A kirobbanó amerikai deficit

Két nemrégiben megjelent hír arra figyelmeztet, hogy milyen kockázatos az amerikai költségvetési politika helyzete. Barack Obama elnök költségvetési hivatala azt közölte, hogy a szövetségi kormányzat államháztartási hiánya ebben a költségvetési évben mintegy 600 milliárd dollár lesz, s ez 162 milliárddal haladja meg a tavalyit. Ez több mint 35 százalékos emelkedést jelent. A kongresszus költségvetési hivatalának (CBO) hosszú távú költségvetési kilátásokról szóló éves jelentése pedig azt jelezte előre, hogy a költségvetési politika megváltoztatása nélkül az államadósság mértéke a GDP jelenlegi 75 százalékos szintjéről tíz év múlva 86 százalékra fog emelkedni, majd 2046-ban eléri a 141 százalékos rekordszintet, s ez megközelíti az olasz, a portugál és a görög rátákat.

Habár az amerikai államadósság GDP-hez viszonyított aránya kétszeresére nőtt az elmúlt évtizedben, az Obama-adminisztráció és a kongresszus nem nagyon törődött ezzel a problémával, ehelyett az éves költségvetési hiány 2012 óta zajló csökkenésére fókuszált, illetve arra, hogy a deficit GDP-hez viszonyított aránya viszonylag stabil maradjon. Az átmeneti javulás a gazdaság fellendülésének és annak köszönhető, hogy a kongresszus korlátozta a védelmi kiadásokat és a nem védelmi jellegű programok finanszírozását.

Az elöregedő népesség, a változó gyógyászati technológiák és az emelkedő kamatok miatt bekövetkező hosszú távú deficitnövekedés és a GDP-arányos államadósság-ráta ezzel együtt járó emelkedése azonban elkerülhetetlen. Az ellátásra jogosult idősödő amerikaiak jelentős száma a szociális ellátás költségeit a GDP-hez viszonyítva az idei 4,9 százalékos szintről harminc év múlva 6,3 százalékra növeli. A jelentős állami egészségügyi programok költségei pedig a GDP-hez viszonyítva a jelenlegi 5,5 százalékos szintről 2046-ra 8,9 százalékra emelkednek.

A Federal Reverse nem konvencionális monetáris politikája a GDP 1,4 százalékára csökkentette az államadósság nettó kamatköltségeit, annak ellenére is, hogy az adósságállomány növekedett. Ahogy azonban a kamatráták normalizálódnak, és az adósság volumene növekedni fog, az adósság kamatszolgálatának költsége várhatóan a GDP 5,8 százalékára fog emelkedni. Ez az előre jelzett kamatköltség jóval alacsonyabb lehet a ténylegeshez képest, ha a deficitre és az adósságra vonatkozó további előrejelzések helyesnek bizonyulnak. A GDP 141 százalékát kitevő államadósság, illetve a GDP 5,8 százalékába kerülő kamatköltségek csak 4 százalékos átlagos nominális kamatrátát vonnak maguk után, amely a CBO inflációs előrejelzése alapján mintegy 2 százalékos reálkamatnak felel meg.
Hasonló mértékűek voltak a kamatráták, amikor az adósság mértéke nem érte el a GDP 40 százalékát. Elképzelhető, hogy a pénzüket államkötvényekben tartó befektetők magasabb kamatrátát fognak megkövetelni azért, hogy amerikai állampapírokat halmozzanak fel portfóliójukban. Ebben az esetben a kamatköltségek és az adósság mértéke jóval magasabb lenne.

Azon tény miatt, hogy az amerikai államadósság több mint fele külföldi befektetők kezében van, a kamatráta alakulása még érzékenyebben reagálhat az adósság relatív méretére. A külföldi befektetők ugyanis tarthatnak attól, hogy a kormányzat olyan intézkedéseket fogad el, amelyek csökkentik a kezükben lévő eszközök reálértékét. Továbbá tarthatnak attól is, hogy az igen magas adósságszintek inflációnövelő monetáris politikát váltanak ki, s ez leértékelné a dollárt, és csökkentené a kötvények reálértékét.

A CBO előrejelzésének elképesztő és nyugtalanító része szerint 2046-ra a kötelező költségvetési – szociális ellátási és egészségügyi – programok várható költsége, kiegészítve az adósság utáni kamatterhekkel, nagyobb összeget emésztene fel, mint amennyi bevételre az állam a jelenlegi adóráták mellet szert tud tenni. Így a GDP 1,6 százalékát kitevő államháztartási hiány keletkezne már azelőtt, hogy elkezdenének pénzt költeni a védelmi és diszkrecionális programokra.

A kötelező programok növekedését nem lehet ellensúlyozni a védelmi és más diszkrecionális kiadások növekedésének lassításával. A védelmi kiadások mértéke jelenleg csupán a GDP 3,2 százalékát teszi ki, a következő tíz évben várhatóan 2,6 százalékra csökken, és ezen a szinten marad az azt követő húsz évben. Ez a legalacsonyabb ráta lenne a második világháború utáni időszakban. Hasonló csökkenés várható az összes nem védelmi jellegű program esetében is, ami szintén rekordalacsony szintet jelentene a GDP arányában.

Az egyetlen kedvező dolog ebben a borús képben, hogy az éves költségvetési hiányok csökkentésének terén nem jelentene nagy gondot az adósságráta emelkedésének megakadályozása. Ha az éves deficitnek a GDP 1,7 százalékával való csökkentése az alacsonyabb kiadási tételek és a magasabb bevételek bármilyen kombinációja révén elkezdődne 2017-ben, akkor az megakadályozná a GDP arányában jelenleg 75 százalékos szinten lévő adósságráta emelkedését. A deficit mértékének évi 3 százalékkal csökkentése pedig megfordítaná a jelenlegi adósságpályát, és az adósság mértékét a recesszió előtti évtizedekben mért szintre vinné le.

Egyik elnökjelölt sem mutatott be tervet, vagy jelezte szándékát az államadósság várható emelkedésének megfordítására. Ez azonban elsődleges kérdés, függetlenül attól, hogy ki költözik jövőre a Fehér Házba. Nem lehet ezzel a kérdéssel várni, tekintettel arra, hogy a legrosszabb forgatókönyv elkerülésének érdekében gyorsan kell cselekedni.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org