megoldásokat keresni. A vásárlók ma már komplexebb szempontok alapján döntenek, és az olcsó, de gyors konstrukciók helyett sokan választanak időtálló, de drágább eszközöket. Ezt a percepcióváltást jól mutatja, hogy a környező országokban már hosszú évek óta energiahordozóként működő rendszerként tekintenek a lakásra. A lakosság napjainkban például inkább többet fizet egy nyílászáróért, ha az jó minőségű, hiszen tudják, hogy a befektetett pénzük nem is olyan sok idő alatt megtérül. Ebben most az segít, hogy az emberek jövedelmi helyzete érdemben javult az elmúlt években, s a devizahitelek törlesztőrészletéből adódó bizonytalanság is megszűnt.
A keresleti oldal tehát láthatóan megmozdult, de kérdés, hogy vajon van-e megfelelő szakembergárda itthon, amely ki tudja elégíteni az igényeket, vagy az építőiparban is a tavalyi balatoni vendéglátós jelenség üti majd fel a fejét. Nehéz helyzetből indul az ipar: a válság alatti pangó piac hatására sok építőipari dolgozó szakmát váltott megélhetésének érdekében, és jövedelmezőbb állásra cserélte kétkezi munkáját. Nyugatra és a környező országokba is sokan elmentek, ahol az itteni fizetés többszörösét is megkereshetik ugyanazzal a munkával. Kimondhatjuk, hogy szakemberhiány van az országban, ami pedig komoly problémát okozhat a hétköznapokban, hiszen minőségi alapanyagok ide, igényesedő vásárlók oda, a végeredmény magas minőségének szavatolásához a kiváló szakmunkások nélkülözhetetlenek. Hiba lenne azonban ez egész problémát a válságnak tulajdonítani.
Valójában már tíz éve folyamatosan csökken a végzett szakmunkások száma, főként a kétkezi munka alacsony megbecsültsége miatt, a szakemberállomány viszont mindeközben lassan elöregszik. Mindezek miatt nem meglepő módon hozzávetőlegesen 20-30 százalékos drágulással számolhatunk az élőmunkában, amíg az ipar ebben is képes követni a megnövekedett mennyiségi igényeket. A helyzet megoldását ideiglenesen segítheti a jelenlegi mesteremberek át- és továbbképzése, de ennél többre van szükség: az iparosszakma presztízsét kellene visszanyerni.
Bizakodásra ad okot, hogy a tendenciák alapján valós igény mutatkozik a kiváló építőipari megoldások és a magasan kvalifikált szakemberek iránt – ha most jól reagál a piac, akkor egy prosperáló, a minőségre épülő korszak veheti kezdetét az építőiparban.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.