Reformunió

A brit kilépés sokkhatására reformkényszerbe került Szlovákia, amely a második fél évben az Európai Unió soros elnökségét adja. Az ország eddig az erős közös intézmények mellett tett hitet, ám most változtatna a hatalmi súlypontokon. A kormányközi alkudozások eredményeként, vagyis az Európai Tanácsban születő megállapodásokat tekintené elsődlegesen demokratikusnak, s visszavenne az Európai Bizottság hatásköreiből. Igaz, emellett kommunikációs kampányt is indítana, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, hogyan működik és miért jó az EU.

E két törekvés részben persze kioltja egymást, hiszen a magyar kormány által is sokat szapult Brüsszel, vagyis a bizottság addig nyújtózkodhat, ameddig a tagországok választott vezetői által reá helyezett takaró ér. De érthető is ez a pozsonyi buzgólkodás, mert most a legkevésbé sem euroszkeptikus, hanem a reformkezdeményezéseket meglódító elnökségre van szüksége az Európai Uniónak.

A francia szélsőjobb, az euroszkeptikus holland Geert Wilders, a cseh államfő és egyes magyar kormányzati politikusok is hátat fordítanának az uniónak, mintha az új tagok esetében a gazdaság növekedését nem a gazdagabb uniós polgárok adóiból finanszírozta volna – éppen Brüsszel.

A szlovák elnökség programhirdetését megelőzően a francia középpártok tekintélyes politikusai már kiálltak egy olyan európai átfogó népszavazás ötlete mellett, amely nem a kilépés vagy a maradás kérdését firtatná, hanem az uniós reform gondolatát vetné fel, akár az alapszerződés módosításával. Így fognák ki a szelet az EU-ból kiábrándult politikusok hálójából. A német kormány azonban nem támogatná az alapszerződés módosítását, mert a tagországonkénti ratifikáció elhúzódhat, s esetleg terméketlen vita bontakozna ki az egyébként szükséges változásokról. Ez is előrevetíti, hogy a reform nem ígérkezik sétagaloppnak.

A reform gondolata azonban nem új. Nem a Brexit szülte, hanem inkább a pénzügyi és adósságválság, amely a felszínre hozott számos problémát: például a működés, a döntéshozatal nehézkességét vagy az eurózóna szabályozásának bonyolultságát. Amíg 1957 után csak a hat alapító egyezkedett, egyszerűbb volt egyetértésre jutni, ám ahogy bővült a létszám, annál vontatottabbá vált az ügymenet. Az eltérő szavazati arányok miatt pedig folytonosan szövetségeseket keresnek a kisebb tagállamok, hogy érdekeiket jobban érvényesíteni tudják.

De nem helytálló az a felvetés, hogy a Brexit nyomán senkinek semmi ötlete sincs, hogy mit kéne tenni. Inkább az a bökkenő, hogy túl sok elképzelés kering. Csak példaként érdemes felidézni, hogy David Owen volt szociáldemokrata brit külügyminiszter – aki most a kilépést támogatta – már vagy hat évvel ezelőtt arról értekezett a The Spectatorban, hogy egyre szorosabbra zár egy erős mag, az eurózóna tehetős része, a tanácsból második kamarát, a bizottságból kormányt faragnak, a bizottság és a tanács elnökét közvetlenül választanák. Azt javasolta már akkor, hogy a britek ebből maradjanak ki.

Ha alaposan átrágjuk magunkat az öt uniós intézmény – a tanács, a bizottság, az eurózóna, a parlament és a központi bank – elnökeinek éppen egyéves javaslatán, azt látjuk, hogy az valóban a monetáris unió megerősítését vizionálja. A politikai unió kialakítását, a pénzügyek közös irányítását, a közös betétbiztosítási rendszer létrehozását s a jóval demokratikusabb berendezkedést, például a nemzeti parlamenteknek a lisszaboni szerződés által is lehetővé tevő nagyobb beleszólását szeretné elérni. Három szakaszban, 2025-ig.

Ha Magyarország marad az EU-ban, akkor csatlakoznia kell a valutaövezethez s ehhez a vázolt folyamathoz is. Elég furcsa tehát, hogy miközben kormányzati megszólalások kételyeket ébresztenek a tagsággal kapcsolatban, az öt elnök jelentésének egyes elemeit új, saját ötletükként vezetik elő. Kétségtelen, hogy a közös határvédelmi vagy menekültügyi politika megújítása, a szabad belső mozgás fenntartása új kihívás. Ám számos agytröszt is kidolgozott reformjavaslatokat. Csak példaként: a munkanélküli-segélyezés közös politikává emelése enyhítené a szabad munkavállalást övező aggodalmakat.

Biztató, de ennél egyelőre nem több, hogy kormányközi alapon szeptemberben Pozsonyban már csúcstalálkozót is rendeznek, hogy egyszerűsítő és népszerűsítő reformokkal kíséreljék meg betömni a válság és a Brexit okozta egyre táguló repedéseket.