A Brexit hatása a közbeszerzésre

Természetesen minden uniós témának találni közbeszerzési vonzatát, így a Brexitnek is. A következményeknek azonban az egységes piacra is kihatásuk lehet. Néhány hónapja léptek hatályba az új európai közbeszerzési irányelvek, melyek elsősorban egy egységesebb európai közbeszerzési piac megteremtését tűzték ki célul. A módosítások fő iránya, hogy könnyebb legyen az ajánlattétel, egységesek lehessenek az eljárást megindító felhívások, dokumentációtartalmak, ugyanakkor kreatívabbá váljanak az értékelési szempontok. Ne csak az ár döntsön, de sokkal zöldebb, szociálisan érzékenyebb legyen a közpénzköltés. A központosítás az úgynevezett dinamikus beszerzési rendszerek keretében történik úgy, hogy az egyes tagállamok összehasonlítható módon, egységesen teljesítsék jelentési kötelezettségüket Brüsszelnek.

A Brexittel a brit közbeszerzés-egységesítési törekvéseknek részben végük. A brit közbeszerzési gyakorlat – hasonlóan a franciához – szívesen részesítette előnyben saját ajánlattevőit, cégeit: a skót ajánlatkérőnek a skót, az írnek az ír felé hajlott az érdeklődése, de a statisztikai adatok alapján ez nem volt feltűnően eltérő.

Az európai nyomás azonban a határon átnyúló kapcsolatok erősítése és ennek keretében minél hasonlóbb és egyszerűbb adminisztráció megteremtése irányába hatott. Mindez úgy történik, hogy a szabályozásban részt vevők, tagállami szakértők összeülnek, és „brainstorming” keretében ötleteket, javaslatokat fogalmaznak meg, illetve természetesen mindenki otthon, a saját lehetőségeihez és igényeihez mérten igyekszik modernizálni saját piacát.

Ehhez azonban az kell, hogy az aktív brüsszeli kapcsolatok fennmaradjanak, a megbeszéléseken a brit kollégák is elmondhassák a véleményüket. Magam két munkacsoportban dolgozom, mindkettőben nagyon fontos az ír, illetve angol kolléga szerepe. Én is az ír kollégát szoktam megkérni, hogy a munkacsoport angol nyelvű anyagát még egyszer nézze meg, mielőtt véglegesítjük. Nélkülük nemcsak az anyanyelvi angol szereplő esik ki, de elvész a lehetőség, hogy a brit kollégák is hozzáadják véleményüket a közös európai politikákhoz, és ami fontosabb, ők is ugyanazt és ugyanúgy csinálják otthon, mint minden más EU-tag állam.

Ha tehát minden EU-s közbeszerzési eljárásban azonos online szolgáltatást használunk, azonos európai uniós bírósági döntéseket veszünk alapul, és hasonló központosított rendszereket alakítunk ki, a vitákból várhatóan hosszabb távon kimaradó britek azonban valószínűleg saját irányt fognak választani, ami még belterjesebbé teszi saját piacukat. És ami fontosabb: kevesebb lehetőséget ad a brit cégeknek, hogy máshol képesek legyenek közbeszerzésben nyerni. Nem mintha ne lehetne tagállami szakértőket megfizetni az ajánlattétel elősegítésére, hanem maga a tény, hogy ők kilógnak a sorból, eltérő szabályozási környezetet szoktak meg, elegendő ahhoz, hogy az ajánlattevők beárazzák a nehézkesebb ajánlattételt. És minden, ami belterjesebb, közvetlen módon kevesebb versenyt, magasabb árakat eredményez. Hogy a közbeszerzés sem hatékony? Ez ténykérdés, hiszen önmagában egy szabályrendszer nem képes hatékonyságot teremteni, de ha ez a szabályrendszer eltérő lesz az európaitól, akkor már közvetlen hatása lesz mind a brit ajánlattevőkre, mind a brit ajánlatkérőkre.
Érdemes tehát figyelni, mennyire erős brit barátaink elszakadás iránti kedve az egyes szakpolitikák szintjén vagy a nagypolitika alatti szinten – saját érdekükben – mégis inkább igyekeznek majd az EU által követett mintákkal azonosulni. Nem utolsósorban a brit vállalatok európai versenyképességének megóvása érdekében, amelynek egyik fő terepe az európai közbeszerzésekben való részvétel.