Felvonták a függönyöket a görög adósságdráma újabb felvonása előtt. Az eurózóna pénzügyminiszterei és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) megállapodott Görögországgal, hogy – az IMF követelésének megfelelően – hozzákezdenek az országnak nyújtandó bizonyos mértékű adósságkönnyítéshez, és a 10,3 milliárd euró értékű újabb hitelrészlet folyósításához.
Mostanáig az IMF álláspontja az volt, hogy csak akkor vesz részt a következő görög mentőprogramban, ha a görög adósságot fenntarthatónak tartja. Az IMF legutóbbi elemzése szerint nem ez a helyzet, Németország azonban ragaszkodott ahhoz, hogy a valutaalap is szerepet vállaljon. A legújabb megállapodás értelmében úgy tűnik, Németország szempontja győzedelmeskedett cserébe azért, hogy Berlin beleegyezett az általa ellenzett adósságkönnyítésbe.
Ez a győzelem azonban talán nem ér annyit, mint amennyi áldozatot hoztak érte. Valójában jobb lett volna, ha az IMF-et hagyják kivonulni a mentőprogramból, két okból is. Először is, a görög adósság fenntarthatóságáról szóló IMF-értékelést súlyos összeférhetetlenség ássa alá. Másodsorban, ami még fontosabb, az IMF hitelei túl drágák.
Egy normál mentőcsomagos eljárásában az IMF a bajba jutott ország adósságának fenntarthatóságát pártatlan szereplőként ítéli meg. Ha úgy gondolja, végső hitelezőként lép fel. Ez történt 2010-ben, amikor a magánszektor szereplői ki akartak vonulni Görögországból, és egy rendszerszintű válság képe vetődött fel
Jelenleg azonban Görögországnak csak kevés kötelezettsége van a magánszektorban. Az eurózóna kormányai azok a szereplők, amelyek nagy finanszírozást nyújtanak az országnak. Az IMF részéről pedig jelentős a még fennálló hitelek értéke.
Természetesen, ha Görögország hitelezői elfogadják az adósságelengedést (haircut), akkor az IMF hitelei biztosabbá válnának, ebből adódik az összeférhetetlenség. Valójában az IMF elemzését az adósság fenntarthatóságáról aligha lehet semlegesnek tekinteni, és azt biztosan elutasítanák a magánszektor szereplői. Nem arról van szó, hogy az IMF következtetése szükségszerűen rossz lenne. Valójában a végtelenségig lehetne vitatkozni a görög adósság fenntarthatóságának kérdéséről.
Néhányan úgy vélik, hogy a görög adósság fenntartható, miután Görögországnak kevesebb kamatot kell fizetnie, mint Portugáliának vagy Olaszországnak, amely államokban jóval alacsonyabb az adósság mértéke. Az IMF azonban úgy érvel, hogy az alacsony kamatok ellenére Görögország refinanszírozási igénye valamikor a jövőben, talán úgy 15 év múlva meg fogja haladni a GDP 15 százalékát. Amit azonban az IMF nem hangsúlyozott, hogy ha ez bekövetkezik, akkor annak fő oka maga a valutaalap, vagy még precízebben szólva: az általa nyújtott hitelek magas költsége.
Az IMF jóval magasabb mértékű (akár 3,9 százalékos) kamatot számol fel, mint az európai országok (amelyek átlagban valamivel magasabb, mint egyszázalékos kamatot alkalmaznak), jórészt azért, mert az IMF a saját költségeire akár 300 bázisponttal magasabb díjat számol fel, miközben az európai hitelezők esetében ennek mértéke kevesebb mint 50 bázispont. Továbbá az IMF hiteleit átlagosan öt-hét év alatt kell visszafizetni, míg az európai hiteleknél ez akár ötven év is lehet.
Az IMF azt feltételezi, hogy hiteleit a magánszektor még magasabb mértékű (6 százalék feletti) kamattal terhelt kölcsönei válthatják ki. Ez pedig lavinát indítana el, miután eléggé valószínűtlen, hogy a görög GDP növekedésének mértéke belátható időn belül elér egy ilyen szintet.
A jó hír az, hogy van egy egyszerű módja annak, hogy elkerüljük ezt a szcenáriót: az IMF drága rövid távú hiteleit olcsó, hosszú távú európai hitelekkel kell felváltani. Ezzel a görög adósság fenntarthatóvá válhatna, még az IMF standardjai szerint is. Természetesen ez több hitelt tenne szükségessé az Európa Stabilitási Mechanizmus (ESM), az eurózóna mentőalapja részéről.
Hatalmas összegeket spórolhatna meg ezzel Görögország. Ha figyelembe vesszük, hogy az IMF görög hitelei esetében az átlagos díj mértéke mintegy 250 bázispont, és az IMF részéről több mint 14 milliárd euró értékű hitel áll fenn, akkor azt mondhatjuk, hogy az IMF hatalmas profitot termel ki Görögországból. Ennek értéke 2013 óta évente több mint 800 millió euró, ami megközelíti az IMF éves működési költségeit. Az IMF értékes globális intézmény, a működési költségét azonban nem főként a görög adófizetők pénzéből (illetve az eurózóna adófizetőinek előfinanszírozásából) kellene fedezni. Az IMF elküldésével Görögország több milliárd eurót takaríthatna meg a következő tíz évben, és ezzel arányosan csökkenne az európai hitelezőkkel szemben fennálló kockázat is.
Emellett a kérdésnek van egy szélesebb aspektusa is. Nem Görögország az egyetlen ország, amely az IMF-hitelek magas költségétől szenved. Ha Írország és Portugália meglévő IMF-hiteleit – amelyeknek az összege 23 milliárd eurót tesz ki – az ESM forrásaival váltanák ki, akkor az eurózóna adófizetői évente több százmilliárd eurót takarítanának meg.
Az IMF részvétele a görög, az ír és a portugál mentőprogramokban eddig közel 9 milliárd euró többletköltséget okozott ezen három ország adófizetőinek. Bár ezt már nem lehet visszacsinálni, a hibát azonban ki lehet javítani. Ha erre most gyorsan sor kerülne, akkor mintegy 4 milliárd eurót még mindig meg lehetne spórolni.
Néhány évvel ezelőtt az európai intézmények talán még nem rendelkeztek azzal a szakismerettel, amely egy kiigazítási program IMF irányítása nélküli levezényléséhez szükséges. Ez azonban most már nem igaz. Semmi sem szól amellett, hogy az IMF-re még most is szükség lenne. Többmilliárdnyi érv hozható fel valójában az IMF hazaküldése mellett.
Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.