A szándék jó, az eredmény kétséges

Jelképpé vált a felcsúti kisvasút. A pazarlás, az értelmetlen pénzszórás szimbóluma lett, s talán egy európai vizsgálat után a csalárd forrásfelhasználás is kiderülhet. Merthogy a közösségi támogatásért cserébe napi legalább 2500 utas volt az ígéret, ehelyett az első hónap adatai szerint naponta körülbelül harmincan utaznak rajta. Pedig turistaattrakciónak szánták ezt a beruházást. A legújabb magyarázatokban elhangzik, hogy nem szabad csak önmagában vizsgálni ezt a beruházást, a térségben megvalósuló fejlesztések egészének kell a célnak megfelelni, azaz munkahelyeket és bevételt generálni. Ám megjósolható: nagyon nehéz lesz bizonyítani, hogy hasznos volt 2 millió eurónyi EU-s ingyenforrást ide áramoltatni.

Az európai uniós források hasznosságáról ettől függetlenül is fellángoltak a viták. Nemrégiben a Millennium Intézet konferenciáján szakértők vitatkoztak arról, milyen hatással jár az országba zúduló hatalmas pénztömeg. A konklúzió szerint a vissza nem térítendő források gyengítik a hatékonyságot, felerősítik a cégek gyengeségét, s torzítják a piacot. Tehát összességében inkább rontják a versenyképességet, mintsem javítanák azt. Ha egy faluban például két pékség van, s az egyik támogatást kap, azzal a másik tönkremehet, miközben korábban, saját erőből, saját teljesítmény alapján esetleg ő volt a jobb. A bőségesen rendelkezésre álló ingyenpénz pazarlóvá tesz, nem késztet hatékony gazdálkodásra, így igazán akkor látszik, milyen is egy vállalat valójában, amikor már nincs ajándékforrás. Könnyen kiderülhet: a bajok forrása korábban sem a tőkehiány, hanem a gyenge gazdálkodás, vagy éppen a menedzsmentképességek hiánya volt.

Ráadásul az európai pénzcsaphoz gyakran nem a rászorulók, a potenciálisan jól teljesítők kerülnek közel, hanem a politikai szimpatizánsok meg a haverok. „Ez oda vezet, hogy aki ehhez a zsírosbödönhöz közelebb tud férkőzni, az behozhatatlan előnyre tesz szert a többi gazdasági szereplővel szemben, nagy vagyonokat halmoz fel, és érdekeltté válik egy jóval kevésbé demokratikus, oligarchisztikus rendszer fenntartásában” – írta Zsiday Viktor, a Plotinus igazgatótanácsának elnöke egy blogbejegyzésében.
Ha az ingyenpénz ennyire ártalmas, akkor vajon miért adja az Európai Unió? Vagy ha már adja, miért nem nézi meg jobban, mire fordítják a kedvezményezett országok? A szándék világos: az újonnan csatlakozó tagok felzárkózását kívánják gyorsítani a fejlettebb tagok által befizetett pénzekből. Végül is volt már erre egy viszonylagosan jól sikerült példa: 1947-ben az amerikai Marshall-terv Nyugat-Európa gazdasági újjáépítését segítette elő. A segélydollárokkal könnyebb volt megvalósítani a szükséges reformokat, így elkerülhetők voltak a kedvezőtlen társadalmi hatások. A külső forrással kiépült az intézményrendszer, erősödött a piac, felerősödött a növekedés, s a jobb élet alapjai is megteremtődtek.

Ami egyszer sikerült, miért ne sikerülne másodszorra is? – lehetett a jelszó. A segítséget az EU nettó befizetői sem bánták, hiszen ők a Marshall-segélyből részesedtek, a mostani felzárkózóknak meg ők adnak. A helyzet azonban most bonyolultabb: nem egy háború pusztításait kell helyreállítani, hanem „csak” a jó negyvenéves szocializmus nyomait eltüntetni. Elvileg kisebb a kár, látványosabb lehet az eredmény.

Nem így történt. Bonyolultabbak a társadalmi viszonyok. Az ingyenpénz visszaélésre is csábít, s feléledtek a szocializmusban kialakult reflexek is: nemcsak nagyobb teljesítmény ígéretével lehet forráshoz jutni, hanem igazodással is. Sokszor nem a piaci követelmények számítanak, hanem hogy mire lehet pályázni. S ha ez az igazodás sem megy, akkor még bevethetők a politikai kapcsolatok is… Egyik rosszabb, mint a másik.

Persze minden ingyenpénznél megjelennek az élősködők, az érdemtelen haszonélvezők is. A kérdés az, milyen arányban érvényesülnek. Az adott rendszerben megvannak-e az eredeti célokhoz – a növekedés megalapozásához szükséges versenyképesség erősítése – visszatérítő mechanizmusok, a stabil intézményrendszer? Ha igen, akkor nem olyan nagy a baj. Ellenkező esetben viszont igen. 2020-ig még bőségesen lesz ingyenforrás, annak előnyeivel és hátrányaival is, ám utána eljön az igazság pillanata. Rossz lesz megélni.