Jelképpé vált a felcsúti kisvasút. A pazarlás, az értelmetlen pénzszórás szimbóluma lett, s talán egy európai vizsgálat után a csalárd forrásfelhasználás is kiderülhet. Merthogy a közösségi támogatásért cserébe napi legalább 2500 utas volt az ígéret, ehelyett az első hónap adatai szerint naponta körülbelül harmincan utaznak rajta. Pedig turistaattrakciónak szánták ezt a beruházást. A legújabb magyarázatokban elhangzik, hogy nem szabad csak önmagában vizsgálni ezt a beruházást, a térségben megvalósuló fejlesztések egészének kell a célnak megfelelni, azaz munkahelyeket és bevételt generálni. Ám megjósolható: nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy hasznos volt 2 millió eurónyi EU-s ingyenforrást ide áramoltatni.
Az európai uniós források hasznosságáról ettől függetlenül is fellángoltak a viták. Nemrégiben a Millennium Intézet konferenciáján szakértők vitatkoztak arról, milyen hatással jár az országba zúduló hatalmas pénztömeg. A konklúzió szerint a vissza nem térítendő források gyengítik a hatékonyságot, felerősítik a cégek gyengeségét, s torzítják a piacot. Tehát összességében inkább rontják a versenyképességet, mintsem javítanák azt. Ha egy faluban például két pékség van, s az egyik támogatást kap, azzal a másik tönkremehet, miközben korábban, saját erőből, saját teljesítmény alapján esetleg ő volt a jobb. A bőségesen rendelkezésre álló ingyenpénz pazarlóvá tesz, nem késztet hatékony gazdálkodásra, így igazán akkor látszik, milyen is egy vállalat valójában, amikor már nincs ajándékforrás. Könnyen kiderülhet: a bajok forrása korábban sem a tőkehiány, hanem a gyenge gazdálkodás, vagy éppen a menedzsmentképességek hiánya volt.
Ráadásul az európai pénzcsaphoz gyakran nem a rászorulók, a potenciálisan jól teljesítők kerülnek közel, hanem a politikai szimpatizánsok meg a haverok. „Ez oda vezet, hogy aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában” – írta Zsiday Viktor, a Plotinus igazgatótanácsának elnöke egy blogbejegyzésében.
Ha az ingyenpénz ennyire ártalmas, akkor vajon miért adja az Európai Unió? Vagy ha már adja, miért nem nézi meg jobban, mire fordítják a kedvezményezett országok? A szándék világos: az újonnan csatlakozó tagok felzárkózását kívánják gyorsítani a fejlettebb tagok által befizetett pénzekből. Végül is volt már erre egy viszonylagosan jól sikerült példa: 1947-ben az amerikai Marshall-terv Nyugat-Európa gazdasági újjáépítését segítette elő. A segélydollárokkal könnyebb volt megvalósítani a szükséges reformokat, így elkerülhetők voltak a kedvezőtlen társadalmi hatások. A külső forrással kiépült az intézményrendszer, erősödött a piac, felerősödött a növekedés, s a jobb élet alapjai is megteremtődtek.
Ami egyszer sikerült, miért ne sikerülne másodszorra is? – lehetett a jelszó. A segítséget az EU nettó befizetői sem bánták, hiszen ők a Marshall-segélyből részesedtek, a mostani felzárkózóknak meg ők adnak. A helyzet azonban most bonyolultabb: nem egy háború pusztításait kell helyreállítani, hanem „csak” a jó negyvenéves szocializmus nyomait eltüntetni. Elvileg kisebb a kár, látványosabb lehet az eredmény.
Nem így történt. Bonyolultabbak a társadalmi viszonyok. Az ingyenpénz visszaélésre is csábít, s feléledtek a szocializmusban kialakult reflexek is: nemcsak nagyobb teljesítmény ígéretével lehet forráshoz jutni, hanem igazodással is. Sokszor nem a piaci követelmények számítanak, hanem hogy mire lehet pályázni. S ha ez az igazodás sem megy, akkor még bevethetők a politikai kapcsolatok is… Egyik rosszabb, mint a másik.
Persze minden ingyenpénznél megjelennek az élősködők, az érdemtelen haszonélvezők is. A kérdés az, milyen arányban érvényesülnek. Az adott rendszerben megvannak-e az eredeti célokhoz – a növekedés megalapozásához szükséges versenyképesség erősítése – visszatérítő mechanizmusok, a stabil intézményrendszer? Ha igen, akkor nem olyan nagy a baj. Ellenkező esetben viszont igen. 2020-ig még bőségesen lesz ingyenforrás, annak előnyeivel és hátrányaival is, ám utána eljön az igazság pillanata. Rossz lesz megélni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.