Akad itt némi hitelességi aggály. A befektetők mind kevésbé hiszik, hogy az amerikai – vagy az európai és a japán – jegybank valóban eléri inflációs célját, s mind nehezebb üzleti döntéseket alapozni a rendre tévesnek bizonyuló előrejelzésekre, útmutatásokra. Az utóbbi néhány hét eseményei ezt jól alátámasztják. Május végén az amerikai központi bank (Fed) vezetői még közelgő kamatemelésről beszéltek, ám néhány nappal később, a gyenge májusi foglalkoztatási jelentés megjelenése után már megint halasztják a döntést. Minden az adatoktól függ, még nem látjuk elég tisztán a folyamatokat, mondják tétován. Hányszor hallottuk ezt az érvelést 2009 óta. Ám az oka ennek a tétovaságnak az – mint elemzésében John Plender rámutat a Financial Timesban –, hogy vajmi keveset tudunk arról, miként is működik a világgazdaság a pénzügyi válság kirobbanása óta.
Érzékeljük persze, hogy az Egyesült Államok hamarabb kikeveredett a krízisből, mint Európa és Japán, ám a három nagy térség mégsem képes elszakadni egymástól, legalábbis a jegybankok szemszögéből. Mihelyt Washingtonban megpendítik a monetáris szigorítás eshetőségét, miközben Európában és Japánban gőzerővel lazítják a feltételeket, a dollár azonnal erősödni kezd, s a kamatemelés egy időre lekerül a napirendről.
A Fed – és talán a többi jegybank is – hajlik rá, hogy elfogadja, amit Plender állít, s nem tesz úgy, mintha tökéletesen átlátná és értené a globális folyamatokat. Sőt minapi, philadelphiai beszédében Janet Yellen amerikai jegybankelnök a mondandója középpontjába éppen a bizonytalanságot helyezte. Vajon meddig diktálhat nagyobb tempót magának az amerikai gazdaság, ha szinte mindenütt másutt a lassú növekedés a jellemző? Vajon mennyi idő alatt tér vissza az infláció üteme a kívánt kétszázalékos cél közelébe? Vajon mi a következménye annak, hogy a termelékenység, amelytől az életszínvonal alakulása, s végső soron a társadalmi béke függ, nagyon alacsony szintre süllyedt? Rendkívül nehéz kérdések ezek – jegyezte meg –, és nincsenek egyértelmű válaszok. Az előrejelzések pedig éppen ezért szükségképpen tévedhetnek. A termelékenység korábbi, látványos megugrása egyesek szerint egyszeri jelenség volt. Az információs technológiai forradalom a kilencvenes évek elejétől másfél évtizeden át drámaian meglökte a termelékenységet, a termést azonban már learattuk. Mások szerint a megújulási hullám még csak most jön a mesterséges intelligencia, a személyre szabott gyógyászat és a robotizáció formájában. Lehetséges azonban, mondta Yellen, hogy a válság okozta bizonytalanság veszi el a kedvet a beruházásoktól, a kutatás-fejlesztéstől.
A kérdéseket csak szaporította Lael Brainard, a kormányzótanács tagja, aki ugyancsak néhány nappal ezelőtt elhangzott beszédében felvetette: valamilyen okból a források nem kerülnek át a legkevésbé termelékeny cégekből a leginkább termelékenyekbe. De lehet, hogy az innováció bevezetése és tényleges termelési hasznosulása között a vártnál hosszabb idő telik el. Tény viszont, hogy 2009 óta az amerikai termelékenység évente fél százalékkal javult, szemben a megelőző ötven év 2,25 százalékával, s hasonló jelenséget figyelnek meg Nagy-Britanniában, vagy éppen Magyarországon is, a pangó életszínvonal veszélye miatt megjósolhatatlan következményekkel.
Erre hívja fel a figyelmet az OECD csütörtökön publikált tanulmánya is. A potenciális kibocsátás üteme 1953-tól 2003-ig 3–4,5 százalék között ingadozott az Egyesült Államokban, de Brainard szerint a válság óta 1,25 százalékra apadt az iram. Még nyomasztóbb adatokat citál írásában Narayana Kocherlakota volt minneapolisi Fed-elnök és rochesteri egyetemi professzor: az amerikai GDP 2015 végén 8-9 százalékkal volt alacsonyabb, mint ahogy 2009-ben előre megbecsülte a Kongresszusi Költségvetési Hivatal, illetve a jegybank. Az ok: a romló termelékenység. S a szerző bizonyítja: olcsó a munka és a tőke, ám mindkettő kihasználatlanul hever, ezért adókedvezményekkel és további jegybanki ösztönzéssel, alacsony kamattal serkenteni kell a beruházásokat.
Utal erre áttételesen Yellen és Brainard is. A következtetés pedig az lehet: ha a nagy, fejlett térségek nem hangolódnak össze, ha túl sok a megtakarítás és kevés a beruházás, akkor még nagyon-nagyon sokáig a gazdasági (és politikai) bizonytalanság korában élhetünk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.