Felforgatták az okostelefonok a szolgáltatóipart

Érdekes elgondolkozni azon, hogy a nyolcvanas-kilencvenes években mit ígértek a PC-gyártók a termékeikkel kapcsolatban: egy olyan megoldást, amellyel a számítástechnika minden háztartásba eljuthat, és mindenki számára hétköznapivá válik. A számítógépek a mai napig nem tudták teljes mértékben beváltani ezt az ígéretet. Az ökoszisztémájuk fejlesztői szempontból épül fel, és hiába minden finomítás, egy alapszíntű hozzáértést mindenképp elvárnak tőlünk. Az első kézbevétel pillanatától természetesnek ható felhasználói élményt az okostelefonok hozták el, és úgy gondolom, ez az elképesztően gyors ütemű elterjedésük első számú titka.

Természetesen félig-meddig létező igényekre is választ jelentettek, de a valódi áttörés rendkívül egyszerű: szeretjük használni őket. Az internet (és mobilinternet) térnyerése és a hardveres lehetőségek megszületése sorsszerűen metszették egymást. Viszont, ha eljátszunk a gondolattal, hogy mi lenne, ha a működésük egy PC-éhez hasonlítana, akkor korántsem egy tömegtermék képe rajzolódik ki. Szakoldalakat bújnánk a szoftverek felhasználhatóságáról, vennénk egy CD-t, vagy az interneten böngésznénk programok után, hogy utána több lépésben installálhassuk azokat. Ehelyett lépett be a képbe az iTunes és a Google Play, hogy minden korábbi folyamatot egyetlen érintésbe tömörítsen össze. Ez a sikerrecept második pontja.

Az eszköz, amely minden pontján az egyszerűségre tör, és a platformok, amelyekről egy pillanat letölteni egy új alkalmazást, a világ minden pontján arra sarkallták a fejlesztőket, hogy könnyen és kényelmesen használható programokat kezdjenek el írni. Ez a teljesen új megközelítés határozza meg az okostelefonos szoftverpiacot, és megfigyelhető, hogy az offline életünkre is egyre nagyobb hatással van. Ha mindenki zsebében van egy eszköz, amivel bármilyen kérdést azonnal meg tud válaszolni, és pár érintéssel tud összetettebb problémákat megoldani, akkor egy idő után felmerül bennünk, hogy az életünk többi része is működhetne ilyen egyszerűséggel.

Nem biztos, hogy előnyös hatás, de egyre türelmetlenebbek lettünk. Nem olvasunk végig cikkeket, nem nézünk végig videókat, és sokkal magasabbra került az ingerküszöbünk. Nemcsak a hagyományos hírcsatornák átalakulásán, de a fiatalnak számító közösségi média változásain is megfigyelhetjük ezt. Pár éve még összetett életjeleket adtunk magunkról. Elmeséltük, hogy mi jár a fejünkben, és gondolatokat osztottunk meg. Mára a Facebook is Instagrammá változott: csak életérzéseket közlünk, ráadásul gyakran nem is valódiakat. Az új eszközökön, szoftvereken és felületeken keresztül szédületes sebességgel érnek minket az impulzusok, és ezek intézményesednek is a közösségi felületek formájában. Azonnal kell és minden kell.

Az emberek már nem lehetőségként, hanem „must have”-ként tekintenek ezekre a platformokra. Sokkal több időt töltünk az online térben, olyan helyeken és élethelyzetekben is, ahol eddig nem volt jellemző. A telefonunk az életünk minden momentumában velünk van, és hozzászoktat a sebességhez. Az alkotókra is visszaüt a jelenség: a tökéletes hardvereket és programokat ösztönző új Apple termékeket is becsmérlően fogadjuk már, mert mindig az újabb és újabb technológiai áttörést várjuk el. A negatívumok mellett viszont bőven lehet pozitív hatásokat is felfedezni.

A 2010-es évek két jelszava az „egyszerűség” és a „letisztultság” lett. Az alkalmazásfejlesztésben és egyéb folyamatokban is. Az okostelefonok által felállított sztenderd az egész szolgáltató iparra is átragadt: ha nem elég gyors és könnyű egy folyamat, azt észrevesszük és nehezményezzük is. Miért kellene kinyomtatnom a megvásárolt jegyet, hogy beléphessek egy koncertre? Miért kellene hosszú számsorokat megjegyeznem egy online fizetéshez? Miért kellene egy diszpécsernek elmagyaráznom, hogy honnan hová megyek taxival, ha a térképen is rábökhetek? Az ár és a minőség mellett a vásárlóknak egyre fontosabbak az ehhez hasonló kérdések is. És aki egyszerűbben és gyorsabban reagál rájuk, az kerül versenyelőnybe.