Zavarba jöhettek a tudósok, amikor a magyar miniszterelnök az akadémiai közgyűlésen nyílt és háttérhatalmak rendszeréről beszélt, melyek más célok mellett az agyelszívást is szolgálják. Vajon kik lehetnek ezek a „nyílt és árnyékhatalmak”? Megfejtés a mai napig sincs, de ha megnézzük, hogy a képzett magyar fiatalok, tudósok merre veszik az irányt, akkor könnyen a fejlett, gazdagabb országokra, cégekre asszociálunk. De mi ebben a meglepő? Agyelszívás volt, van, lesz, különösen akkor, ha a belső feltételek nem kedveznek a gondolkodásnak, ha nem tisztelik eléggé a tudást.
Magyarországon lehet ilyen érzése az embernek. Különben hogyan fordulhatna elő az, hogy a tudást alapozó oktatásra a GDP egyre kisebb hányada jut? Miként lehetséges, hogy diplomával nemritkán kisebb a bér, mint érettségivel? Nem a magánszektorban, mert ott más a mérce, hanem a köz intézményeiben. Gondoljunk csak az egészségügyre, de a kutatóintézetekben sem ritka a nagyon keveset kereső tudós. Ha egy kutató napi megélhetési gondokkal küzd, meglepő, ha külföldön keresi a boldogulást? Lehet, hogy a „nyílt és háttérhatalmak” rendszerét nem is külföldön kell keresni, hanem itthon, s nem is agyelszívásról van szó, hanem agytaszításról?!
Bonyolult ez így, de tény: Orbán Viktor beszéde meglódította az ember fantáziáját. A tudósok talán bizakodni kezdtek. 2020-ig ugyanis 1200 milliárdot terveznek kutatásra, fejlesztésre és innovációra költeni, ami a GDP 1,8 százalékát jelenti. Ezzel már majdnem elérjük az EU jelenlegi 1,9 százalékos átlagát. A magyar miniszterelnök ugyanis felismerte azt, amit elmondása szerint Európa vezetői mintha elfelejtettek volna, hogy a fejlődéshez, a világ élvonalához való felzárkózáshoz tudományos felfedezések, innováció és ezt támogató gazdaságpolitika kell. Mert „Magyarország a szellemileg alárendelt helyzetbe nem törődött bele, s nem fog a jövőben sem”. Helyes! S ha még hozzátesszük, hogy mindezzel a kormány célja az, hogy Magyarország Közép-Európa legversenyképesebb országa legyen, akkor még teljesebb az egyetértés.
S várjuk e gondolatsor folytatását. Például azt, hogy ha a tudományra többet költ a kormány, akkor mi lesz az oktatással? Honnan teremnek majd a világszínvonalú tudósok? A mai oktatási rendszer kitermeli a mai tudósok utánpótlását? Miként hasznosul az akadémiai tudás, ha a társadalom képzettsége, felkészültsége, gondolkodásképessége gyengül? Minderről Lovász László, az Akadémia elnöke beszélt. Az alapkutatások és az alkalmazott kutatások közötti hidat az oktatásnak kell megteremtenie.
Különben pár év múlva az lesz a baj, hogy nem hasznosul a kutatás, azaz öncélúnak látszhat az alapkutatás, miközben az ország boldogulásához üzletileg is sikeres felfedezések, újdonságok kellenek. Lovász szerint a nyitottságra való felkészítést nem elég az egyetemen elkezdeni, az általános iskolától kezdve kell megtanítani a fiatalokat, hogy meglássák az összefüggéseket, együtt tudjanak működni más gondolkodásmódú társaikkal, tudjanak önerőből is új tudást szerezni, valamint saját gondolataikat kommunikálni. Vagyis ahhoz, hogy Közép-Európa legversenyképesebb gazdasága legyünk, nem elég a megemelt költségvetési támogatás. Ez szükséges, de nem elégséges feltétel.
A teljes hátteret, azaz az oktatás teljes láncolatát a tudás szolgálatába kell állítani. Feltérképezni, és szakmai konszenzusra jutnia abban, hogy mi számít most és a jövőben versenyképes tudásnak. Ez milyen oktatási módszerrel, rendszerrel alapozható meg. Létrejöhet-e egy ilyen versenyképes tudást megcélzó iskolai rendszer központi irányítással, vezényszóra? Nem valószínű. Vagyis ha a miniszterelnök komolyan gondolta, amit az Akadémián mondott, azaz Magyarország a szellemileg alárendelt szerepbe nem törődik bele, akkor sürgősen változatni kell már az alapoktatásban is. A PISA-teszteken ugyanis egyre gyengébben teljesítenek a magyar diákok. A tendencia egyértelmű, mégsem történt semmi. Vagy igen? Az államosított, centralizált egyenoktatás lenne a válasz? Ha igen, akkor az eredmények borítékolhatók. Ebből nem lesz felzárkózás. Sőt! Ha ez így marad, akkor nem az agyelszívás lesz a legnagyobb gondunk, hanem az agytaszítás. Ilyen országból elmennek a szuverén, az új gondolatokra nyitott, tabudöntögető fiatalok. Kívül ugyanis tágasabb. Gondolkodásban is.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.