Társadalmi lemaradás

Nemzetközi összehasonlító indexet gyártani izgalmas kísérletnek, talán jó üzletnek is tűnik. Ezekre szívesen hivatkoznak az elemzők, sőt a befektetők is gyakran használják őket referenciapontként akkor, amikor országok között választanak beruházási vagy éppen pénzpiaci befektetési döntéseik meghozatalakor. A legismertebbek a gazdasági versenyképességet és a demokrácia minőségét mérők. Létezik azonban a globális összehasonlító indexeknek egy harmadik nagy csoportja, amely az állampolgárok jólétének szempontjait vizsgálja. A bruttó hazai termék, a GDP alakulása mögötti társadalmi és környezeti fenntarthatósági tényezőket vizsgáló globális fejlettségi mutatók közül széles körben használják például az ENSZ égisze alatt publikált humán fejlettségi indexet vagy az OECD-nek az életkörülmények minőségét mérő indexét, amelyek a gazdasági és a humán fejlődés tényezőit kombinálják. A gazdasági fejlettségtől független, erős módszertani alapokon álló, ezért tudományos és üzleti szempontból egyaránt megbízható és mértékadónak tekinthető társadalmi fejlettségi index azonban a közelmúltig nem igazán állt a globális közvélemény rendelkezésére. Ezt a hiányt szándékozik pótolni a július elején publikált Társadalmi Haladás Indexe (Social Progress Index), amelyet a washingtoni székhelyű Social Progress Imperative kutatóközpont tett közzé.

A Társadalmi Haladás Indexe három dimenzióban méri az állampolgárok jólétét az egyes országokban. Egyrészt vizsgálja az olyan alapvető emberi szükségletek kielégítését, mint az élelemhez jutás, az alapvető egészségügyi ellátás, az ivóvíz biztosítása és a lakhatás lehetősége. Másrészt számba veszi, hogy a jólétet megalapozó társadalmi tényezők közül – mint a közoktatás, az információs és kommunikációs szolgáltatásokhoz való hozzájutás, vagy a minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájutás – melyiket milyen szinten nyújtják az egyes társadalmak. Végül azt is értékeli, hogy ezek a lehetőségek mennyire állnak rendelkezésre a társadalom valamennyi állampolgára számára. Fontos tényező, hogy léteznek-e például olyan korlátozások, diszkriminatív szabályok, amelyek a személyiségi jogok gyakorlását nem teszik lehetővé a társadalom bizonyos tagjai számára. De releváns elemzési szempont az is, hogy az állampolgárok mennyire tudnak valóban élni a választás szabadságával, mennyire férnek ténylegesen hozzá a felsőfokú oktatáshoz, és mindezzel összefüggésben általában mennyire toleráns és befogadó az adott társadalom.

Amikor ezeket a szempontokat egy indexbe sűrítjük, akkor az eredmények kevés meglepetéssel szolgálnak. Északi országok állnak a Társadalmi Haladás Indexe szerinti világrangsor élén: Finnország, Kanada és Dánia foglalja el a globális ranglétra első három helyét. Összességében Magyarország helye is nagyjából megfelel annak, amit előzetesen sejtenénk: a közel 150 ország között a 35. helyen állunk. Az eredmények részletei azonban több szempontból is elgondolkodtatók.

Ha a magyar értékeket közvetlen szomszédjainkéival vetjük össze, akkor azt látjuk, hogy nemcsak Ausztriától és Szlovéniától, de Szlovákiától és Horvátországtól is elmaradunk társadalmi fejlettségünk kompozit mutatóját tekintve. Különösen a minőségi egészségügyi szolgáltatások terén, illetve a társadalmi befogadás és a tolerancia szempontjából kritikus a magyarországi társadalom állapota, de hazánk valójában az esélyegyenlőség biztosításának valamennyi dimenziójában alulteljesít. Egy újabb összehasonlító nemzetközi vizsgálat hívja fel tehát a figyelmünket arra, hogy Magyarország jövőbeli felzárkózásához a humán dimenziók kitüntetett kezelése elengedhetetlen.