Jól járhatnak a britek a Brexittel?

A brit népszavazás előtt készült Brexit-forgatókönyvek jelentős része armageddont vetített előre a brit gazdaság és a tőkepiacok szempontjából. A szavazást követő rövid sokkhatástól eltekintve azonban a piacok meglepő nyugodtságot, sőt az utóbbi hetekben némi optimizmust tükröznek. A brit vállalatok részvényeinek értéke a népszavazás utáni beszakadást követően gyorsan regenerálódott, a szigetország részvényindexei július végére érdemben meghaladták a szavazás előtti szinteket. Akkor tehát alaptalanok voltak a korábbi félelmek?

A vártnál kedvezőbb piaci fogadtatásnak több oka van. Egyrészről a piaci elemzők által előzetesen felvázolt Brexit-szcenáriók valószínűleg túlzottan borúlátóak voltak. Ebben az elfogultság is szerepet játszhat, hiszen a brit kilépéssel leginkább a befektetési bankok járhatnak rosszul, így az ő szemszögükből valóban nagy volt a szavazás tétje. A kampányban a Brexit ellen érvelő politikusok és üzletemberek is igyekeztek felnagyítani a kockázatokat, az eredmény után azonban minden szereplő a potenciális károk enyhítésében vált érdekeltté.

Egy másik magyarázó tényező a piaci pozicionáltság alakulásában rejtőzhet. Bár a befektetők többsége alapforgatókönyvként az EU-párti tábor kismértékű győzelmére számított, a közvélemény-kutatások szoros eredményei alapján a Brexittel mint jelentős valószínűségű kockázattal mindenkinek számolnia kellett. Az alapkezelői felmérések azt mutatják, hogy a befektetői társadalom a brit népszavazást megelőző időszakban defenzív pozíciót vett fel, ami az európai, azon belül is a brit részvények alulsúlyozását jelentette. A negatív forgatókönyv bekövetkezését követő rövid időszakban a szabályalapú kereskedést folytató „robotokon” kívül kevés olyan szereplő volt, amelyiknek meg kellett válnia a kellemetlenné váló részvénypiaci felülsúlytól. Ezzel szemben a piacok gyors regenerálódása láttán sokan kockázatosnak tartották a korábbi alulsúlyok fenntartását, az ő vásárlásaik pedig ráerősítettek az előzőekben kevesek által várt árfolyam-emelkedésre.

Van egy harmadik, szintén nem elhanyagolható magyarázat, amely a font árfolyamához kapcsolódik. A részvénypiacokkal szemben a devizaárfolyam korántsem tért vissza a korábbi szintekre, a brit fizetőeszköz gyengülése tartósnak tűnik. A font az euróval szemben idén (július végéig) 12,5 százalékot gyengült, a dollárral szembeni százalékos leértékelődés is két számjegyű. A gyengébb árfolyam önmagában jót tehet a brit cégeknek, különösen a külkereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező vállalatok járhatnak jól a font leértékelődésével. Ez a tőzsdei árfolyamokon is jól látszik: a Brexit utáni emelkedésben a multinacionális vállalatok járnak az élen, jelentősen felülteljesítve a kisebb, főként a belső piacokról élő társaikat. A font gyengeségében komoly szerepe van a brit jegybanktól várt lépéseknek: a befektetők arra számítanak, hogy a makrogazdasági kockázatok ellensúlyozásásának érdekében a Bank of England minden eszközét kész lesz bevetni a monetáris élénkítés terén.

A font gyengülését a mai világban szinte minden jegybank megirigyelheti. A növekedés és az infláció serkentésének érdekében a monetáris hatóságok többsége minden erejével igyekszik a saját devizájának leértékelésére vagy legalábbis a felértékelődés megakadályozására. A britek azonban a Brexittel „ajándékba kaptak” egy akkora árfolyamgyengülést, amekkoráról mások több év kitartó próbálkozásai után is csak álmodozhatnak.

Mielőtt még a nagyon kezdenénk irigyelni a briteket, szögezzük le, hogy eddig csak a mérleg egyik oldaláról beszéltünk. A brit üzleti bizalom hatalmasat zuhant, a politikai vezetés romokban hever, a belső társadalmi feszültségek felerősödtek. A Brexit kapcsán kialakult frusztráció nemcsak az EU-párti elitet, hanem a kilépésre szavazó elégedetlen tömegeket is sújtja. Az üzleti élet kiszámíthatóságának mintaországában jelenleg óriási a bizonytalanság a folytatással kapcsolatban. A forgatókönyvek jelenleg nagyon széles skálán szóródnak: a „minden marad a régiben”-től a „széteső és elszigetelődő Nagy-Britanniáig” rengeteg megközelítéssel találkozhatunk.

A kép tisztulására még hosszú hónapokat, akár még éveket is várni kell majd, az elhúzódó bizonytalanság pedig borítékolhatóan súlyos károkat fog okozni. Az első kézzelfogható jelek már megjelentek: a beruházások elmaradása, a rendelésállományok csökkenése, illetve az ingatlanárak esése komoly jelzések, a Bank of Englandnek várhatóan nem lesz könnyű dolga, ha egyedül kell megállítania a gazdasági életben kialakuló negatív spirált. A Brexit által keltett hullámok a brit partokon túl is messzire vihetnek. Európában azonnal megindult a találgatás, hogy „ki lesz a következő?”, a „nép hangjának” felértékelődése pedig globálisan is izgalmas kérdéseket vet fel.

Summa summarum: a Brexit utáni hetekben a részvénypiacok által sugallt optimista képet érdemes fenntartásokkal kezelni. A font gyengülése sokat segíthet a gazdasági károk enyhítésében, de a britek példája ettől még nem tekinthető vonzónak – legalábbis jelen állás szerint.