Végre ugyanolyan jól teljesít Magyarország, mint ahogy 1996-ban, vagyis alig néhány évvel a rendszerváltás után. Először ugyanis ekkor szereztük meg a hitelminősítő intézetektől a befektetésre ajánlott státust. Akkor „kicsit” rosszabbak voltak a makroszámaink: brutális sokkokon és átalakuláson ment keresztül a magyar gazdaság, ami hosszú ideig két számjegyű inflációval párosult. Nekünk azonban nem elég egyszer megélni egy olyan gazdaságtörténeti jelentőségű sztorit, mint a bóvlitól való búcsú.
Hosszú várakozás után a három nagy hitelminősítő közül elsőként a Fitch Ratings tette vissza Magyarországot a befektetésre ajánlott kategóriába, több mint négy év után. És mintha ’96 ismétlődött volna meg. Varga Mihály tárcája a gazdaság sikeres átalakulásáról és a működő magyar reformokról írt, amit most már nem is lehet vitatni: ha már a kormány legnagyobb kritikusai, a hitelminősítők egyike is elismeri a lépéseket, akkor bizony minden rendben van, mostantól nyugodtan aludhat mindenki. A hétvégén ezt úgy ünnepelte a magyar kormány, mintha mindhárom nagy cég a legjobb kategóriába, tripla „A”-ra minősítette volna fel a magyar állampapírokat. Pedig csak annyit mondott egyikük: óvatosan, körültekintően, de most már meg lehet venni a magyar adósságot.
Az ünneplés közepette megszólalt a Matolcsy György vezette jegybank is, amely a 2010-től kibontakozó gazdaságpolitikai fordulatról emlékezett meg. Matolcsy gazdasági miniszterségének időszakát méltatva azt írták, hogy ez a fordulat „gazdaságtörténetileg is egyedülálló lehetőségeket teremt, hiszen egyszerre jellemzi a költségvetési és pénzügyi stabilizáció, valamint egyensúly, továbbá a fenntartható növekedés alapfeltételeinek biztosítása”. Pedig isten bizony ünnepeltem a felminősítést egészen addig, amíg el nem olvastam a közleményt, de akkor beugrott! Éppen Matolcsy gazdasági minisztersége alatt, éppen az unortodox gazdaságpolitikai fordulat miatt kerültünk bóvliba!
Bármennyire viharos volt is a világgazdasági válság 2008-ban, bármennyire közel volt a fizetésképtelenség akkoriban – az IMF hitele mentette meg az országot a csődtől –, mégsem ez vezetett a bóvlihoz. Hanem az, hogy Matolcsy játszott a Valutaalappal, lépéseit nem értették meg a hitelminősítők: az óriási bankadótól kezdve a nyugdíjpénzek államosításán keresztül a megszorításokig („pekidzs-junó-pekidzs”), egyiket sem.
De ne vitassuk el az eredményt: hosszú, buktatókkal teli és fárasztó út vezetett el ahhoz, hogy a Fitch most felminősítsen. Ezt az utat jórészt a kabinet jelölte ki Magyarország számára, de végigmentünk rajta, és majdnem célba értünk. Már csak az kell, hogy a Moody’s és az S&P is felminősítsen. Reméljük, ők sem haragszanak majd nagyon a várhatóan megugró költségvetési hiány, a lassuló GDP-növekedés, az MNB-alapítványok botránya vagy az Exim ügye miatt. Ha ők is felminősítenek, akkor célba érünk. Mert az ne legyen senki számára kétséges: ez itt bizony a cél, a végállomás, ahhoz ugyanis egy betonfalat kellene áttörni, hogy a V4-ek jó adósoknak kijáró szintjére minősítsenek fel bennünket. Ahol mi vagyunk (leszünk), az a befektetési sáv alja, Románia, Oroszország, Kazahsztán és egy sor hasonló ország szomszédsága.
Ne feledjük el azt sem, felminősítésünket részben annak köszönhetjük, hogy az elmúlt években a világban mindenütt öntik a pénzt az ablakon a jegybankok, extrém alacsony globális kamatkörnyezet alakult ki (sok országban negatív állampapírhozamokkal), amelynek következtében a hozamvadászok falták a viszonylag jól kamatozó bóvlikötvényeket. Ebben a környezetben tudott beavatkozni az MNB is – az elmúlt két és fél évtizedben példátlanul laza monetáris politikával –, amely megvetette a bankokkal az állampapírokat. Ezért is csökkentek nálunk a hozamok, és tudja olcsón finanszírozni az adósságát Magyarország.
A felminősítéshez kellett az is, hogy a kormány éveken keresztül elszántan 3 százalék alatt tartsa a költségvetési hiányt – igaz, nem is nagyon tehetett volna mást, különben meg lett volna a kockázata annak, hogy elbukjuk az EU-források egy részét. Halkan jegyezzük meg: a hiány alacsonyan tartását nem strukturális reformokkal érte el a kabinet, hanem feláldozta a hosszú távú növekedés zálogát. Csökkentette a szociális kiadásokat, megvágta az oktatás és az egészségügy finanszírozását, vagyis a potenciális növekedés egyetlen lehetséges hajtóerejét, a humántőkét áldozta fel. És ez az, ami miatt hosszú ideig nem leszünk „A” kategóriás adósok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.