A felzárkózás előmozdításának reményében ötszázalékos gazdasági növekedési célt hirdetett meg Orbán Viktor kormányfő a minap Veszprémben. Még nem tudja, hogyan lehetne gyorsabb pályára állítani a magyar gazdaságot, vagyis mozgósítani kell az intellektuális erőforrásokat, tartalékokat, képességet. A nyilatkozat számos kérdést vet fel az elmúlt hat év gazdaságpolitikával kapcsolatban, de ezek mellékesek. Pontosan lehet tudni, mit kellene tenni a növekedési képesség, azaz a potenciális növekedés, a tőke, a munka és a termelékenység tényezőinek javítása érdekében. Nagyjából pont az ellenkezőjét annak, mint ami az elmúlt hat évben történt.
Ha azokra a hazai közgazdászokra nem is figyel a kormány, akik évek óta bírálják a jelenlegi unortodoxnak nevezett gazdaságpolitikát, érdemes lenne elmerülnie a Magyarországot is tagjai között számon tartó nagy nemzetközi intézmények tanulmányaiban, mielőtt a jegybanktól és a szakminisztériumtól elemezéseket rendelne. S hogy a növekedési iram serkentéséhez nincs szükség csodafegyverre, jól példázza Írország, amelyre a kelta tigris időszakban oly sokat hivatkozott Matolcsy György jegybankelnök, akire most egy még újabb gazdaságpolitika kidolgozása várna. Az ingatlanfinanszírozási válsága után Dublin elfogadta az Európai Bizottság és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segítségét, s tavaly csaknem nyolc százalékkal növekedett. Igaz, együttműködőbb politikai közegben és jó intézményi háttérrel. Ezzel szemben az IMF-től megszabaduló és Brüsszellel éles szócsatában álló magyar kormány kizárólag uniós pénzekből 2014-ben három százalék fölé tornászta a növekedés ütemét, de a továbbiakban még a háromszázalékos szintnek a tartása is nehéz feladatnak látszik – erre utal az első negyedév romló teljesítményről árulkodó, meglepően gyenge növekedési adata. Az öt százalék pedig – amely kétségkívül segítené a felzárkózás folyamatát – elérhetetlen célként fogalmazódhat meg. De még emlékezhetünk rá, hogy korábban hét százalékról is szőttek tündérmeséket.
A baj az, hogy Magyarország potenciális növekedése nagyon alacsony, két százalék körüli. Az Európai Bizottság országjelentése szerint egy százalékponttal múlja alul a válság előtti szintet, amely szintén nem számított magasnak. A válság mélypontjához képest kétségkívül javult a helyzet. Elsősorban annak köszönhetően, hogy a foglalkoztatási adatok, vagyis a munka tényezői szebb képet mutatnak: mérséklődött a munkanélküliség, és valamelyest bővült a foglalkoztatás. Csakhogy a kivándorlás és a közmunka miatt. A beruházási rátát megnyomta kissé a beáramló temérdek uniós pénz, de a beruházási tevékenység már tavaly is szinte pangott, idén újra csökkenhet, így a tőkefelhalmozás aligha járulhat hozzá a növekedési képesség javulásához. A termelékenység pedig rendkívül alacsony. Jóval elmarad a térségi mutatóktól is, ezért például Csehország és Szlovákia növekedési képessége hosszabb távon is fenntarthatónak látszik, Magyarországé pedig nem.
Meglepő, s talán a miniszterelnöki célzás hatása, hogy az áprilisban Brüsszelnek megküldött konvergenciaprogram háromszázalékos potenciális növekedést vetít előre 2020-ra. Ezt nem támasztja alá a bizottsági jelentés, sem a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), sem az IMF friss, vaskos elemzése. Az OECD szerint a beruházási ráta és a mai növekedési képesség nem elég a felzárkózáshoz, de nagyon kemény munkával emelhető a termelékenység, jobb képzéssel, szakképzéssel, a tanárok helyzetének javításával. S aggasztó, hogy különösen keveset fektet a kormány – így megkérdőjelezhető az uniós pénzek felhasználásának hatékonysága is – a kutatás-fejlesztésbe, a technológiai fejlődésbe, a digitális, tudásalapú gazdaságba.
E megjegyzésekkel egyetértve, az IMF is hosszú listát közöl a teendőkről: kiszámítható üzleti környezetre, kevesebb szabályozásra, jóval több magánberuházásra, a források hatékony felhasználása érdekében az állam gazdasági szerepének visszafogására, hitelezésre, növekedésbarát fiskális konszolidációra, az adóbázis szélesítésére, az egészségügy és az oktatás észszerűbb finanszírozására, az ágazati különadók kivezetésére van szükség a regionálisan is gyenge növekedési képesség fokozására.
Vagyis nem kell újra feltalálni a spanyolviaszt – főként nem az adóforintjaink elfecsérlésével.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.