A magyar gazdaság teljesítményének és kilátásainak megítélése ellentmondásos. Az elmúlt évek makropénzügyi stabilizációs eredményeit az elemzők nagy része elismeri, a hosszabb távú fejlődési perspektívákkal kapcsolatban viszont sokan szkeptikusak. A bírálók jellemzően két metszetben mutatnak rá a magyar gazdasági növekedés korlátaira. Egyrészt a beruházások, különösen a magánberuházások volumenét látják kritikusan alacsonynak, másrészt a statisztikai adatok szerint kedvező munkaerőpiaci folyamatok mögött mérési és tartalmi problémákat látnak. Mindkét szempontnál érdemes kicsit elidőzni.
A magyar gazdasági beruházások alakulását az elmúlt másfél évtizedben döntően a kormányzati beruházások trendje határozta meg. A kormányzati beruházások pedig a választások ciklikusságát követték: a választási évekre felfutottak, ezt követően viszont visszaestek. Az uniós forrásokhoz kapcsolódó fejlesztések ciklusai némileg módosították a trendet. 2015 végén a magyar kormányzat extra erőfeszítéseket tett az EU-források minél teljesebb felhasználása érdekében, ennek volt köszönhető, hogy a beruházások 7 százalékkal nőttek a tavalyi utolsó negyedévben. Megtörtént viszont a kormányzati beruházások korrekciója 2016 elején, és emiatt a teljes magyar gazdasági beruházás is közel 10 százalékkal mérséklődött. A magánberuházások ugyan végre nem csökkentek, de így is csupán stagnáltak. Látható tehát, hogy a jelenlegi magyar fejlődési modellben a beruházási korlát effektív: a választási, illetve az uniós fejlesztési ciklusoktól függő kormányzati beruházások cikcakkjai mellett ugyanis évek óta elégtelen szinten vannak a magánberuházások. A felmérések szerint ennek fő oka a hazai üzleti környezet kiszámíthatatlansága.
Eközben a statisztikák a foglalkoztatás látványos bővülését jelzik. A válság mélypontja óta Magyarországon több mint 600 ezer fővel nőtt a foglalkoztatás, a ráta gyakorlatilag elérte az uniós átlagot. Ezt két tényezővel szokás korrigálni. Egyfelől a magyarországi foglalkoztatás bővülése nem kis részben a közfoglalkoztatás keretében történt, másfelől ugrásszerűen megnőtt a külföldön dolgozók aránya. E két tényező együtt a foglalkoztatás felfutásának mintegy felét magyarázza. 2014 vége óta viszont az elsődleges munkaerőpiacon foglalkoztatottak száma immár nagyobb, mint a válság előtti csúcsponton volt, lassan eléri a négymilliót. Ezzel párhuzamosan történelmi mélypontra esett vissza a munkanélküliek aránya, sőt az ország több régiójában, illetve számos ágazatban jelentős munkaerőhiány alakult ki. Ebből a szempontból a társadalmi korlátok a mérvadók: a súlyos területi egyenlőtlenségek és az országon belüli mobilitás gyengesége, a képzetlenek viszonylag magas aránya, a nemzetközi vándorlás kedvezőtlenül alakuló trendjei, mindezek mögött pedig végső soron a szegénységgel párosuló munkaerőpiaci hátrányok nagymérvű újratermelődése.
A közelmúlt európai tapasztalatai két, viszonylag sikeres gazdasági fejlődési modellre szolgáltattak példát. Az üzleti szolgáltatások dinamizmusán alapuló modell kulcsa az innovatív vállalkozói kultúra és az azt támogató szabályozói, illetve pénzügyi környezet, a feldolgozóipar-centrikus modell sikere viszont döntően a tőkevonzás tényezőin múlik. Ezek között az adóterhek mellett a munkavállalók képzettségének és a közszolgáltatások minőségének van kiemelt szerepe. A magyar pálya inkább az utóbbi modellre emlékeztet, az üzleti környezet stabilitásának hiánya és a társadalmi korlátok viszont jelentősek. Ilyen paraméterek mellett a turizmushoz kapcsolódó szektorok lehetnek még a fejlődés motorjai, ahogyan az bizonyos mediterrán régiókban történik. Ennek ára viszont tipikusan az egyenlőtlenségek további növekedése és az informalitás terjedése.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.