A kínai vállalatok problémái

A kínai gazdaság növekedése lassult az elmúlt években, de az ország teljesítménye még mindig erős: a világgazdaság bővülésének mintegy harmadát biztosítja. Kína azonban súlyos kockázatokkal néz szembe. A hitelezés fenntarthatatlan ütemben bővül, és a vállalati adósságok állománya veszélyes szintre növekedett. Az IMF nemrég megjelent, a kínai gazdaságról szóló éves jelentése szerint a hitelkihelyezés üteme mintegy kétszer olyan gyors, mint a GDP-növekedésé.

A figyelmeztető jelek egyre egyértelműbbek, és a kínai kormányzat is elismeri, hogy problematikus a helyzet. A válság elkerüléséhez azonban reformokat kellene végrehajtani, hogy kezelni lehessen a vállalati adósságok problémájának okait, amelyek közé az állami tulajdonú vállalatok és a helyi kormányzatok esetében alkalmazott laza költségvetési előírások, az adósságok kormányzati garanciái, illetve a pénzügyi szektor túlzott kockázatvállalása tartozik.

A probléma leküzdéséhez a kínai kormánynak Li Ko-csiang miniszterelnök szavai szerint „könyörtelenül le kell döfnie a zombivállalatokat”. E kirostálási folyamattal párhuzamosan a megmenthető cégek átstrukturálására konkrét stratégiát kell alkalmazni, illetve el kell ismerni a hitelezői veszteségeket, rendezni kell a munkavállalók elbocsátásából fakadó költségeket és szociális terheket, valamint nyitásra van szükség a magánszektorban. A kormánynak el kell ismernie: a rövid távú növekedés lassulása elkerülhetetlen.
Különösen fontos az állami vállalatok átalakítása. Közülük sok lényegében lélegeztetőgépen van. Ez a szektor a teljes ipari termelésnek csupán az egyötödét teszi ki, miközben a vállalati hiteleknek mintegy felét szívja fel. Egy komoly átalakítás – beleértve a szigorúbb költségvetési korlátokat, az életképtelen cégek hitelezésének megszüntetését és a vállalatok adósságára adott állami garanciák felszámolását – teret nyit majd a dinamikusabb cégek felemelkedése.

Kína nem az első olyan ország, amely vállalatiadósság-problémákkal néz szembe. Vezetőinek három nagy tanulságot kellene levonniuk más országok példáiból. Először is, a hatóságoknak gyorsan és hatékonyan kell fellépniük, nehogy a jelenlegi vállalatiadósság-probléma rendszerszintű adósságproblémává váljon a jövőben. Másodsorban, mind a hitelezők, mind az adósok ügyeivel is kell foglalkozni, néhány ország ugyanis csak az egyik vagy a másik szegmens problémáit kezelte, ami újabb problémák magjait hintette el. Végezetül meg kell reformálni azt a kormányzati struktúrát, amely lehetővé tette, hogy ez a probléma kialakuljon.

Befolyásos kínai szereplők levonták azt a következtetést, hogy a vállalatiadósság-helyzet rendezése visszafoghatja a rövid távú növekedést, és jelentős szociális terhekkel, munkanélküliséggel járhat együtt. Ezek valóban jogos aggodalmak, azonban a reformok alternatívái, a félintézkedések vagy a változatlanság csak rosszabbá tenné a helyzetet. Azt el kell ismerni, hogy Kína már tett néhány lépést adósságproblémájának a megoldására és az adósságok leépítésének elkezdésére. A jelenlegi ötéves terv célul tűzte ki a szén- és acéliparban meglévő többletkapacitások csökkentését, az életképtelen állami vállalatok átalakítását, illetve az így érintett munkavállalók támogatását célzó alapok felállítását.

Itt az idő, hogy Kína átfogó reformokba kezdjen. A bankok mérlegében még mindig viszonylag alacsony a nem teljesítő hitelek aránya. A vállalati hitelek potenciális veszteségeinek költsége legfrissebb globális pénzügyi stabilitási jelentésünk szerint a GDP 7 százalékát teszi ki, ami kezelhető. A kormányzat jelentős pufferekkel is rendelkezik: az államadósság viszonylag alacsony, a devizatartalék mértéke magas.

A kérdés az, Kínának sikerül-e eléggé az adósságleépítés, mielőtt a pufferek kimerülnek. A korábbi kínai gazdasági sikerek és a reformok melletti kormányzati elköteleződés fényében Kína meg tudja oldani a problémákat. Ehhez azonban azonnal hozzá kell kezdenie.

Copyright: Project Syndicate, 2016.
www.project-syndicate.org