Varufakisz: Az EKB illuzórikus függetlensége

Az Európai Központi Bank (EKB) egy alapvetően független banknak számít abban az értelemben, hogy nincs mögötte egy kormány, illetve kifejezetten tiltott számára, hogy bármely kormány mögé álljon. Ennek ellenére az EKB a legkevésbé független banknak tekinthető a fejlett világban. A fő problémát a csődbe jutott tagállamok megmentésére vonatkozó tilalom jelenti. Miután a kereskedelmi bankok lényeges forrásai az egyes tagállami kormányzatok finanszírozásának, az EKB nem nyújthat likviditást a csődbe jutott országok bankjainak. Ez azt jelenti, hogy az EKB-t olyan szabályok mentén hozták létre, amelyek nem teszik lehetővé, hogy végső hitelező legyen.

Ennek a berendezkedésnek az Achilles-sarka az, hogy nem létezik fizetésképtelenségi eljárás az eurózóna tagállamai számára. Amikor például Görögország 2010-ben fizetésképtelenné vált, a német és francia kormányok megtagadták azt a jogot az athéni kabinettől, hogy csődöt jelentsen be a német és francia bankok kezén lévő görög adósságra vonatkozóan. Az első görög mentőcsomagot arra használták, hogy a francia és a német bankokat ne érje kár. Ezzel azonban mélyítették Görögország fizetésképtelenségét. 2010 óta a görög kormány hitelek sorozatát vette fel annak érdekében, hogy a fizetőképesség látszatát fenntartsa. Egy igazán független EKB-nak, amely kitart a saját szabályai mellett, vissza kellett volna utasítania a görög állam által garantált adósságok biztosítékként való elfogadását.

Természetesen egy ilyen elutasítás a görög bankok bezárását jelenti, és azonnal Görögország eurózónából való kieséséhez vezetne, mivel a kormányzat arra lenne kényszerítve, hogy saját maga biztosítsa a szükséges likviditást. Az egyetlen alternatíva az lenne, ha egy ésszerű adósságátstrukturálással vetnének véget Görögország fizetésképtelenségének. Sajnos az európai politikai establishment – amely nem hajlandó elfogadni egyik opciót sem – azt választotta, hogy tovább fokozza Görögország fizetésképtelenségét, ami azt a látszatot kelti, hogy újabb hitelekkel kezelni lehet a problémát.

Az EKB folyamatos beletörődése a Görögország hitelezői által kért „extend-and-pretend” mechanizmusba (a hitelek meghosszabbításáról tárgyalnak, mintha az adós minden gond nélkül tudna törleszteni – a szerk.), lerombolta az EKB azon kinyilatkoztatásait, hogy az intézmény független lenne. Annak érdekében, hogy a görög bankok működhessenek, és hogy el tudja fogadni a görög állam által garantált biztosítékokat, az EKB kénytelen volt a görög adósság esetében kivételt tenni a saját szabályai vonatkozásában. Annak érdekében, hogy Görögország nyakán továbbra is szorosan lehessen tartani a hurkot, Németország ragaszkodik ahhoz, hogy ez a kivételes eljárás az ő jóváhagyásától, vagyis attól függjön, hogy az Eurogroup megerősíti-e azt, hogy „Görögország költségvetési konszolidációja és reformprogramja megfelelően halad előre”. Valójában tehát a politikusok mondják meg az EKB számára, hogy az eurójegybank egy teljes bankrendszer felé mikor szüntesse meg a likviditás biztosítását.

Az EKB ezen helyzetének illusztrálása érdekében érdemes visszatekinteni arra, hogy a hitelező tagországok miként kezelték a 2015 januárjában megválasztott görög kormányt. 2014 decemberére egyértelművé vált, hogy az előző kormány a végét járja, és a baloldali Sziriza jut hatalomra. A görög központi bank elnöke „megjósolta”, hogy a piacokon likviditási hiány lép majd fel, ezzel arra utalva, hogy a Sziriza győzelme nem tenné biztonságossá a bankrendszert. Ez egy teljesen ostoba kijelentés, ha nem vennénk azt figyelembe, hogy bankpánikot indított el.

Mire a Sziriza választási győzelmét követően pénzügyminiszter lettem, februárban már teljes erővel tombolt a bankpánik, és a tőzsdeindexek hatalmasat estek. Ennek oka természetesen az volt, hogy Németország akarta megadni a zöld jelzést az EKB számára, hogy az továbbra is fenntarthassa a szabályoktól való eltérést a görög biztosítékok elfogadása terén. A helyzet stabilizálása érdekében Londonba repültem, hogy tudassam az ottani bankárokkal: a kormány mind a reformokat, mind az adósságátstrukturálást céljának tekinti. Másnap reggel a tőzsdeindex 13 százalékkal emelkedett, és a bankpánik is abbamaradt.

Éppen ezen a napon az EKB Németország nyomására eltörölte a szabálytól való eltérés egy lényeges elemét, amivel elvágta a görög bankokat az EKB-tól, és így azok a görög központi bank drágább finanszírozási formái felé fordultak. Erre a bankpánik újult erővel tört ki, amely révén 45 milliárd euró értékű betétet vontak ki a bankrendszerből a következő néhány hónap alatt. Mindeközben Németország és más hitelezők elkezdtek nyomást gyakorolni Görögországra, hogy az EKB döntésének visszaváltoztatásáért cserébe új megszorításokba egyezzen bele.

Öt hónapon át, ahogy az EKB által kivetett hurok szorosabbá vált, ellenálltunk Németország és az IMF azon követeléseinek, amely további megszorításokra irányult. Végül, a görög bankok finanszírozásának 2015 júniusi teljes leállítása a bankok bezárását okozta. Erre azután került sor, hogy a hitelezők a kormányunk megosztására irányuló végső nyomásgyakorlást is megtették, és a kormányfőt a kapitulálásra próbálták rákényszeríteni. Ez utóbbit végül elérték, a miniszterelnök elfogadta a 85 milliárd eurós új – extend-and-pretend jellegű – hitelt. 

Az eurózóna jelenlegi felépítése lehetetlenné teszi, hogy az EKB független legyen. Még rosszabb, hogy a függetlenség látszata fügefalevélként szolgál azon intervenciói számára, amelyek nemcsak politikailag vezéreltek, hanem teljességgel szembemennek a liberális demokrácia alapelveivel.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org