Az eurózóna attól szenved, hogy a németek nem tudnak megszabadulni a nácizmusnak utat nyitó weimari hiperinfláció emlékétől, s téves történelmi tanulságokat dédelgetnek. Ez a véleménye Willem Buiternek, a Citigroup holland vezető közgazdászának. Ahhoz a vitához szólt hozzá, amely mind hevesebben bontakozik ki arról, vajon Japán és az eurózóna gyenge teljesítménye miatt ne szórjanak-e pénzt helikopterről a nép közé a fogyasztás serkentésére. Az ötlet teljesen abszurd, ám a pénzügyi válság 2009-es mélypontja óta a jegybankok az addig csak az elméletekben latolgatott eszközöket sorra vetik be. Azaz, miért is ne adhatnának az eurózóna minden egyes állampolgárának mondjuk ezer eurót a gazdaság élénkítése reményében.
Elsősorban azért nem, mert a németek hallani sem akarnak róla. Mint Otmar Issing, az Európai Központi Bank (EKB) korábbi vezető közgazdásza kifejtette: nem a németek élnek történelmi tévedésben, hanem a helikopteres adakozás kiagyalóját, Milton Friedmant értik félre a pénzeső pártolói, hiszen a Nobel-díjas közgazdász az 1969-ben publikált művében (The Optimum Quantity of Money) pusztán azt mutatta be, hogyan hat a pénzmennyiség hirtelen megváltozása az inflációra anélkül, hogy a gazdaság kibocsátási képessége javulna.
Vagyis visszakanyarodtunk persze az inflációs félelemhez, már ami a németeket illeti. Nagyon halkan azért Hans-Helmut Kotz, a Goethe Egyetem tanára megkérdőjelezi a merev berlini ragaszkodást a nullás költségvetéshez, amikor az államnak még fizetnek is a befektetők, ha hitelt adhatnak, például az egyre romló infrastruktúra halaszthatatlannak látszó korszerűsítésére, ami az elégtelen keresletet is serkentené. Németország tehát azzal tenné a legjobbat az eurózónának, ha kihasználná létező fiskális mozgásterét. De mind a valutaövezeti tagállamok, mind a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kérései süket fülekre találnak.
Ám már maga a tény, hogy kavarog a vita a helikopterpénzről, jól jelzi, milyen helyzetbe jutott a világgazdaság, s benne elsősorban az eurózóna, illetve Japán. Az Egyesült Államok hamarabb és hatékonyabban avatkozott be a fiskális és a monetáris ösztönzés, valamint a bankszektor rendezése révén. A jegybank (Fed) a törvényi szabályozás miatt nem is küldhetne szép összegről szóló csekket közvetlenül a polgároknak. Az eurózónában viszont nem ilyen egyértelmű a helyzet. Willem Buiter szerint a központi bank nem hozhat olyan fiskális döntést, amelyre csak a parlament jogosult. Ebben viszont nem olyan biztos Adair Turner, a brit pénzügyi felügyelet korábbi vezetője, akinek az a véleménye, hogy az uniós alapszerződés nem tiltja, hogy közvetlenül az embereknek adjanak pénzt. Más kérdés, hogy egy ilyen új jegybanki eszköz létrehozását a többség nem szavazná meg. Az Új Közgazdasági Gondolkodás intézetének főmunkatársaként a monetáris finanszírozásról az IMF számára készített elemzésében Turner ezt az egész témakört politikai ügyként kezeli. Amióta a jegybankok független intézmények, nem finanszírozhatják közvetlenül az államot. Ha a helikopteres pénzszórás gondolata komolyan teret nyerne, megállíthatatlan, vészes folyamat indulna meg, a kormányok költekező kedve nem ismerne határokat. Az eurózóna tagországai ráadásul nem is bíznak egymásban.
Ez is oka annak, hogy a tehetős tagállamok fiskális támogatása nélkül az EKB mindenre elszántan próbálja védelmezni az eurót, a mennyiségi lazítástól az előretekintő útmutatáson át eljutott a negatív kamatig. Késve indult, de messzebb ment el, mint a Fed. Inkább immár Japánt követi. S ki tudja, hol áll meg. Ám a pénzeső-teória elterelheti a figyelmet arról az összefüggésről, amiről Olivier Blanchard, az IMF volt vezető közgazdásza, a harvardi Carmen Reinhard és a brüsszeli Bruegel agytröszt igazgatója, Guntram Wolff is ír, miszerint az 1800-as évek közepéig visszamenően a pénzügyi válságok tanulsága az, hogy a kibontakozás sajnálatosan fájdalmas és hosszú folyamat. A 2008 előtti termelékenységi kiugrás egyszeri jelenség volt. Az alacsony növekedés és alacsony kamat új korszakában újra kell gondolni, mi is tekinthető normális fiskális és monetáris politikának. Helikopterek röptetése helyett például a megemelkedett adósságokat kellene átütemezni és a jelenlegi szabályrendszernél ésszerűbb alapokra felépíteni az eurózóna fiskális unióját.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.