A brit kilépés sokkhatására reformkényszerbe került Szlovákia, amely a második fél évben az Európai Unió soros elnökségét adja. Az ország eddig az erős közös intézmények mellett tett hitet, ám most változtatna a hatalmi súlypontokon. A kormányközi alkudozások eredményeként, vagyis az Európai Tanácsban születő megállapodásokat tekintené elsődlegesen demokratikusnak, s visszavenne az Európai Bizottság hatásköreiből. Igaz, emellett kommunikációs kampányt is indítana, hogy az uniós polgárok jobban megértsék, hogyan működik és miért jó az EU.
E két törekvés részben persze kioltja egymást, hiszen a magyar kormány által is sokat szapult Brüsszel, vagyis a bizottság addig nyújtózkodhat, ameddig a tagországok választott vezetői által reá helyezett takaró ér. De érthető is ez a pozsonyi buzgólkodás, mert most a legkevésbé sem euroszkeptikus, hanem a reformkezdeményezéseket meglódító elnökségre van szüksége az Európai Uniónak.
A francia szélsőjobb, az euroszkeptikus holland Geert Wilders, a cseh államfő és egyes magyar kormányzati politikusok is hátat fordítanának az uniónak, mintha az új tagok esetében a gazdaság növekedését nem a gazdagabb uniós polgárok adóiból finanszírozta volna – éppen Brüsszel.
A szlovák elnökség programhirdetését megelőzően a francia középpártok tekintélyes politikusai már kiálltak egy olyan európai átfogó népszavazás ötlete mellett, amely nem a kilépés vagy a maradás kérdését firtatná, hanem az uniós reform gondolatát vetné fel, akár az alapszerződés módosításával. Így fognák ki a szelet az EU-ból kiábrándult politikusok hálójából. A német kormány azonban nem támogatná az alapszerződés módosítását, mert a tagországonkénti ratifikáció elhúzódhat, s esetleg terméketlen vita bontakozna ki az egyébként szükséges változásokról. Ez is előrevetíti, hogy a reform nem ígérkezik sétagaloppnak.
A reform gondolata azonban nem új. Nem a Brexit szülte, hanem inkább a pénzügyi és adósságválság, amely a felszínre hozott számos problémát: például a működés, a döntéshozatal nehézkességét vagy az eurózóna szabályozásának bonyolultságát. Amíg 1957 után csak a hat alapító egyezkedett, egyszerűbb volt egyetértésre jutni, ám ahogy bővült a létszám, annál vontatottabbá vált az ügymenet. Az eltérő szavazati arányok miatt pedig folytonosan szövetségeseket keresnek a kisebb tagállamok, hogy érdekeiket jobban érvényesíteni tudják.
De nem helytálló az a felvetés, hogy a Brexit nyomán senkinek semmi ötlete sincs, hogy mit kéne tenni. Inkább az a bökkenő, hogy túl sok elképzelés kering. Csak példaként érdemes felidézni, hogy David Owen volt szociáldemokrata brit külügyminiszter – aki most a kilépést támogatta – már vagy hat évvel ezelőtt arról értekezett a The Spectatorban, hogy egyre szorosabbra zár egy erős mag, az eurózóna tehetős része, a tanácsból második kamarát, a bizottságból kormányt faragnak, a bizottság és a tanács elnökét közvetlenül választanák. Azt javasolta már akkor, hogy a britek ebből maradjanak ki.
Ha alaposan átrágjuk magunkat az öt uniós intézmény – a tanács, a bizottság, az eurózóna, a parlament és a központi bank – elnökeinek éppen egyéves javaslatán, azt látjuk, hogy az valóban a monetáris unió megerősítését vizionálja. A politikai unió kialakítását, a pénzügyek közös irányítását, a közös betétbiztosítási rendszer létrehozását s a jóval demokratikusabb berendezkedést, például a nemzeti parlamenteknek a lisszaboni szerződés által is lehetővé tevő nagyobb beleszólását szeretné elérni. Három szakaszban, 2025-ig.
Ha Magyarország marad az EU-ban, akkor csatlakoznia kell a valutaövezethez s ehhez a vázolt folyamathoz is. Elég furcsa tehát, hogy miközben kormányzati megszólalások kételyeket ébresztenek a tagsággal kapcsolatban, az öt elnök jelentésének egyes elemeit új, saját ötletükként vezetik elő. Kétségtelen, hogy a közös határvédelmi vagy menekültügyi politika megújítása, a szabad belső mozgás fenntartása új kihívás. Ám számos agytröszt is kidolgozott reformjavaslatokat. Csak példaként: a munkanélküli-segélyezés közös politikává emelése enyhítené a szabad munkavállalást övező aggodalmakat.
Biztató, de ennél egyelőre nem több, hogy kormányközi alapon szeptemberben Pozsonyban már csúcstalálkozót is rendeznek, hogy egyszerűsítő és népszerűsítő reformokkal kíséreljék meg betömni a válság és a Brexit okozta egyre táguló repedéseket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.